Két fontos pontot ért az edzés

Szaúd-Arábia – a térség többi gazdag, ám a kézilabdát nem a legmagasabb fokon művelő országához hasonlóan – semmilyen jelentős világbajnoki eredményt sem tud felmutatni. Kedvtelésből sportoló – nem hivatalos forrás szerint dúsgazdag – válogatott játékosainak az is dicséretet érdemlő siker, hogy immár negyedszer szereztek vb-szereplési jogot. Először a Japánban (1997) rendezett világbajnokságra kvalifikálták magukat, és Kumamotóban – 24 együttes versenyében – a 21. helyen végeztek. Két év múlva Kairóban a 22., tavaly Párizsban újra a 21. hellyel kellett beérniük. Olimpián még nem jártak, és a vb-kvalifikációt az Ázsia-bajnokságokon szerzik meg. Ennek a földrésznek három helye van a világbajnokságon, és a tavalyi 10. kontinensviadalon Szaúd-Arábia bronzérmes lett, mégpedig az esélyesebbnek tartott Dél-Korea legyőzésével (38–33). Ázsia-bajnoki címet szerzett Kuvait, amely a fináléban Katart verte meg (29–25). A bajnok és az ezüstérmes gárda elleni, január közepén játszott tesztmérkőzéseken (Mór, Pápa, Százhalombatta) Skaliczki László mester nagyjából felmérhette, mekkora ellenállásra, milyen stílusú harcmodorra számíthat együttese csütörtökön Funchalban.
"A csoportküzdelmeket látva, arra hamar rájöttünk, hogy a szaúdiak nem ugyanabban a stílusban kézilabdáznak, mint a katariak vagy a kuvaitiak – vélekedett Sinka László, a magyarok csapatvezetője. – Elmúlt az a világ, hogy valamennyi arab vagy a dél-amerikai csapatot csak edzőpartnernek tekintik az európaiak, hogy az észak-afrikai válogatottakról már ne is beszéljünk. Kétezer tavaszán edzőtáborozott hazánkban Szaúd-Arábia csapata, és azóta rettentően sokat fejlődött.”
A mieink közül Szathmári, Rosta, Pásztor, Doros, Gál és Kertész őrizhetett emlékeket a szaúdi csapatról, mert ők szerepeltek a két ország legjobbjainak első, három éve Ercsiben megrendezett összecsapásán. Azt a felkészülési találkozót 16 góllal nyerte meg az azóta több poszton megváltozott magyar gárda.
"Bevallom, csak halványan emlékszem arra a mérkőzésre – mondta Szathmári kapus, aki az oroszok elleni mérkőzésen megsérülő bokáját alaposan befáslizva várta a csütörtök esti találkozót. – Túl nagy harc nem lehetett, mert azt azért fel tudnám idézni.”
A szaúdi csapatot az ukrán Leonid Zaharov mester készítette fel, aki a találkozó előtt elmondta, hogy valamennyi játékosa amatőr, és a keret tagjainak zömét két klub, az al-Ahli és az al-Kaldzsei adja. "Nagyon lelkes játékosaimtól már az is szép eredmény volt, hogy kijutottak a vébére – mondta Zaharov kapitány. – Sajnos rettentően balszerencsések voltunk a sorsolásnál, mert a világ legjobbjaival kerültünk szembe a csoportunkban, így szinte nincs is esélyünk a továbbjutásra. Eddig viszont a magyarok sem szereztek pontot, megpróbáljuk meglepni őket. A horvátok ellen sem vallottunk szégyent, és a franciáktól sem kaptunk ki túl nagy különbséggel.”

A mieink egy nappal a találkozó előtt, majd csütörtökön is elemezték az arabok játékát, és megállapították, mindenképpen meg kell találniuk az agresszív, sok mozgásos védekezésük ellenszerét. Skaliczki mester azt külön is kiemelte, hogy a szaúdi kapusok képzettek, ügyesek, a remekül motivált mezőnyjátékosok pedig az utolsó pillanatban sem adják fel.
Nagy, Pérez, Lendvay, Bendó és Pásztor gyors góljaival (8–0) letették a névjegyüket a mieink az arabok asztalára. Sahor törte meg a közben időt kérő ellenfél gólcsendjét, és hirtelenében triplázott is a fürge irányító.
Fazekas bravúrosan védett, és ez is hozzájárult, hogy a szaúdiak a félidő közepéig csak edzőpartner szerepet játszottak. Pérez és Pásztor emberhátrányban (!) kínai figurát csinált, s az arabok szinte folyamatosan kevesebben voltak a pályán, mert a mezhúzásukért – igen helyesen! – kétperces büntetést ítéltek az ukrán bírók. A 18. percben már 15–5 volt az állás, és a mieink gyors indításokból meglövették Pásztort, akit Iváncsik váltott a félidő hajrájában.
A békésen csordogáló találkozón a könnyedséget olykor könnyelműségre váltotta együttesünk, de most ez sem okozott gondot, hiszen így is alig győztük jegyezni a találatainkat. Bendó is többször megiramodott, és 20–8-nál Gált és Dorost szinte egyszerre állították ki. Ám még ekkor is gólt lőhettünk volna, ha Nagy nem cifrázza túl az ejtést, Bendó pedig nem cunderezve szeretett volna újabb gólt szerezni. Ekkor az arabok sorozatban három gólt lőttek, és kicsit elcsendesítették a magyarok lelkes és hangos békéscsabai és veszprémi híveit. Bendó újabb kihagyott ziccere után Pásztor korrigált, Zaharov mester pedig talán a kenyerével játszott, amikor szlávos hevességgel üvöltött játékosaival, egy-egy nagyobb hibájuk után pedig majdnem felpofozta őket.
Sok kérdés nem maradt megválaszolatlanul a második játékrészre, mert a lelkes, de inkább kapkodó, mint gyors arab játékosok mindhiába igyekeztek felnőni vetélytársukhoz. Alak fejbe lőtte Fazekast, de szándékosságról szó sem lehetett, és a szaúdi oda is ment elnézést kérni a rövid ápolásra szoruló kapushoz. A félidő derekán Szathmári érkezett Fazekas helyére, és ő is remek védésekkel keserítette az arabok életét. Gál góllal zárta elfutását (28–16), és együttesünkben lehetőséget kapott Laluska, valamint Katzirz is.
Ahhoz képest, hogy "barátságos” mérkőzést vívott a nem azonos súlycsoportba tartozó két csapat, sok kiállítást ítéltek a bírók, akik következetesen büntették a játékosok technikai fogyatékosságaiból, védekezési hibáiból fakadó szabálytalanságokat. Amíg el-Szaid kapus taktikai tanácsokat hallgatott az oldalvonal mellett, Pérez a félpályáról lőtt gólt. Még egy-két Szathmári-bravúrra maradt idő, és Katzirz is lőtt gólt (35–23), de már mindkét gárda megváltásnak érezte a végét jelző sípszót. El-Doszari a vége előtt egy perccel a nagy iramtól annyira elfáradt, hogy néhány pillanatra elvesztette az eszméletét, és a mentőknek kellett az öltözőbe vinniük.
Pénteken pihennek a vb-csapatok, majd szombaton a csoportküzdelmek negyedik fordulójában a magyarok az argentinokkal találkoznak.

Mestermérleg
Skaliczki László: – Az első félidőben maximálisan elégedett voltam csapatommal. A másodikban azok is hosszabban belekóstolhattak a vébé légkörébe, akiknek eddig kevesebb feladat jutott. Ebből a szempontból is hasznos volt ez a csata, amelyben valamenynyi játékosom dicséretesen megállta a helyét.
Leonid Zaharov: – Sokkal gyengébben játszottunk, mint az első és a második fordulóban a franciák és a horvátok ellen. A kapusunk tragikus perceket élt át, mert a magyarok gyors szélsőivel egyedül állt szemben. El-Harbi, Alak és Sahor igyekezett, de ennél többre nem futotta együttesem erejéből.


Atlantai és sydneyi olimpiai bajnokok egymás között

Az utóbbi két olimpián aranyérmet nyerő válogatottak csatájának Sydney bajnokai, az oroszok voltak az esélyesei, annak ellenére is, hogy a magyarokkal szemben szenvedtek az első fordulóban, a másodikban pedig világszenzációt szolgáltattak Argentína elleni pontvesztésükkel. Az Atlantában aranyat szerző horvátok csapnivaló formában kezdték a vb-t, és kisebb sportági földrengést okozott vereségük a dél-amerikaiaktól.
Ezek után sorsdöntő volt a csütörtöki, egymás elleni rangadójuk, amelyet mindkét oldalon kapusbravúrok vezettek be. Matosevicben azonban több labda akadt el, mint a 41. évében járó Lavrovban, és a 13. percben 5–2-re vezettek a három Fotex-játékossal (Dzomba, Goluza, Jovic) felálló horvátok. Ám hiába halmozta a bravúrokat Matosevic, mert társai a legnagyobb helyzeteket is kihagyták, és ezzel magukra hozták a szaggatott elé kihúzódva védekező ellenfelüket. Az oroszok 5–5-nél érték utol Horvátországot, a 19. percben pedig 8–6-ra már ők vezettek.
Lino Cervar edző a veszprémi trió tagjai közül főleg Goluzában bízott, Dzombát egy kihagyott ziccere után azonnal lehívta, Jovic pedig csak a félidő hajrájában lépett először pályára. A Dzomba helyére beállt Zrnic góljával, valamint Matosevic újabb bravúrjainak köszönhetően visszavette a vezetést Horvátország, a szünet előtti három percben azonban még kétszer fordult az állás. Vlagyimir Makszimov mester tanítványai közül Rasztvorcev három, Ivanov, Koksarov és Krivoslikov két-két góllal, Torgovanov eggyel zárta a félidőt. A másik oldalon is igazságosan osztozott a találatokon Lackovic, Goluza és Kaleb (2–2 gól), de Metlicic, Valcic, Vori, Zrnic, Balic és Sulic is betalált (12–10).
A második félidőt is jobban kezdték a horvátok, és Kaleb sorozatban lőtt találataival, valamint Goluza góljával 18–13-ra elhúztak. Lavrov bravúrjai után elkezdett felzárkózni a hatékonyabban védekező Oroszország, de ehhez az is kellett, hogy a horvátok ekkor megismételjék azt, amit az első félidő közepén "elkövettek”, vagyis sorra kihagyták ziccereiket, ellenfélhez passzoltak és szinte az őrületbe kergették szerencsétlen Cervar mestert, akinek az idegei alighanem megsínylik a csoportküzdelmeket. Már 19–17-re feljöttek az oroszok, ám Lackovic és Goluza gatyába rázta társait (56. perc: 27–22).
Emberhátrányban védekezett Horvátország, ráadásul hétmétereseket is kapott ellenfele (27–25). Az oroszok teljes pályán letámadtak, Torgovanov labdát lopott és betalált (27–26). Tizenhat másodperc volt hátra, a horvátok támadtak – és Sulic megadta a kegyelemdöfést a mélyrepülésüket folytató oroszoknak (28–26).
Vlagyimir Makszimov nem jelent meg a sajtótájékoztatón, hanem másodedzőjével, Anatolij Dracsevvel üzente meg, hogy a vb-nek nincs vége, együttese harcol a középdöntőbe jutásért. Lino Cervar a mennyekben járt, és önfeledten hadarva, hosszú percekig tömjénezte játékosait, akikre a legvisszafogottabb jelzője a zseniális volt.

Az eredményekről, a további menetrendről, a magyar keret tagjairól, és egyéb érdekességekről Férfi világbajnokság, 2003 című összeállításunkban olvashatnak.




Mediterrán saláta

BÍRÓLECKE. A játékvezetői továbbképzéseknek azért mégiscsak akad némi eredményük, hiszen a vb-n is gyorsan kiderült, hogy egy-két tekintetben határozottan egységesedik a bírói szemlélet. A leginkább szembetűnő a rámenős, agresszív játék megkülönböztetése a szándékos és durva szabálytalanságoktól. Igaz, ez pokolian kényes feladat, de a rutinosabb kettősök – például a macedón Nacsevszki testvérek – nagyvonalúan, vitát nem tűrve megoldják.

NAGYBÔGÔS TOLMÁCSNÔ. Válogatottunk állandó kísérője, háziasszonya és tolmácsa Nagy Zsuzsa, akinek reggeltől estig ad munkát a csapat edzéseinek, utazásának, étkezési rendjének, különböző beszerzéseinek, ügyes-bajos dolgainak intézése. "Tíz éve nagybőgősként kerültem erre a csodálatosan enyhe, mediterrán éghajlatú szigetre, amelyet a vulkáni tevékenység emelt ki az óceánból – mondta a Pécsről származó zenetanárnő. – A funchali szimfonikus zenekarban dolgozom, és emellett
fiatalokat tanítok zongorázni. Nem titkolom, pompásan érzem magam ezen az alig Balaton nagyságú meseszigeten.”

CSABAI CSÍPÔS. Azt mondja Klembucz Ferenc gyúró, hogy ezen a vb-n a csabai csípős szalámi – saját házi készítésű finomsága – lehet a mieink csodaszere. "Nincs mese, most már ki kell osztanom a fiúknak az aranytartalékból néhány rudat meg a hozzá való lilahagymát, mert a neheze most következik” – mondta halálosan komolyan a masszőr, a magyaros ízek nagy barátja.

VIRÁGZUHATAG. A magyar játékosok is felkeresték Funchal egyik nevezetességét, a botanikus kertet, a helyi flóra tömény "sűrítményét”. A meszsziről jött látogatónak úgy tűnik, Madeirán, vagyis a portugál partoktól délnyugatra, az Atlanti-óceánon, fellelni a Földközi-tenger környéki növénykultúra talán összes faját – harsogó zöld cserjéket, buján virágzó fákat és bokrokat, különleges örökzöldeket és kaktuszféléket. Ezek közül a legérzékenyebbek is jól érzik itt magukat, hiszen a legzordabb télben sem csökken 15 fok alá, és július közepén sem emelkedik 25 fok fölé a hőmérséklet.

ÔFELSÉGE NYUGHELYE. Magyar ember nem teheti meg, hogy Funchalból anélkül távozzék, hogy nem látogatta meg utolsó királyunk, IV. Károly sírhelyét. A Habsburg-házi uralkodó szarkofágját a város fölé magasodó hegyen emelt, libegővel is megközelíthető, szerénységében is nagyon szép templom őrzi.