Porto közelében kikötöttünk

A csoportküzdelmek befejeztével hétfőn költöztek, és kedden pihennek a csapatok, majd a középdöntő négy újabb csoportjának két-két fordulóját szerdán és csütörtökön négy másik városban – Caminha, Espinho (itt, vagyis Porto mellett folytatják a magyarok előbb a svédek, majd a szlovénok ellen), Varzim, Rio Maior – rendezik meg. A pénteki szünnapon Lisszabonba vonulnak a középdöntő csoportokban első és második helyen végző gárdák, és szombaton a csoportgyőztesek elődöntőt játszanak (I/1–III/1 és II/1–IV/1), a másodikak pedig hasonló rend szerint az 5–8. helyért csatáznak. Vasárnap a helyosztókkal zárul a vb.
A magyarok a csoportküzdelmeket a világ két legjobb csapatának tartott Oroszország (olimpiai aranyérmes) és Franciaország (világbajnoki címvédő) ellen kezdték, és ebben a két körben nem szereztek pontot, pedig a bravúr elérésének lehetősége benne volt Skaliczki László szövetségi kapitány tanítványaiban. Az idős játékosainak továbbra is nagy szerepet szánó orosz együttest meglephette volna a vb-re négy év kihagyás után visszatérő, átalakított, felfrissített és ambiciózusan rajtoló magyar válogatott. Az ötödik és a tizedik percben vezettek legjobbjaink, és Vlagyimir Makszimov mester csak nehezen tudta felpörgetni csapata játékritmusát. A félidőben eggyel vezetett Oroszország, de a második félidő elején újra a mieinknél volt az előny. Az oroszok ebben a játékrészben nem mentek el három gólnál többel, és az utolsó öt perc is döntetlen állásnál kezdődött. Még a 60. percben is volt esélyük a magyaroknak a két, de minimum az egy pont megkaparintására, ám 31–30-ra mégis az olimpiai bajnok nyert. "Nagy lehetőséget szalasztottunk el, mert ezzel a bravúrral nemcsak pontot, hanem jelentős tekintélyt is szereztünk volna magunknak” – mondta Skaliczki László, akit azért az sem hagyott hidegen, hogy a többi vetélytárs vezetői, edzői is gratuláltak neki és együttesének a kitűnő küzdelemhez és a bravúrhoz közeli teljesítményhez.
Ebben a körben született a vb egyik nagy meglepetése: Argentína 30–29-re legyőzte Horvátországot, amely ekkor a porban hevert. Hogy miként állt talpra, s hogyan ért el a folytatásban maga is bravúrokat – erről kicsit később.
A franciák ellen csak hat percig állt a Skaliczki-vár, ekkor 3–2-re vezetett a magyar csapat. A folytatásban a világbajnok olyan lendületesen, fantasztikus akarással küzdött, hogy legjobbjaink képtelenek voltak megállítani. Nyolc, majd tíz gól lett a különbség, és csak a franciák kisebb lazításának köszönhetően úszta meg csapatunk a megsemmisítő különbségű vereséget (29–24). "A második félidőben már akadtak biztató felvillanásaink, amelyekre a jövőben építhetünk, de a jobb csapat egyértelműen nyert” – összegezte véleményét Skaliczki kapitány.
A második forduló ordító szenzációja: Argentína–Oroszország 26–26. A csata utánVlagyimir Makszimov elbujdokolt, a dél-amerikaiak pedig szambafesztivált rendeztek a funchali egyetemi sportcsarnokban és környékén.
Az oroszok mélyrepülése folytatódott a harmadik körben, amikor Horvátországtól 28–26-ra kikaptak, és ekkor még elméletileg veszélybe kerülhetett a középdöntőbe jutásuk. Lino Cervar horvát edző interjúiban csak éppen szentté nem avatta játékosait, és persze ő maga is lubickolt – és azóta is meg-megmártózik – a sikerben.
Ebben a fordulóban a magyarok azt mondták: túlestünk a két nagy vetélytárs elleni fiaskón, és nekünk most kezdődik a vb. Szaúd-Arábia ellen edzettek egyet a fiúk (36–25), de mesterük annyit megjegyzett: sok az a huszonöt!
Nagyobb falatnak ígérkezett a bravúrhalmozó Argentína (4. forduló), amely legyőzte a horvátokat, és ikszelt az oroszokkal, a magyarok viszont 35–23-ra lelépték, és játékuk, mentalitásuk különösen a küzdelem második félidejében volt biztató. "A horvátok elleni, utolsó csoportfordulóban vívandó, sorsdöntő mérkőzésünk előtt kitettünk magunkért, bár én a nagy különbségű siker ellenére is láttam javítanivalókat a játékunkban” – értékelte csapatát Skaliczki.
A csoda újfent a horvátok nevéhez fűződött, mert 23–22-re győztek Franciaország ellen, csoportelsőként várták az utolsó fordulót.
Az ötödik körben a horvátok a magyarokat (30–29), a szaúdiak az argentinokat (31–30) és a franciák az oroszokat (30–16) győzték le.
Ekkor három óra alatt a magyar válogatott megjárta a poklot, majd a mennybe ment.
Ugyanis a mérkőzések a fenti sorrendben következtek, és a vereség azt jelentette, hogy csak az ötödik helyen végez a csoportjában (vagyis utazhat haza), hacsak az arabok nem szereznek pontot Argentína ellen. A csoda azonban bekövetkezett: és Sinka László csapatvezetőnek mégsem kellett átiratnia a küldöttség repülőjegyeit. "Ekkora szerencse nincs is a világon – tárta szét a karját a vezető az arab siker utáni pillanatokban. – Senki sem akarja elhinni, mindenki hív telefonon, hogy igaz-e a hír, továbbjutott-e Magyarország. Én meg nem győzöm mondogatni, hogy igen, arab sportbarátaink sportszerűen küzdöttek, a végén emberhátrányban sem adták fel, és bejuttattak bennünket a középdöntőbe.”
Skaliczki László és a csapat orrát lógatva már elment a csarnokból, és a funchali szállodában értesült a történtekről.
A mester hétfőn a mieink értékelése mellett a szaúdi–argentin találkozó végeredményéről és a középdöntős esélyekről is beszélt a Nemzeti Sportnak.
"A horvátok ellen már az elején több hibát elkövettünk, amit ők rutinosan kihasználtak, és elhúztak – emlékezett a kapitány a vasárnapi csatára. – Ettől kezdve nekünk futnunk kellett az eredmény után, ami rettentően hálátlan feladat, főleg egy képzett és ambiciózus vetélytárs ellen. Nem tudtuk megoldani védekezésben a legfontosabb feladatunkat, a beállós és az irányító kikapcsolását a játékból. Játékosaim lelkesedésével és akaratával nem volt gond, és a hajrában is apró figyelmetlenségeken csúsztunk el, holott ötgólos hátrányt ledolgozva egyenlítettünk, és újra hajszálnyira álltunk a bravúrtól. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a horvátok győzelme nem volt megérdemelt, ugyanis ők a csata nagyobb részében pontosabban, fegyelmezettebben végrehajtották a saját taktikai elképzeléseiket, mint mi.” A kapitány hozzáfűzte, hogy fiatal és ezen a szinten még rutintalan játékosait agyonnyomta a tét, a továbbjutás lehetősége és felelőssége. Ezért nem tudták egyenletesen azt nyújtani, amit valóban tudnak. A kapitány nem mondott neveket, de fiatal tagja a keretnek Buday, Laluska, Nagy, Iváncsik, Katzirz, de Fazekas, Gál, Lendvay már nem sorolható ebbe a csoportba, és az említettek közül eddig nem is mindenki kapott elegendő lehetőséget a bizonyításra. Skaliczki is elismerte, hogy a csapat védekezésével sokkal több baj volt, mint a támadásaival, holott ő szerette volna, ha a biztos védelemre alapozva indulnak a magyar akciók.
"Az arab virtusnak köszönhetően a minimális célunkat négy ponttal is elértük, vagyis szerdától Espinhóban a középdöntőben folytathatjuk a versenyt – folytatta a kapitány. – Az argentinok világraszóló meglepetésekkel kezdték a vébét, hiszen megverték a horvátokat és pontot szereztek az oroszok ellen, majd a folytatásban megtorpantak, az utolsó fordulóra pedig elfogyott az erejük, és a küzdeni tudásuk sem volt a régi. A jegyzőkönyvekből látom, hogy a hajrát háromgólos előnnyel kezdték, de az arabok pillanatok alatt egyenlítettek, majd – Allahnak legyen hála! – fordítottak. Ugyanakkor látni kell, hogy ez csak az egyik furcsa eredmény volt a csoportunkban születettek közül, és a többi csoportban ekkora meglepetések talán nem is akadtak.”
Nem volt elégedett Skaliczki László azzal sem, hogy együttese csak az úgymond kötelező sikereket gyűjtötte be, és egyik híres ellenfelétől sem szerzett pontot. Ugyanakkor azt mondta, a két egygólos vereségért a jó isten kárpótolta a magyarokat a roppant szerencsés továbbjutással. "Persze tettünk is érte, hogy Fortuna mellénk álljon, hiszen a munkánkat tisztességgel elvégeztük, a lehetőségeinkhez képest jól felkészültünk a vébére, és a csoportmérkőzéseken nem vallottunk szégyent az eredményeinkkel – hangoztatta. – Kimondhatjuk, nem lógtunk ki a mezőnyből a gyengeségünkkel, sőt megizzasztottuk az esélyesebbnek tartott ellenfeleket. Szaúd-Arábia kézilabdázóinak és edzőjének sportszerű küzdése és játékfelfogása nélkül viszont nem értük volna el a minimális célunkat.”
Itt a kapitány áttért a középdöntő esélyeinek taglalására, amely előtt azonban annyit hozzá kell fűznünk eddigi mondandójához, hogy csapatában a múlt hét három igazán fontos mérkőzésén nem volt annyi átütőerő, elszántság, szellemesség és "parkettaszaggató” akarat, amennyi egy vb-n szereplő gárdától elvárható. Az egész keretet persze nem szabad egységesen elmarasztalni, de a kapusok dolgát gyakran megnehezítette a lyukacsos és puhány védekezés, támadásban pedig – talán Pérez, Laluska, Pásztor és olykor Bendó és Buday kivételével – sokkal többre lettek volna hivatva legjobbjaink.
"A középdöntőben az Európa-bajnok svédek és a nagyon gyorsan fejlődő szlovénok ellen élnünk kell a sors kínálta újabb bizonyítási lehetőséggel – folytatta Skaliczki. – Ez persze ismét két olyan kihívás, aminek csak bravúrral lehet megfelelni, ám eddig három hasonlóra volt lehetőségünk, amit elszalasztottuk, most legalább egyet meg kell ragadnunk.” Arra a kérdésre, hogy erre milyen tervei vannak, azt felelte, egyelőre csak abban biztos, hogy stabilabbá kell tenni együttesünk védekezését és kulcsjátékosaink formáját.
Buday Ferenc másodedző szerint is rászolgált csapatunk a küzdeni akarásával arra, hogy Fortuna mellészegődjön, és játékosainkat felvillanyozta az ölükbe hullott középdöntős szereplés. "Olyan mérkőzések várnak ránk, mint amilyeneket az oroszokkal és a franciákkal játszottunk – mondta a szakember. – Addig még jobban összeáll a csapatunk, kijavítjuk a hibáinkat, és a szívünk is a helyén lesz. Már nem nyomaszt bennünket a szurkolók és a szövetség várakozása, hogy a tizenhatba feltétlenül kerüljünk be.”
Segítője szavaihoz a kapitány hozzáfűzte: "A középdöntő két összecsapásának nem mi leszünk az esélyesei, de új lapot nyitottunk a vébén, és sportemberekhez méltóan, minden erőnkből fogunk harcolni a jó eredményekért.”