Pérez nagy, és Nagy is remek

A vb első felvonásában a svédeknek a csoportjukban szerencséjük volt a mérkőzések sorrendjével, mert Egyiptom ellen (amelyet szövetségi kapitányuk, Bengt Johansson közepesen erősnek nevezett) ráhangolódtak a tornára, aztán az általa is dicsért szlovénok elleni kisiklást és a brazilokkal szemben mutatott csapnivaló első félidőt (12–12) egyenletes fellendülés követte. Algéria ellen a feltűnően alacsony, ám a villámgyors és rettentően erős Vranjes (29 éves, 10 gól) remekelt, de Lövgren (32, 6), Pettersson (29, 5) és a három-három gólt szerző 38 éves állócsillagok, Olsson és Wislander is letették a maguk jó teljesítményét az asztalra. A szintén 38 esztendős Lindgren és a 36 éves Anderson is tagja még a keretnek, de rájuk inkább az elvi irányítás, a gárda összefogása várt. A svéd kaput – az imént soroltakhoz hasonlóan rutinos – 34 éves sztárok, Svensson és Gentzel őrizték.
A skandináv sztárok korát látván, talán jobban érthető, miért vetődik fel a sportág iránt érdeklődőkben a svéd keret frissítésének kérdése. Ugyanakkor Bengt Johansson érvei is elfogadhatóak, hiszen ő – miközben persze hangoztatja a fokozatos fiatalítás elvét – ugyanúgy és ugyanolyan okokból ragaszkodik kipróbált, sok nagy ütközetet megélt liblingjeihez, mint az orosz sikeredző, Vlagyimir Makszimov a sajátjaihoz.
A csoportelsőség kérdése a svéd–dán (32–28) találkozón dőlt el San Joao Madeirán (a Porto közelében fekvő városka nem tévesztendő össze Madeira szigetével). Az évtizedes kieli vendégszereplés után az ősszel hazatért Magnus Wislander (az Évszázad kézilabdázója) újra a hátára vette a csapatot. Tíz gólja mellett kiszolgálta társait is, akik közül Pettersson és Lövgren négy-négy gólt lőtt.
A svédek – mivel a csoportjukból nem hoztak pontot – rettentően nehéz helyzetbe kerültek, hiszen ahhoz, hogy az olimpiai kvótáért (1–7. hely a vb-n) harcolhassanak a szombati és a vasárnapi helyosztókon, a IV. főcsoportban legalább a második helyet kell megszerezniük. Ám ezt ugyanígy gondolja a vb-n még álló 15 további válogatott is.

A magyarok roppant elszántan, határtalan ambícióval várták a Svédország elleni találkozót, amely előtt azonban a sérülések közül Fazekas kapus térdszalaghúzódásával és Pérez vállzúzódásával külön is kellett törődni.
"Még a funchali csoportküzdelmeken, az Argentína elleni találkozó első félidejében kértem cserét, mert egy rossz mozdulatnál megbicsaklott, és azonnal elkezdett fájni a térdem – mondta Fazekas Nándor, a Fotex KCV játékosa. – Azóta persze valamelyest javult az állapota, de még mindig fáj. Éjjel-nappal kezeléseket kapok, a napi két injekció pedig annyira csökkenti a fájdalmaimat, hogy legalább tudok aludni. Erdélyi doktor csapatorvos szerint a teljes gyógyuláshoz három hét pihenő kellene. De hát világbajnokság van!”
"Nagyon összeverték a horvátok a vállamat – fogalmazott visszafogottan a svéd és portugál újságírók, tévések nagy kedvence, a szintén veszprémi Pérez Carlos, akinek szinte letépték a húst és a bőrt a kulcscsontjáról. – Rondán belilult a seb, és fáj is, de a világbajnokságon ezt hamar elfelejti az ember. Játszani kell, és győzni akarunk.” A magyar válogatott kulcsjátékosává előlépett balátlövő arra számított, hogy külön őrzik őt a svédek, akárcsak a mieink korábbi ellenfelei. Ugyanakkor elmondta, hogy továbbra is a tudása legjavát szeretné nyújtani.
A találkozó előtt Sinka László csa-patvezető közölte, hogy a magyarok benevezték a vb-re Józsa Mátét, aki a sérült Mezei Richárd helyére már a múlt héten megérkezett Portugáliába. A ceglédi játékos a svédek ellen nem jutott szóhoz, de lehet, hogy Szlovéniával szemben pályára lép.
A mérkőzés elején Pérez két góljára három válasz érkezett, majd Rosta és Buday ziccerét Svensson lábbal hárította. A svédek puhatolták a mieink védekezését, de közben kétszer eladták a labdát, és Buday, majd Pásztor gyors indításból betalált. Pérez lövéseivel szemben nem volt orvosságuk a skandinávoknak.

Felváltva vezettek a csapatok, és többnyire az történt, amit a magyarok akartak, mert a svédek nehezen vették fel az iramot. Sokkal erőszakosabban védekezett a Skaliczki- csapat, mint a korábbi mérkőzésein, és ennek volt az eredménye a remek kezdés. Larsson azonban megunta a mieink parádéját, és találataival kétgólos előnyt szerzett az Európa-bajnok. Pérez és Pásztor azonban pillanatok alatt ledolgozta a hátrányt. A támadási hibáinkat, eladott labdáinkat kihasználták a Wislanderék, akik rendre vezettek egy-egy góllal.
Nagy találata aranyat ért, és ekkor mindkét kapitány új kapust küldött pályára. Buday hetest hibázott, de a kipattanóból még ő maga javított (14–14). Bendó hetese viszont kipattant Gentzel combjáról, és az ellenakciót Lövgren góllal zárta. Pásztor kínai figurából volt eredményes, és Szathmáriban sorra elakadtak a félmagas lövések.
Példásan küzdött a magyar válogatott, minden labdát igyekezett megbecsülni, biztos helyzetig járatni, ám a svéd védőfalon nem volt egyszerű áttörni. Nagy negyedik góljával viszszavette, az ötödikkel növelte előnyét csapatunk, amelynek a keménységét hetesekkel és kiállításokkal büntette a két dán bíró. A szünet előtti percek az északiaké voltak, de a második félidő Kertész és Nagy találatával kezdődött, vagyis újra kettővel vezettünk. És ha Kertész a beállós helyéről nem hagyja ki a ziccert... Ehelyett Lövgren és Wislander örült.
Nagy parádés góljait Buday is megirigyelte, és maradt a kétgólos magyar vezetés. Ám a bírók segítségével a svédek többször visszakapták a támadási lehetőséget, és persze ki is használták azt. A pontatlan magyar átadásokból megiramodtak a svédek, és a játékrész derekán már ők vezettek kettővel, közben pedig legjobb-jaink újabb helyzeteket hagytak ki. Szathmárinak döntő érdemei voltak abban, hogy nem húzott el Svédország, ám Rosta, Pásztor, majd Lendvay is ellőtte vagy eladta a labdát. Négygólosra nőtt a Johansson-gárda előnye, és mintha elfogyott volna a magyarok ereje, levegője és valamelyest a magukba vetett hite is.
Még tíz perc volt hátra, és Rosta, majd Pérez találatára nem jött válasz, vagyis ismét kettőre csökkent a különbség. Utolsó erőtartalékait mozgósította válogatottunk, ám az öregnek titulált svédek többször leindították (32–27), és a végjátékban már Pérez lövéseit is blokkolták. Az utolsó percben még feltámadt a remény, mert a csodával határos módon felzárkózott csapatunk, de az egyenlítésre már nem maradt ideje.
Együttesünk csütörtökön Szlovéniával találkozik.

Mestermérleg
Bengt Johansson: – Tudtuk, hogy a magyarok erős csapattal jöttek a vébére, és láttuk az előző mérkőzéseik videofelvételeit, amelyek szintén ezt igazolták. Nagyon nehezen győztünk, de nekünk létkérdés volt ennek a két pontnak a megszerzése.
Skaliczki László: – Nem érdemeltünk vereséget, mert végig partiban voltunk, és a hajrában tudtunk újítani. A második félidőben azonban volt egy üresjáratunk, amely megbosszulta magát.

Wislander asszony öröme

A szerény modora, intelligens játéka és barátságos "civil” megnyilvánulásai miatt méltán közkedvelt Magnus Wislander a szerdai találkozó előtt válaszolt a Nemzeti Sport néhány kérdésére.
"Másfél hét után már nem csoda, ha unja a csapatunk az espinhói szállodát, az egyhangú kosztot és a mégoly szép tengerparti környezetet is – mondta. – Jót tett volna némi változatosság, mert biztosan felfrissített volna bennünket az új környezet. Társaimmal és vezetőinkkel együtt én is nevetségesnek tartom, hogy a vébészisztéma hibája miatt mi nem hoztunk pontot magunkkal a főcsoportba, holott öt mérkőzésünkből négyet megnyertünk és csoportelsők lettünk. A jövőről, a terveimről annyit, a pályafutásomat az idén nem fejezem be, és egy évadot még biztosan vállalok, de azt nem tudom, hogy otthon maradok-e, vagy elfogadom valamelyik külföldi ajánlatot. A koromat firtatóknak mindig azt válaszolom, hogy amíg örömet szerez a játék, addig kézilabdázom. A gyerekeim és a feleségem persze nagyon boldogok, hogy hazatértem Kielből, mert így mindennap láthatnak, s az ő véleményük nagyon fontos lesz a jövőmről hozandó döntésemkor.”