Megvan a kellő különbség!

A második fordulóval befejeződtek csütörtökön a középdöntők küzdelmei, és a négy főcsoport első helyezetteiből kialakult a szombaton, Lisszabonban 16 órakor és 18.30 órakor (közép-európai idő szerint) játszandó elődöntők párosítása (I/1–III/1 és II/1–IV/1). A csoportokban második helyen végzők az 5–8. helyért – a pénteki szünnapot követően – szintén a portugál fővárosban lépnek pályára (10.30 óra és 13 óra). A 9–16. helyért nem játszanak a csapatok, a sorrendjüket pedig az eddigi eredményeik alapján állapítják meg.
Miként a csoportküzdelmek utolsó fordulója előtti idő általában, a csütörtök délelőtt is a számolgatással telt a csapatoknál. A IV. főcsoportban a variációk száma ismét sok volt, ám a magyarok továbbjutásához két feltétel kellett: a franciák verjék meg a svédeket, a mieink pedig legalább három góllal nyerjenek Szlovénia ellen.
A szlovénok a roppant erős csoportjukban (S. Joao da Madeira) hasonló ütemben találkoztak a nagyon veszélyes, majd a szerényebb képességű csapatokkal, mint a magyarok a CD-ág funchali csoportjában. Niko Markovic mester együttese az Eb-bronzérmes dánoktól elszenvedett, nagy különbségűnek mondható fiaskóval nyitott (24–33), mert ezen a találkozón csak Simonovic (7 gól) és Vugrinec (6) tett ki magáért, míg a dánok játékát több kimagasló egyéni teljesítmény jellemezte, ráadásul Hvidt kapus negyven lövésből 17-et hárított (42.5 százalék), egy gól Norklit lelkén száradt.
A vereség nem viselte meg a szlovén gárdát, mert másnap az Eb-aranyérmes Svédország ellen bravúros győzelmet aratott (29–25), igaz, erről Bengt Johansson kapitánynak és csapatának a mai napig is más a véleménye. A csapat legjobbja, Simonovic (6) ismét kulcsjátékos volt, de hat gólt lőtt Gentzelnek (32.5 százalék) Pungartnik és Lubej is. A kapitány dicsérte még Zormant (5), valamint a kivételesen jó napot kifogó Lapajne kapust (52.8 százalék), aki azután állt be, hogy társa, Torlo, egyet sem hárított Lövgrenék nyolc lövéséből (1–4 és 4–7 után a félidő közepén fordított 9–8-ra Szlovénia, és ettől kezdve végig vezetett).

A nagy bravúrt az Egyiptom elleni kisiklás (26–27) követte: Zaki (8) és Hegazi (7) nagyon megszórta a szlovénokat. Pedig ezen a találkozón Simonivic (13) szinte csodát tett, ám társait "levették” a pályáról a legendás szerb mester, Zoran Zsivkovics arab tanítványai, akik ellen a német bírók 11 büntetőt ítéltek, ám a szlovénok hármat kihagytak.
A brazilokat sem gázolták el, hiszen csak 30–27-re nyertek, és ezen a mérkőzésen Zvizej (7) volt a legjobbjuk. Deszszertnek Algéria következett (35–25), amely nem szívesen fog emlékezni Simonovicra (8), Zvizejre (7), Vugrinecre (6) és a fokozatosan formába lendülő Pungartnikra (5) sem.
Franciaország ellen szerdán hiába erőlködtek egy félidőn át a szlovénok, mert Claude Onesta világbajnoki címvédő együttese megőrizte remek formáját, amelyet – a horvátok elleni egygólos vereségtől eltekintve – a csoportmérkőzéseken mutatott, és 31–22-re lelépte őket. Narcisse (7) és Fernandez (6) mellett Martini kapusnak volt jelentős érdeme a szlovénok legyőzésében. Markovic edző játékosai közül – ki mást? – Simonovicot (8), és egy-egy felvillanásáért Vugrinecet (4), valamint Zormant (4) lehetett kiemelni.

,,A mi alapcsoportunkban fordult elő az a furcsaság, hogy onnan az első helyen végző csapat, vagyis a svéd, pont nélkül érkezett a középdöntős főcsoportjába, mivel tőlünk, a csoport harmadik helyezettjétől kikapott – mondta a Nemzeti Sportnak a csütörtöki mérkőzés előtt Niko Markovic szövetségi kapitány. – Emiatt persze a svédek azóta is dühöngenek, és mondenütt hangosan szidják a vébé lebonyolítási rendszerét, amely most nem nekik kedvezett. Reálisan nézve ezt a szisztémát, nem mondhatom rá, hogy jó, de azt sem, hogy elvetnivaló. Inkább érdekesnek nevezném, mert sok kombinációra ad módot. Nekünk a tizenhatba jutás volt a legfontosabb célunk, amit már elértünk. A legnagyobb eredményünknek persze a svédek legyőzését tartom, ami azért sikerülhetett, mert nagyon akart a csapatom, és ezen a találkozón azt is megmutatta, hogy a lelke mellett a játéka is erős. A legjobb teljesítményt viszont Algériával szemben nyújtotta, és ezt várom tőle a magyarok ellen is. A franciák szerdán egyértelműen jobbak voltak, és a második félidőben már csak a tragikus vereséget próbáltuk elkerülni. Majdnem sikerült. Ugyanakkor ne feledjük, korábban már szereztünk meglepetést, és ez a célunk ma is. Skaliczki kollégám együttese erőnlétileg képzett, igen magas játékosokból áll, ezért is csodálkoztam azon, hogy a funchali csoportból nehezen, illetve csak jelentős szerencsével jutott tovább. A két csapat hasonló játékfilozófiával küzd, ezt tapasztalhattuk mindketten tavaly októberben, amikor Szlovéniában két tesztmérkőzésen találkoztunk. Ám akkor egyik válogatott sem volt teljes, az enyémből például öt alapjátékos hiányzott, aki most itt van, és a magyar csapat is jelentősen átalakult.”

A magyarok csütörtökre túltették magukat a szerdán éjjel a svédektől elszenvedett egygólos vereségen, és mind a játékosok, mind a vezetők azt hangoztatták, hogy csapatunkban hullámzó teljesítménye ellenére is benne volt a győzelem, ám újra – immár harmadszor – balszerencsésen alakult a második félidő és a drámai hajrá.
"Amit megbeszéltünk, annak a zömét sikerült játékosaimnak megvalósítania – kezdte sorolni a Svédország elleni csata tanulságait Skaliczki László. – Támadásban igyekeztünk létszámfölényt kicsikarni, és a beállósunknak sok labdát adni. Az átlövőinket is helyzetbe tudtuk hozni, és ez az eredményességükön meg is látszott, hiszen Pérez tizenegy, Nagy pedig nyolc gólt lőtt. Mindketten világklasszishoz méltóan kézilabdáztak. Buday is fogcsikorgatva csatázott, nem véletlenül jutott öt gólig. Védekezésben a Wislander, Lövgren párkapcsolatot próbáltuk lehetetlenné tenni, de ez nem mindig sikerült, ezért mindketten hét gólt lőttek. A sáncunk többnyire megállta a helyét. A mérkőzésnek mégsem lett több hozadéka, mert a döntő pillanatokban az egyéni megoldásaink kudarcba fulladtak, és a második félidő közepén szinte az egész csapat hullámvölgybe került. Ekkor feltűnően akadozott a csapatjátékunk, több kulcsemberünk elfáradt, s őket pihentetnem kellett. Eközben a svéd védelem stabil maradt, támadásban pedig némi bírói segítséggel érvényesült a skandinávok egyedülálló rutinja. A francia–svéd mérkőzés előtt mi is számoltunk, s bíztunk abban, hogy a világbajnok nyer. Akkor nekünk – a körbeverések miatt – legalább három találattal kell legyőznünk a szlovénokat, hogy a főcsoportunkban a második helyen végezzünk.”
A szlovénokról a kapitány csak anynyit mondott, hogy a beállósukat szívesen foglalkoztatják, agresszíven támadnak, igyekeznek addig járatni a labdát, amíg valamelyiküknek alkalma nyílik a betörésre. Gyorsan visszarendeződnek támadás után, a hagyományos hatos védőfalat pedig olykor megnyitják, és a három–kettő–egyes variációt is jól alkalmazzák.
Kellemetlen meglepetéssel szembesültek a magyarok már a mérkőzés előtt, hiszen kiderült, hogy a svédek elleni meccsről ismert dán Boye, Jensen bírópáros (az elején akadt is velük gond) fújja majd a sípot a vb számunkra legfontosabb összecsapásán is. Persze a fiúk nem foglalkoztak ezzel, hiszen így is feszült volt hangulat. A tétnek megfelelően idegesen kezdtek a csapatok, Pásztor ziccert hibázott, s mindkét oldalon többször is szétforgácsolták a kapufát. A szlovénok vezettek, de Bendó egyenlített, s Nagy góljával már a magyaroknál volt az előny. Kellettek Szathmári bravúrjai, hiszen a sorozatos hibák miatt így is fordított az ellenfél (3–5). Lassan lehiggadni látszottak a Skaliczki-tanítványok, Nagy két találatával újra egyenlítettek, Pásztor és Gál pedig már kétgólos előnyt harcolt ki. Sajna Bendó kihagyta a második magyar hetest (Buday kezdte a sort), s hamarosan újra egyenlő volt az állás. Ám jött a két átlövő, Pérez és Nagy (no meg néhány Szathmári-bravúr), s megint meglépett a magyar válogatott. Sőt szünetre meg is lett az áhított háromgólos különbség (13–10), pedig közben kimaradt a harmadik magyar büntető is (ezúttal Pásztor hagyta ki).
Igaz, fordulás után ez hamar csökkent, s a szlovénok emberfogással próbálták Pérezt kikapcsolni. Az idegek csatáját hozta a második játékrész, végig a lélektani háromgólos határon mozogtak a csapatok. A néha kíméletlenül játszó szlovénok tartották magukat, s akkor sem adták fel, amikor eldőlni látszott a csata. A végén meglett a szükséges különbség, 28–25-re nyertek a magyarok, s szombat délelőtt a jugoszlávokkal játszanak az 5–8. helyért.

Mestermérleg
Skaliczki László: – Végig éreztem, itt nem lehet baj. A végén ugyan izgalmassá tette a szlovén fiú az átlövésével a találkozót, ám küzdőképességünknek köszönhetően sikerült megvalósítani a tervünket. A kézilabda minden szépsége benne volt a csatában, amelyben nem játszottunk magas színvonalon, ám úgy harcoltunk, hogy csak dicséret illeti a szakmai alázattal, nagy-nagy összefogással játszó csapatot. Az otthonról jövő buzdítás is megsokszorozta az erőnket, köszönünk mindent.
Niko Markovic: – Óriási küzdelem volt, nem érdemeltünk vereséget. Nagy lehetőséget szalasztottunk el.

Csak egy mondatban

A magyar–szlovén mérkőzést megelőzően meglehetősen magas volt a versenyláz a magyar játékosok között, ezért a svédek elleni találkozó legjobbjai csak egy-egy mondatban öszszegezték a "történelmet”, a szerdai balszerencsés vereséget.
Pérez Carlos: – A vébé eddigi legjobb meccse volt, amelyen sok gólt lőttem, de hibáztam is, amit a szlovénok ellen nem szeretnék.
Nagy László: – Meg lehetett volna verni a svédeket, ha nincs az a rövidzárlat a második félidőben.
Buday Dániel: – Nyert a rutin, hiszen Olssonnak, Lindgrennek vagy Wislandernek egyedül is több válogatottsága van, mint a mi keretünk fiatal tagjainak összesen.
Kertész Balázs: – Az emberelőnyös helyzeteinket kell jobban kihasználnunk, és talán a szélsőink is több labdát kaphatnának.
Pásztor István: – A svédek jók, de a szlovénok szerintem jobbak, s nekünk már ellenük – az erőszakos stílusuk, a gyors lábmunkájuk megakadályozására – kell összpontosítanunk.
Szathmári János: – Sikerélmény után azért jobb lett volna pályára lépni a szlovénokkal szemben, ugyanakkor ne hallgassuk el, hogy jó formában, ambiciózusan küzdöttünk a svédek elleni csata nagyobb részében, és ezt a lendületet, akaratot szerettük volna átmenteni a középdöntő záró mérkőzésére.