Bizonyított a Cervar-csapat

Vágólapra másolva!

2003.02.05. 21:38

Címkék

A portugáliai vb-re azzal a céllal indultak a horvátok, hogy a nyolc közé kerülnek, de ebben nem hittek túl sokan. Mert a közelmúltban az 1996-os olimpiai bajnoki címük óta mindig éremesélyesként utaztak a világversenyekre, aztán többnyire kudarcokkal tértek vissza.

Goluza, Dzomba (jobbra) és társai szinte úsztak a boldogságban (Fotó: mti)

Lino Cervar edzőt pedig sokan sajnálták, mert sziszifuszi munkára vállalkozott, hiszen a "veszteseket” kellett lelkileg és erőnlétileg összeráznia. Azt a csapatot, amelyben a Zagreb és Metkovic játékosai között akkora volt a rivalizálás, hogy nem is beszéltek egymással, ám kibékültek, és a hazai mellőzöttségük miatt külön is bizonyítani akartak.
És bizonyítottak –ezért vasárnap éjjeltől Horvátország szerte folyamatosan ünneplik őket. Hétfőn a hazatéréskor ötvenezres tömeg fogadta őket a zágrábi főtéren, és a fiesztán főleg a 34 éves Vlado Sola kapus volt elemében, aki megígérte, hogy átfesteti a égő piros haját valamelyik más színre.
Az argentinok elleni vereség után otthon majdnem kinevették a csapatot, aztán viszont legyőzte a szaudiakat, az oroszokat és a franciákat és a magyarokat. Mint amikor Goran Ivanisevic a selejtezőkből emelkedve megnyerte a Wimbledont (csak azért is...), most hasonlót tettek a kézilabdások. Mert nem tetszett nekik az sem, hogy a nagy esélyes dánok éppen őket választották csoportellenfelüknek (ezt nagyon elszúrták, mert még a nyolc közé sem kerültek), és ezért –Egyiptom mellett – az északiakat is megleckéztették.

Hazatért a csodálatos aranycsapat

Mirza Dzomba, a Fotex KCV jobbszélsôje a döntô hôse volt. „A spanyolok elleni találkozó után elmondtam, hogy az volt az életem legszebb napja – emlékezett. – Most helyesbítek. Biztos voltam a gyôzelemben, hiszen fantasztikus fiúk alkotják a csapatunkat”.
Bozidar Jovic, a Fotex KCV olimpiai és világbajnoka: „Csodálatos ünneplésben volt részünk Zágrábban, de hármunknak már kedden vissza kellett volna térnünk Veszprémbe. Az idôjárás közbeszólt, eljöttünk Varasdinig, ám a havazás miatt ott vissza kellett fordulnunk.”
A csapatkapitány Slavko Goluza, a Fotex olimpiai és világbajnok védekezôspecialistája: „Már csak az Európa-bajnoki cím hiányzik – mondta. – Jövôre Szlovéniában talán azt is összehozzuk. Amikor esélytelenül érkezünk egy versenyre – így volt ez Atlantában is –, akkor gyôzünk.”
Davor Dominikovic így értékelte a döntôt: „A németeket a saját fegyverükkel, a hatos zónával vertük meg. Nagyon büszke vagyok, hiszen a hatba került további öt csapatot megvertük.”
Pero Metlicic, a horvátok egyik legjobbja: „A fáradtságtól azt sem tudtam hol vagyok. Az utolsó percekben mechanikusan cselekedtem, mintha nem is én lennék ez. A közönség nekünk szurkolt, mert egyértelműen mi játszottuk a vébén a legszebb kézilabdát. Hajtottunk egymásért, ami eddig nem volt jellemzô ránk.”
Niksa Kaleb, a fiatal generáció kiugró tehetsége: „Még egy-két nap kell, hogy felfogjam, mi is történt valójában Portugáliában – mondta. – A németek a zónánkkal nem tudtak mit kezdeni, és még a bírók sem tudtak segíteni rajtuk. A közönség látta, hogy a játékvezetôk az ô oldalukra húznak, és nekünk szurkolt”.

A dánokról érdekes véleményt mondott az orosz válogatott első számú kapusa. "Ôk lennének a világbajnokok, ha csupán barátságos mérkőzéseket kellene játszani – hangoztatta a 41 éves, tapasztalt Andrej Lavrov. – Így viszont meg lehetett jósolni, hogy a legnehezebb pillanatokban bajban lesznek.”
A horvátok a spanyolok elleni elődöntőben már nagyon szenvedtek, és nehezen bírták erővel a csatát, a németekkel szemben megnyert döntő után pedig – amelyen ott volt Ivica Racan horvát miniszterelnök is – szinte összeestek. Cervar a vb-ről elpanaszolta: "Az összes válogatott jobb körülmények között volt, mint a miénk. A legrosszabb szállodában laktunk, a legrosszabb ételt fogyasztottuk és a leggyengébb teremben edzettünk. Ezzel azonban csak nőtt bennünk a bizonyítási vágy.”
A német lapok siratták a nagy lehetőséget, amit Heiner Brand mester együttese kihagyott. A Frankfurter Rudschau értékelő, visszapillantó írásának címe: "Amikor az óriások sírnak”. Hozzá az illusztráció: közeli kép Kehrmannról, a finálé egyik legjobbjáról, aki a csapatorvos vállán zokog. Aztán ugyanez a lap vigasztalta Brand edzőt, az 1978-as világbajnok csapat játékosát, hogy a lisszaboni döntő így is élete egyik csúcspontja volt (mi tesszük hozzá, az volt a tavalyi stockholmi Eb-finálé is, amit a svédekkel szemben vesztett el Németország).
A Frankfurter Allgemeine Zeitung főcíme idézte Brand szavait: "A pályán kiengedtük a kezünkből a szerencsét”.
A Bild főcíme: "Kár! Mégis hősök vagytok!” Valamennyi lap a sérüléshullámot okolja a döntő elvesztéséért, hiszen Kretzschmar és Zerbe a franciák elleni elődöntőben vált ki a csapatból, Stephan és Behren pedig már a vb előtt harcképtelenné vált.
A francia lapok csapatuk bronzérmét elfogadható eredménynek értékelték, és csak finoman bírálták Claude Onesta edzőt, amiért együttese nem tudta megvédeni két éve Párizsban szerzett elsőségét.