Főpróba az európai kupákra

Vasárnap este újra a kézilabda ünnepe volt Győrött a Magvassy-sportcsarnokban. Szinte csordultig telt nézőtér s remek hangulat várta a 19. forduló csúcsrangadóját, a Graboplast ETO KC–Cornexi-Alcoa (26–26) mérkőzést. Az elmúlt napokban egyaránt edzőváltáson átesett csapatok összecsapásán a közönség annak ellenére is nagyszerűen szórakozott, hogy a játék színvonala messze elmaradt az remélttől (mindkét együttesben nemzetközi klasszisok sokasága lépett pályára). Ugyanakkor remekül motivált, óriási elánnal harcoló lányokat látott a hozzáértő győri közönség, amely elsősorban az eredmény alakulása miatt izgulhatott. Hiszen mindkét csapat előtt megcsillant a győzelem reménye, de egyikük sem tudott élni a tálcán kínált nagy lehetőséggel. Az első játékrész váltott vezetés mellett zajlott, de a fordulás után kétszer is négy-négy góllal elhúztak a vendéglátók, ökölvívónyelven fogalmazva, megfogták ellenfelüket. Ekkor viszont elkövették azt a hibát, hogy a megroggyantott fehérváriakat nem sorozták meg, és a Cornexi talpra tudott állni. Kulcsár Anitáék éltek is ezzel a lehetőséggel, rendezték soraikat, s előbb egyenlítettek, majd a vezetést is átvették. A hajrában már két gól volt a Cornexi előnye, de nem tudta megszerezni a győzelmet, mert valósággal lebénult a döntő pillanatokban. A Graboplast egyenlített, és az utolsó 15 másodpercben már nem változott az állás.

Az edzőváltással új hullámhosszra állított Cornexi így is jelentős sikert ért el, hisz több mint egy évtized elteltével ismét ponttal távozhatott Győrből.
"Érthetetlen módon nagy görcsben játszottuk végig a találkozót – mondta Róth Kálmán, a győriek mestere. – A csapat akarata ezúttal is csodálatos volt, de a játékába rengeteg pontatlanság csúszott. Támadásban egymást követték az elemi hibák, átlövőinknek sem ment igazán. Különösen szembeötlő volt ez a máskor gólerős Mehlmann Ibolyánál, aki ezen a találkozón egyszer sem tudott betalálni a csodálatosan védő Farkas Andrea kapujába. Kiszorított helyzetekből elpuffogtatott labdáival csakis az ellenfélnek kedvezett. A védőjátékunkkal sem voltam elégedett, egy félidő alatt nem szabad tizenöt gólt kapni. Figyelmeztető lehet, hogy vonalról nagyon sok gólt lőtt a Fehérvár. Valamit ki kell találnunk a rosztovi KEK-nyolcaddöntő előtt, lehet, hogy a hatosfalas védekezésünket kell átrendeznünk.”
"Aktív játékos koromban sem izgultam annyit, mint ezen a mérkőzésen – mondta Nagy Anikó, a győriek egykori csillaga, világbajnoki ezüst- és olimpiai bronzérmes átlövője. – Annak ellenére, hogy a gyors, rohanós játékba rengeteg hiba csúszott, a küzdelem nagyszerű volt. Négygólos vezetésünknél úgy gondoltam, hogy megvan a meccs, de lehet, hogy a lányok is ezt gondolták. Aztán a hajrában szerencsénkre a vendégek is megijedtek győzelmük lehetőségétől.”
"Ahogy azt az edzőváltozások után várni lehetett, szinte heroikus küzdelem folyt a pályán – vélekedett Hoffmann Beáta, az ETO volt válogatott kapusa, világbajnoki ezüstérmes. – A gyors játékba viszont nagyon sok hiba csúszott, és az eredmény alakulása tovább fokozta az izgalmakat. A kapusok remekeltek, de egykori csapatomban néhányan nem tudták azt nyújtani, amit a közönség várt. Négygólos vezetés után illett volna nyerni, és a végén örülnünk kellett a döntetlennek.”
A fehérváriak egyik szeme sírt, a másik nevetett, hiszen már-már kezükben érezhették a két pontot, és végül csak magukat okolhatták az egyik elveszítéséért.
"Ha mérleget vonok, inkább elégedett, mint bosszús vagyok a győri eredményünkért – mondta Pánczél Barabás, a Cornexi-Alcoa frissen kinevezett, rutinos trénere. – Egy hete vettem át a csapatot, vagyis a rangadó előtti napok az ismerkedéssel teltek. Amit a Győr ellen taktikailag elképzeltünk, azt többnyire megvalósítottuk, megakadályoztuk a lerohanásait, és a védekezésünk – ami persze lehetett volna agresszívabb – elfogadható volt. Huszonhat gólt kapni Győrött, ez nem rossz teljesítmény, és egyben Farkas Andreát is dicséri, aki káprázatosan védett. A támadásainkba több hiba csúszott, mert a játék egy-egy váratlan, gyors taktikai fordulatára magam sem tudtam reagálni, hiszen még nem sikerült tökéletesen megismernem csapatom stílusát, begyakorolt figuráit. A második félidőben türelmesebben, okosabban kézilabdáztunk, és gyakrabban akadt szabad ember a támadások befejezésére. A végjátékban is én hibáztam, mert hirtelenjében nem tudtam tanácsot adni az emberfogás, az egész pályás letámadás ellen. A hét végi bukaresti EHF-kupa-nyolcaddöntőben építkezhetünk azokra az alapokra, amelyeket Győrben lefektettünk.”
A mester dicsérte –teljes joggal! – Farkas kapust, ugyanakkor a fehérvári mezőnyjátékosok is fantasztikusan harcoltak: Kulcsár hét, Deli és Gisca hat-hat gólig jutott. A hajrában pályára lépett Siti Bea, aki vállsérülése és műtétje után tért vissza, ugyanakkor még hiányzott a Cornexiből Németh Helga, aki térdműtétjéből lábadozik.
"Felszabadultan, bátran játszottunk – emlékezett a rangadóra Deli Rita. – A legjobb tudásunk szerint és nagy akarattal küzdöttünk. Ám ez sem volt elég ahhoz, hogy a végén a kétgólos előnyünket a kiélezett, forró helyzetben megőrizzük. Az előző eredményeinkhez képest azonban nem lehetünk elégedetlenek, hiszen Győrből pontot hoztunk el, és erre más csapatok is büszkék lennének. Remélem, megmarad a csapatban ez a tűz, ez a szív, és akkor a folytatásban sem lesznek nagyobb gondjaink.”
Kulcsár Anita azzal kezdte, hogy örülni kell az egy pontnak. "Gödörben voltunk, és ezen a mérkőzésen remélhetőleg megkezdtük a felemelkedést – mondta. – Kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy Győrből bajnoki ponttal tértek haza. Nekünk ez sikerült, sőt akár két pontot is szerezhettünk volna. Nem titok, már nagyon ki voltunk éhezve a sikerre, és a hajrában a kezünkben volt a sorsunk, egy eladott labda miatt csak egy pontot szereztünk. A lendületünket meg kell őrizni az európai kupaküzdelmekre és a bajnokság folytatására is.”