Visszatapsolt veszprémiek

Feszült hangulatú, izgalmas, egy-egy felvillanás (Kuzmicsov, Rosta, Császár, Zsigmond, Iváncsik góljai, Szathmári, Sterbik bravúrjai) erejéig látványos rangadót látott szerdán a dunaújvárosi közönség, amely abban reménykedett, hogy kedvencei képesek az újabb csodára, és – a Pick-Szeged után – a bajnok Fotex KCV-t is legyőzik. Csalódniuk kellett, mert a vendégcsapat 31–28-ra győzött, ám a csoda csak részben maradt el. Ugyanis a száz sebből vérző, anyagi és szakmai nehézségekkel birkózó Dunaferr újra emberfeletti erőfeszítést tett az esélyesebb vetélytárssal szemben a sikerért – és ez az igyekezet szinte felért a csodával. A hazai szurkolók is így gondolhatták, mert a csata végén megéljenezték Buday Ferenc mestert és tanítványait. Ugyanakkor persze sokkal elégedettebben és boldogabban énekeltek a veszprémi drukkerek, akik többször "visszatapsolták” a magyar bajnok legjobbjait, a vb-gólkirály Pérezt, a világbajnok Dzombát és Goluzát, valamint Díazt, Élest, Csoknyait és a hajdan újvárosi Gált.
Buday Ferenc a nagy csata másnapján higgadtan értékelte a látottakat. "A két csapat között óriási különbség van a háttérmunkában, a gazdasági lehetőségében – mondta. – Ez a pályán is jól látszott. Az esélyesek nem mi voltunk, de mindent megtettünk a siker érdekében. Büszke vagyok játékosaimra. A végig tűzben tartott emberek közül Rostából, Keményből, Kuzmicsovból rengeteget kivett a nagy küzdelem. Néhány játékosomtól picit többet vártam, ők nem tudtak annyit segíteni, amennyit kellett volna. Ezért elmaradt a remélt huszáros hajrá, amely a Szeged ellen győzelmet ért. A tervezettnél többet próbálkoztunk átlövésekkel, és emiatt a vártnál több indításgólt kaptunk a kipattanókból. Tehetséges fiataljainkat csak rövid időre tudtam harcba küldeni, az ő felkészültségüket még meghaladja a magas hőfokú csata.” Az edző nagyon finoman fogalmazott, amikor a vitákat gerjesztő játékvezetői ítéletekről elmondta: néhány eseményt másként ítéltek meg a bírók, mint ahogy az a valóságban történt, s voltak tendenciák, amelyek nem a Dunaferrnek kedveztek, de tudja, az ő fő dolga, hogy saját együttese játékát elemezze.
A Dunaferr kapitánya, Kertész Balázs a mérkőzés egyes szakaszaiban szinte hátán cipelte a Dunaferrt. "Sokáig nem jött álom a szememre a mérkőzés után – emlékezett. – A találkozó alatt úgy éreztem, mintha előre meg lenne írva a sorsunk, bármit is teszünk, nem győzhetünk. Ahogy fogyott a játékidő, úgy erősödött bennem ez az érzés. Szerdán nem voltunk rosszabbak, mint a Fotex. Talán ha köztünk van Katzirz, és még egy rutinos védőjátékos, akkor több esélyünk lett volna. Számunkra nem volt olyan nagy tétje a mérkőzésnek, hiszen győzelmünk esetén is valószínűleg a harmadik helyen juthattunk volna a rájátszásba. De továbbra is nyílt a bajnokság.”
Magas színvonalú védőmunkája mellett a támadásokból is oroszlánrészt vállalt a vb után újra bajuszt növesztő Rosta Miklós. "Amit lehetett, azt kihoztuk ebből a mérkőzésből – mondta. – Hiányérzet van bennem, hiszen előzetesen is úgy éreztük, és a mérkőzés alatt be is bizonyosodott, legyőzhető a Fotex. Abban bíztunk, hogy a szegediek elleni mérkőzéshez hasonlóan szoros eredménnyel érkezünk a hajrába, és ott bármi történhetett volna. Ez nem adatott meg.”
Az újvárosi diadal után egy pont a hátránya a Fotex KCV-nek a listavezető Pick-Szegeddel szemben, amely szombaton látogat a bakonyi oroszlánbarlangba. Csütörtökön már főleg erről a csatáról beszélgettek a veszprémi játékosok és vezetők, ám Zdravko Zovko mester a Dunaferr elleni találkozó tanulságairól is beszélt értékelésében. "Hullámzó volt a csapatunk teljesítménye – összegezte a rangadó tapasztalatait a horvát szakember. – Remek periódusok után boszszantó hibákat követtünk el, és különösen a védekezésünkben akadtak problémák. Öszszességében azonban megérdemelten nyertük meg a számunkra oly fontos rangadót. A hajrá is egyértelműen a miénk volt. Ezzel a két ponttal nagy lépést tettünk azért, hogy alapszakaszgyőztesként folytathassuk a bajnokságot. De mostantól már a Szeged elleni meccs jár a fejünkben.”
A fiatal, mindössze 22 éves Iváncsik Gergő látványos gólokkal és remek gólpasszokkal segítette csapatát. "Szerintem az döntött a javunkra, hogy sokkal jobban akartuk a győzelmet – vélekedett a válogatottként a legutóbbi vb-t is megjáró balszélső. – A nehéz pillanatokban is tudtunk újítani, mert ellenfelünknél is acélosabban küzdöttünk. Örülök, hogy aktív részese lehettem e hallatlanul fontos sikernek.”
A válogatott egykori beállósa, Zsigmond György – a világválogatott Éles Józsefhez hasonlóan – varázslatosan kézilabdázott, és kettejük játékkapcsolata sok gólt és büntetőt eredményezett. "Tartottunk a mérkőzéstől, hiszen a Dunaferr remek együttes – mondta Zsigmond György. – Ismét izgalmas, rangadóhoz méltó, jó meccset játszottunk ellene. Időnként érezhetően csikorgott a gépezetünk, de most fontosabb volt a »csúnya« győzelem, mint egy látványos játékkal elszenvedett vereség. Kihasználtuk a lehetőséget, ám győzelmünknek csak akkor lesz értelme, ha szombaton a Pick-Szegedet is legyőzzük. Akkor ugyanis hosszú hónapok után újra a táblázat élére ugrunk.”

Aranyos Bozidar

A Fotex KCV olimpiai (1996) és világbajnoki (2003) aranyérmes beállósa, Bozidar Jovic hiányzott az újvárosi ütközetből, mégis elégedetten mosolyogva értékelte együttese újabb kiemelkedő sikerét.
"Nagyon jól kézilabdáztunk, és megérdemeltük a két pontot – állította igen határozottan a 31 éves horvát klasszis. – Az első félidőben persze nem voltam túl nyugodt, mert engedtük felzárkózni a Dunaferrt. Ezekben a percekben nem is bírtam ki ülve a nézőtéren, sokszor felugrottam, kiabáltam, és a legszívesebben magam is pályára léptem volna. A vége azonban, hála istennek, csodásan sikerült, és ekkor már csak a Fotex volt pályán.”
Jovic azért nem szerepelhetett a Dunaferr ellen a bajnokcsapatban, mert a szabályok szerint az NB I-ben egy-egy mérkőzésen csapatonként csak két külföldi léphet pályára. E kettő ezúttal a szintén világbajnok Dzomba és Guloza volt.