Okkal ünnepelt a Szeged

Igaza lett!
A bajnoki alapszakaszban már eddig is remeklő, kitűnően összerakott és minden tekintetben parádésan felkészített Pick-Szeged az eddigi teljesítményéhez méltó játékkal győzte le (28–25) otthonában a címvédő Fotex KCV-t, amelynek ezúttal csak egy-két felvillanása akadt – ez pedig a pontszerzéshez sem lehetett elég. Dragan Djukics edző csapata higgadtabban, taktikusabban kézilabdázott, és szinte végig a kezében tartotta az irányítást. Nem tagadható, ez meglehetősen furcsa látvány volt a veszprémi oroszlánbarlangban, ahol hosszú évek óta a világ legjobb csapatainak is alkalmazkodniuk kell a Fotex-stílushoz, Zdravko Zovko mester tanítványainak elképzeléséhez. Ezúttal éppen ellenkezőleg történt – a Veszprémnek kellett igazodnia. És ez a szereposztás cseppet sem volt ínyére a világbajnoki és olimpiai aranyérmeseket felvonultató, BL-döntős hazai gárdának. Ráadásul a feleslegesen és roppant durván szabálytalankodó Pérez Carlos piros lapot kapott, és a kiválása tovább nehezítette – sokak szerint meg is pecsételte – az átlövőposzton a sérült Kiril Lazarovot is nélkülöző Fotex sorsát. Zovko edző végszava az volt az elvesztett rangadóról, hogy "nincs időnk siránkozni, jönnek a BL-mérkőzéseink, és a szegediekkel még találkozunk, a pótvizsgán pedig javíthatunk”.
A Pick-Szeged éjfél körül ért haza a Tisza-parti városba, ahol azonban egy ideig még együtt maradtak a játékosok. Valamivel később, már vasárnap hajnalban csatlakozott az ünneplő gárdához Bajusz Sándor és Vladan Matics, mert kettőjüknek Veszprémben doppingellenőrzésen (vizeletvétel) kellett részt venniük, ami – lévén a mérkőzésen igen kitikkadtak – nem volt egyszerű (a csapat ezért nem várhatta meg őket).
"Fáj a vállam, amely a Pérezzel való ütközéskor sérült meg, de ez már nem több kellemetlen érzésnél, és aligha akadályozza a játékomat – mondta Bajusz, aki szombaton két gólja mellett főleg mezőnymunkájával volt hasznára a Szegednek. – A taktikai elképzeléseinket nagyszerűen megvalósítottuk, és talán azzal is megleptük a Veszprémet, hogy nem szerepeltem a kezdőcsapatban. Emellett a nyitott, fegyelmezett védekezésünkkel szemben is tanácstalan volt. Nem volt kiemelkedő egyéniség az együttesünkben, de valamennyi játékosunk fantasztikusan harcolt, és a legtöbben négy-öt gólt lőttek.”

A Világ legjobbja 2002 választásra – Farkas Ágnessel (Herz-FTC) együtt – jelölt Vladan Matics szerint Pérez piros lapja sorsdöntő mozzanata volt a csatának. "A világbajnokság gólkirálya nélkül gyengébb lett a Veszprém – mondta a szerb-montenegrói válogatott balszélsője. – De nem csak ezért nyertünk. A játékunkban ezúttal nem voltak olyan mély hullámvölgyek, mint Dunaújvárosban, hanem hatvan percig magas színvonalon, összefogottan kézilabdáztunk. A támadásaink is eredményesebbek voltak, ám főleg a védekezésünknek köszönhettük a sikert. Puljezsevics fantasztikusan védett, jobb napot fogott ki, mint a játékot sérült lábbal vállaló Sterbik. Ki kell emelni, hogy a bírók korrekten, nemzetközi szinten ítélkeztek, döntéseik következetesek voltak.”
A mezőny legeredményesebb játékosa, Kotormán Attila hat gólt – méghozzá sorsdöntő pillanatokban szerzett találatokat – tett hozzá a Pick-diadalhoz. "Fontos eseménye volt a rangadónak Pérez piros lapja – vélekedett –, ám sokkal jelentősebbnek tartom, hogy együttesünk nem egy-két sztárra építette – és építi – taktikáját, hanem a csapatmunkára, tizennégy azonos tudású játékosra. Ha a győzelmünk további okát keressük, akkor a védekezésünket, főleg Mezei és Matics munkáját, valamint a küzdőszellemünket, az akarásunkat kell kiemelni. A Fotex nagyon felkészült, rettentően erős csapat, és szó sincs arról, hogy ezzel a sikerünkkel eldőlt volna a bajnokság, sőt hiba lenne, ha aranyérmesnek kiáltanának ki bennünket. ”
Kővári Árpád, a Pick-Szeged szigoráról és kemény lelkéről ismert elnöke kissé meghatódva szorította meg Dragan Djukics edző kezét, hiszen mindkettőjük pályafutásának egyik nagy pillanata –kis túlzással: eddigi közös munkájuk megkoronázása – volt a Veszprém idegenbeli legyőzése. "Megérdemelten nyertünk – vélekedett Djukics mester –, mert a legnehezebb pillanatokban sem vesztettük el a fejünket, és a támadásban elkövetett hibáinkat erőszakos, nyitott védekezéssel javítottuk. Igazi kézilabdát játszottunk, és a közönség is jól szórakozott. Bravúros sikert arattak tanítványaim, amire a világ legjobb csapatai is büszkék lennének. Az érdem az övék, mert hittek önmagukban.”