Alacsony színvonalon

Mindkét csapat a hét végén kezdi meg párharcát az európai kupában, ezért a szerdai találkozójuk egyben ezeknek a csatáknak a főpróbája is volt. Igaz, mindkét edző határozottan elzárkózott attól, hogy párhuzamot vonjon a kupacsatározások és a bajnoki pontvadászat között, és inkább azt hangsúlyozta, hogy mindig a következő meccs a legfontosabb.
Ebben persze igazuk is volt, hiszen a tét mindkét csapatnak igen nagy volt. A Győrnek az volt a célja, hogy versenyben maradjon a Herz-FTC-vel a bajnoki ezüstéremért (egyben a BL-szereplés jogáért). A korábban fényesebb álmokat szövögető, remek játékoskeretet gyűjtő Fehérvár pedig szeretett volna felzárkózni a bajnoki élcsoport tagjaihoz, amelyekkel szemben az alapszakaszban roppant halvány teljesítményt nyújtott.
"Játékosaink az utóbbi időben keveset gyakoroltak együtt, mert a felnőtt- és a korosztályos válogatottakban szerepeltek – mondta a rangadó előtt Róth Kálmán, a hazaiak mestere. – Ennek ellenére mindent megtettek, hogy folytassák eddigi jó bajnoki szereplésüket, és növeljék előnyüket az éremcsatában. Újoncot is neveztünk a mérkőzésre, a tizenhét éves, ifjúsági válogatott Miklós Zsanettet, aki a beállósposzton kaphat szerepet.”
A fehérváriak edzője, Pánczél Barabás azt emelte ki, hogy Deli felépült sérüléséből, és vállalja a játékot. "Elismerjük a győriek eredményeit, ám végre győzni szeretnénk az ETO otthonában – mondta. – A legutóbbi győri mérkőzésünkön döntetlent értünk el, és a hajrában mi álltunk közelebb a sikerhez. Remélem, játékosaim harci szelleme továbbra is olyan, mint az európai kupa negyeddöntőjében volt.”
Rettenetesen kezdett a Cornexi – két támadási kísérletét is azzal fejezte be, hogy eladta a labdát. Ezzel szemben Lovász látványos góllal adta meg az alaphangot, majd az ETO két kapufát is lőtt. Sirina bravúrjai ellenére gyorsan fordított a Cornexi, amelynek a felébredését Mörtel kihagyott büntetője is segítette. A mindkét oldalon sorozatban kimaradó helyzetek után (1–2) a bíróknak határozott ítéletekkel kellett megfékezniük az olykor túl heves indulatokat. Egy-egy góllal a vendégek vezettek, akiket ekkor Fortuna is kegyeibe fogadott, ám Mörtel, Mehlmann és Lovász találataival 7–3-ra fordított a lendületesebb, erőszakosabb stílusra váltó ETO.
Lovász remeklését Pánczél mester Kenyeres "nyakába varrta”, és a válogatott balszélső helyére Tápait küldte, de ő sem váltotta meg a fehérváriakat. Ezzel szemben Sirina ott folytatta, ahol – vendégként – a magyar válogatottban, illetve a bajnokságban és az európai kupában abbahagyta. A honosításra váró orosz csillag halmozta a bravúrokat, és ezzel szinte demoralizálta a Cornexi hírességeit. Mörtelt sem tudták tartani a vendégek, és Pánczél edző 8–5-nél időt kért.

Mintha a fejmosás jót tett volna a Fehérvárnak, amely a gólokat lövő és hetest kiharcoló Németh vezérletével és Farkas több remek védésének köszönhetően felzárkózott (8–8). Ha Sirina nem véd klasszishoz méltóan, akár a vezetést is visszavehette volna a Cornexi-Alcoa. A félidő közepétől drámaian esett a csata addig is alig közepes színvonala: a csapatok sorozatban zárták támadásaikat eladott labdákkal, mellé vagy fölé lőtt ziccerekkel, trükkösnek szánt ügyetlenkedéssel. Az ínyenc győri közönség legfeljebb annak örülhetett, hogy a szoros állás ellenére kedvencei tartották egy-két gólos előnyüket az ekkor többnyire emberhátrányban kézilabdázó vendégekkel szemben. Amikor emberelőnyben gólt kapott a Győr (11–10), Róth mester is kikérte idejét, mert alighanem úgy ítélte meg, méltatlan együtteséhez a túlságosan hullámzó teljesítmény, a sok eladott labda.
Sirina és Farkas látványos védéseivel kezdődött a második félidő, amelyben négy percig kellett várni az első gólra: a hajdan győri Kulcsár lefordulását tanítani kellene a kézisulikban (11–11). Azt viszont nem, ahogyan Görbiczet szájon vágta. A cingár irányító rövid ápolás után folytathatta a játékot. Virincsik heteseket harcolt ki, és társai is fogcsikorgatva csatáztak. Tápai góljával előbb csak tartották a szoros állást, majd a balszélső találatával fordítottak (13–14). Micskó felesleges és durva szabálytalansága miatt emberhátrányba került az ETO 14–15-nél, ám Mehlmann ebben a helyzetben egyenlített, Görbicz pedig fordított (16–15).
Az igazi szabálytalanságokat és a színészi teljesítményeket (láttunk egy-két nagy halált) egyaránt büntették a bírók, a hazai szurkolóknak pedig talán az újabb fordulatok szereztek némi örömet (16–17, 20–17).
Tápai őrzésével két győri lány sem boldogult, és a hajrá 20–19-nél kezdődött. Micskó és Németh góljai szépségdíjasak lehettek volna, ám ettől sem sokat javult a csata összképe, pontosabban színvonala. A temérdek szabálytalanság miatt öt-hat másodpercenként megszakadt a játék. Siti ziccert hibázott 23–20-nál, majd javított, de már csak másfél perc volt hátra (23–21). A sok fiatalt felvonultató Győrnek pedig annyi rutinja mégis volt, hogy innen már ne engedje ki a kezéből a győzelmet.

Mestermérleg
Róth Kálmán: – Az elmúlt hetek idegi és fizikai megterhelése most jött ki a csapaton. Küzdőszellemünknek köszönhettük az értékes két pontot.
Pánczél Barabás: – Ennyi ziccert kihagyva nem lehet nyerni.