A Ferencvárosé a trófea!

A keddi, szintén váci elődöntőben a népligetiek a házigazdákat, az újvárosiak a Kőbánya-Spartacust legyőzve jutottak tovább. A döntő előtt mindkét edző arról beszélt, hogy a játékosok nehéz helyzetbe kerültek a fináléra, hiszen az elhúzódó évad végén nehezen szedték össze magukat a Magyar Kupa háromnapos végküzdelmeire. Mindkét csapatból többen távoznak, vagyis nekik a búcsúfellépésük volt a pápai találkozó, ezért a szakvezetők abban is reménykedtek, hogy az új klubba készülőket emlékezetes játékkal fogják elbúcsúztatni társaik.
Farkas Ágnes kihagyott büntetője ellenére 3–1-re elhúzott a Herz-FTC, amelyben tétmérkőzésen valószínűleg utoljára lépett pályára Pádár Ildikó, aki befejezi sportpályafutását, valamint a külföldre igazoló Siti Eszter és Lőwy Dóra. Az elején nehezen vette fel az ellenfele diktálta iramot a Dunaújváros, amelyből Szrnka Hortenzia német klubban folytatja, Borók Rita pedig visszavonul. A Fradi a 12. percben a gyorsan magára találó Farkas Ágnes vezérletével már 10–3-ra vezetett, pedig ziccereket hibázott, igaz, a helyzetek kihasználásában a Dunaferr sem járt élen. Úgy tűnt, a bajnokot jobban megviselték az előző két nap küzdelmei, ezért Kiss Szilárd mester időt kért, hogy legalább lelkileg összerázza szétzilálódott csapatát.
A kedden derék- és combsérülést szenvedő Katerina Miklósovát "összedrótozták” az orvosok a fináléra, és a szlovák válogatott kapusának formáján cseppet sem látszott, hogy befolyásolná a fájó gerince és lába. Társai viszont kissé visszavettek az általuk diktált tempóból, amikor 12–4-re vezettek, a kihagyást pedig rutinosan meg is büntette az Újváros, mert sorozatban két gólt lőtt, és közben az FTC többször csak a kapufát találta el. A kipattanó labdákra szemfülesen és gyorsan mozduló Dunaferr minden erejét összeszedve csatázott, de Katerina Mravikovát és Siti Esztert nehezen tudta megállítani (16–8). A rengeteget hibázó csapatok küzdelmében a félidő derekáig az döntött, hogy az FTC minden harmadik akciójából eredményes volt, míg a Dunaferr csak minden hatodik támadásából lőtt gólt (17–9). Pálinger Katalin játékának javulása mégis tűzbe hozta az újvárosiakat, akik egy percig sem adták fel, míg az FTC kezdett elkényelmesedni, és egyre elbizakodottabban kézilabdázva kihagyta ziccereit (17–12). Németh András edző is időt kért, hogy tanácsot adjon játékosainak a szünet előtti egyre hevesebb küzdelemben – Farkasék meg is fogadták az intelmeit, és a pihenőig őrizték megnyugatónak látszó előnyüket.

A második félidőt fergetegesen kezdte a Dunaferr, Németh András pedig okkal csepülte ügyetlenkedő tanítványait, akik hihetetlen hibasorozattal borzolták a mester és a Fradi-hívek idegeit (19–15). Éppen fordítottan zajlottak az események, mint az első félidőben, és Ferling Bernadett, valamint Kindl Gabriella vezérletével 20–17-re feljött az Újváros. Az örömittas Dunaferr-szurkolók, akik rendre durván bírálták a játékvezetők működését, kissé túlreagálták kedvenceik szárnyalását, de a rendfenntartókkal csak rövid ideig akaszkodtak össze. Amint helyreállt a rend, a Fradi továbbra is csak szenvedett, és ezzel még jobban magára hozta vetélytársát, amely újra olyan bámulatosan küzdött, mint a bajnokságban. A Herz-FTC Mraviková góljaival igyekezett tartani előnyét, de játéka akadozott, és Pálinger szinte megbabonázta Uhrakovát és társait (25–23). Sitit külön őrizte Pigniczki Krisztina, de Lőwy hetesből lőtt góljával ismét levegőhöz jutott a Fradi. A párharcok egyre keményebbek lettek, gyakran kellett ápolni a földre kerülő, megsérülő játékosokat. A Ferencváros fellángolása (27–24) után újra a Dunaferr percei következtek, de a hajrá 27–25-nél kezdődött.
A drámaian feszült hangulatú végjátékban Siti gyakorlatilag egymaga döntötte el a kupa sorsát, mert sorozatban lőtt három góljára nem érkezett válasz (30–25). Már pezsgőt bontott a Fradi-tábor, amely főleg küzdeni tudásáért ünnepelte kedvenceit, amikor a csapattól búcsúzó Pádár Ildikó megadta a kegyelemdöfést az újvárosiaknak.
A játéktér közepén kisebb karnevált rendeztek a ferencvárosiak, akiket hosszan éljenzett szurkolótáboruk. A Magyar Kupát Sinka László MKSZ-főtitkár adta át Pádár Ildikó csapatkapitánynak.

Mestermérleg
Németh András: – Befejeződött egy szakasz csapatunk életében. Ma megmutattuk, milyen az igazi Fradi küzdőszelleme. Remélem, az új csapatunkkal is hasonlóan folytatjuk.
Kiss Szilárd: – Sajnálom, hogy nem csak az FTC-vel kellett megküzdenünk.

Szóról szóra
Nagy Ivett: – Mintha nem is mi lettünk volna a pályán. Az első játékrészben a Fradi játszotta azt, amit mi szoktunk, valósággal szétfutott, lerohant bennünket.
Kindl Gabriella: – Nem tudom, mi volt a csapatunkkal, nem úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy megszoktuk, és ez döntő kihatással volt az eredményre.
Farkas Ágnes: – Ebben a felállásban utoljára léptünk pályára, és megérdemelten nyertük meg a kupát. Nagyon akartuk a győzelmet, és kár, hogy a remek hangulatú finálét megzavarta az újvárosi szurkolók egy csoportja, amely nem európai módon viselkedett. Azért is kár, hogy a helyi rendezők nehezen lettek úrrá a helyzeten.
Pádár Ildikó: – Nagyon szépen búcsúztatott el a csapat, megható volt a kedvességük és a törődésük. A kupagyőzelemnek is nagyon örülök, de a bajnokság elvesztését még mindig sajnálom.
Lőwy Dóra: – Csodálatos mérkőzésen köszöntem el egykori csapatomtól, de remélem, a Hypóban is hasonló élmények várnak rám.
Siti Eszter: – Fantasztikus csatában nyertünk. Köszönök mindent társaimnak és szurkolóinknak.
Katerina Miklósová: – Fájt a derekam és a lábam is, de a fantasztikus hangulatú küzdelemben erre nem tudtam figyelni. Rettenetesen elfáradtam a mérkőzés végére.