Bravó, Dzomba, Pérez, Sterbik!

SIMON JÓZSEFSIMON JÓZSEF
Vágólapra másolva!
2004.03.31. 22:43
Címkék
A Fotex KCV három játékosa szerdán hazatért, és már klubjukban edzett Csonti Rudolf másodedző vezetésével (Zdravko Zovko lázas, ágyban fekszik), mert a hét végén a Veszprém Eszéken bemutatómérkőzésen szerepel. A saarbrückeni gálamérkőzés főszereplői szívesen beszéltek a Nemzeti Sportnak élményeikről.
– Csodálatos, remek hangulatú este volt – mondta a vb-gólkirály Pérez Carlos, aki négy gólt lőtt az Európa-bajnoknak. – Nagyon jó érzés volt a temérdek kitűnő játékos között debütálni a világválogatottban. Decemberben Moszkvában is ott voltam az Oroszország–Világválogatott mérkőzésen, de akkor kézműtét előtt álltam, és nem játszhattam. A saarbrü-ckeni mérkőzés csak részben volt gála, mert Daniel Costantini és Kovács Péter a lelkünkre kötötte, hogy ki kell tennünk magunkért, és komolyan is vettük a találkozót. Nekem az volt a legnagyobb élmény, hogy olyan remek játékosokkal szerepelhettem azonos csapatban, mint Wislander vagy Kretzschmar. Ráadásul ezekkel a fiúkkal végre nem csupán a pályán, hanem azon kívül is találkozhattam, beszélhettem. A nyelvi nehézségeket sem volt gond áthidalni, mert segítettünk egymásnak.A világbajnok Mirza Dzomba azzal kezdte, hogy boldogan vett részt a humanitárius gálán, amelynek céljával tökéletesen egyetért.– Még fiatal vagyok, ezért csak hallottam arról, milyen nagyszerű játékos volt Deckarm – mondta a horvát csillag. – Remek mérkőzést játszottunk, minden meghívott pályára léphetett, és a németek közül Schwarzer, valamint Kretzschmar az első félidőben nálunk, a másodikban hazájuk csapatában szerepelt. Rengeteg gólt lőttünk, látványos kézilabdát játszottunk, vagyis pompásan szórakoztattuk a közönséget.A szerb-montenegrói válogatott vb-bronzérmes (2001) kapusa, Sterbik Árpád már a decemberi, moszkvai Oroszország–Világválogatott gálára is hivatalos volt, ám sérülése miatt nem utazhatott el a házigazda szövetség megalakulásának 75. évfordulójára szervezett mérkőzésre.– A legfurcsább az volt, hogy mindenki könnyed, laza volt, hiszen a csapatunkban, az öltözőnkben semmi feszültség sem volt – mondta a kapus. – Ilyenben még nem volt részem, hiszen eddig mindig tétre mentek a mérkőzéseink, és szinte állandó összpontosításban éltem. Ugyanakkor komolyan vettük a mérkőzést, mert edzőink előírták, győzni kell. Amikor persze már tíz góllal vezettünk, akkor a csata kezdett gálába hajlani, de a hozzáértő közönség ezt is nagyra értékelte. Hatalmas élmény volt együtt játszani, majd közelebbről, magánemberként is megismerkedni azokkal a fiúkkal, akikkel eddig csak ellenfélként találkoztam. Gondolok itt főleg az örökifjú Lavrov kapusra vagy a dél-koreai Joonra.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik