Sziporkázva nyert a Dunaferr

"Győrött aludt a csapat és szombat délelőtt átmozgató edzést tartott – mondta Kiss Szilárd, a Dunaferr mestere. – A győrújbaráti csarnokban szívesen fogadtak bennünket, és jól felkészülhettünk a döntőre."
A hazaiak edzője, Róth Kálmán sem engedte tétlenkedni játékosait a finálé délelőttjén. "Igyekeztünk ráhangolódni az eddigi sikereink folytatására – bizakodott a mester. – Ugyanakkor nem tagadható, a lányok lábában benne van az utóbbi két hónap fokozott terhelése, illetve ezeknek az erőpróbáknak a fáradtsága."
A dunaújvárosiak ügyvezető igazgatója, Kocsis Erzsébet Győrött kezdte a világ legjobbja (1995) címben csúcsosodó pályafutását. "Rettentően nagy küzdelmet, valódi kupacsatát várok – mondta a volt válogatott beállós. – Ôszintén remélem, hogy nagy, de sportszerű csatában dől el a kupa sorsa."
A Győrből igazolt Kindl gólját és a szintén győri nevelésű Pálinger bravúrjait ünnepelték a vendégek szurkolói, ám Görbicz és Djokics vezérletével gyorsan átvette a kezdeményezést az ETO, amely főleg a hatékony védekezésének köszönhetően uralta a csata elejét. Kétgólos előnye azonban gyorsan elolvadt, mert támadásait nem tudta pontosan befejezni, sőt helyzetbe is alig került. Pigniczki és Kindl széttördelte a győri támadásokat. Róth Kálmán időt kért, majd amikor Nagy Ivett már 7–11-re alakította az állást, Sirina helyére Petróczit állította a kapuba. A hazaiakban Mehlmann góljai is csak nehezen tartották a lelket, míg a Dunaferrben Kindl, Kulcsár és Nagy egyaránt csillogott, és amikor Radulovics is bekapcsolódott a góllövésbe, ötgólosra duzzadt a fegyelmezettebb, frissebb és eredményesebb vendégek előnye.
Sirina visszaállásával sem módosult sokat a csata összképe. A megszokottnál gyengébb napot kifogó Görbiczet többnyire kikapcsolták a játékból, Djokicsig nem jutott el a labda, a győri átlövők passzívak voltak, a szélsők pedig ritkán kaptak labdát. Kovacicová egy-egy lerohanás végén betalált, és ezzel faragott a különbségből, de az első félidőt megérdemelten nyerte meg a Kulcsár, Radulovics és Nagy vezette Dunaferr.
Kölcsönösen kimaradó helyzetekkel, eladott labdákkal folytatódott a hatalmas iramú, egy-egy kirívóan durva szabálytalansággal is tarkított csata. Pigniczki a harmadik kétperces kiállítása után nem térhetett vissza a pályára, és hiányát mintha megérezte volna a Dunaferr. A hazaiak kettős emberelőnyben feljöttek 16–18-ra, majd ők kerültek kettős emberhátrányba, és Radulovicsot képtelenek voltak megállítani. A kapusok bravúrjainak köszönhetően néhány percig "állt" az eredmény, majd újra a Dunaferr pillanatai következtek. Görbicz az első akciógólját a 44. percben lőtte: az általa kihagyott büntetőből kipattanó labdát vágta be. Sirina ismét a kispadra ült, miközben Pálinger bravúrjainak és az újvárosiak pontosan befejezett támadásainak köszönhetően 20–28-ra alakult az állás.
A győriekből láthatóan sok erőt kivett az egy nappal korábban, az FTC-vel vívott elődöntő, és sem fizikálisan, sem mentálisan nem bírták a finálé megpróbáltatásait. Válogatott játékosaik is halványabban kézilabdáztak, mint a Dunaferr legjobbjai. Az Újváros, amely legutóbb 2002-ben nyert Magyar Kupát, és ezúttal ötödször szerezte meg a trófeát, főleg egykori győri csillagai (Pálinger, Kulcsár, Kindl), valamint Radulovics és Nagy vezetésével diadalmaskodott. Méltán locsolták pezsgővel híveik a kupagyőzteseket. ---- A hazaiak edzőjét arról kérdeztük, miért fogyott el tanítványai ereje és ambíciója a második félidőben?
– Több játékosom teljesítménye is csalódást okozott – válaszolta Róth Kálmán –, ráadásul a kapusaink teljesítménye is elmaradt a várakozástól. Együttesem támadásban nem tudta megvalósítani a megbeszélteket. Ugyanakkor csodálatosan menetelt a fináléig, és a dunaújvárosiaktól nem is szégyen kikapni. Igaz, a különbséget kissé túlzottnak tartom. Az Újvárosban jobb feltételek között dolgozhatnak a játékosok, és erre a klubra épül a válogatott keret is, amelybe mi – Görbiczen kívül – csupán kiegészítő embereket adunk.
A kupagyőztes mesterétől azt kérdeztük, hogy csapata a vártnál könnyebben szerezte-e meg a trófeát?
– Valóban így van, ám ehhez az kellett, hogy nagyon felkészüljünk a négyes döntőre és a fináléra is. Játékosaim kitűnően összpontosítottak, bizonyítani akarták, hogy idegenben is megszerezhető a Magyar Kupa. Az összes lány dicséretet érdemel, ám nem tagadható, hogy Radulovics, Pálinger, Ferling, Kulcsár és Kindl főszerepet játszott a fináléban.

Kindl Gabriella: – A bajnokság során két ízben is legyőzött bennünket a Győr. Szerettünk volna végre visszavágni ezekért a kudarcokért, na és természetesen elhódítani a kupát. Nagyon felkészültünk erre a találkozóra, és most végtelenül boldogok vagyunk, hogy sikerült, úgy érzem, hogy megérdemeltük a sikert.
Nagy Ivett: – A pénteki nappal ellentétben ezúttal nagyon koncentráltunk, végig összpontosítottunk. Védekezésünk jó volt, és csapatjátékban is jobbak voltunk. Senki sem vitathatja sikerünk jogosságát.
Ferling Bernadett: – Egységes, jó csapatjáték, fegyelmezettség, nagyszerű védekezés, és gólerős támadójáték eredményezte számunkra ezt a szép sikert, az ötödik kupagyőzelmet
Mehlmann Ibolya: – Egész héten arra készültünk, hogy végre mi is feliratkozzunk a kupagyőztesek közé. Lehet, hogy a túlzott akarat volt a hiba, de tény, hogy nem sikerült, s ezért most nagyon szomorú vagyok.
Sirina Irina: – A bajnokság során két ízben is legyőztük a Dunaferrt, most harmadszor – amikor pedig a kupagyőzelem volt a cél – nem sikerült. Mindannyian szomorúak vagyunk. ---- A finálé után Hajdu János, a szövetség szakmai igazgatója a Nemzeti Sportnak elmondta, hogy szerinte milyen különbségek voltak a Győr és a Dunaújváros között.
"Róth Kálmán kollégám az első félidőben csak kereste csapatát, gyakran cserélt, mégsem tudta összerázni együttesét – vélekedett a szakember. – Ugyanakkor Kiss Szilárd csapata egységes és ütőképes volt, szinte az első perctől kezdve. A győri fiatalokban sok van, biztosan nagy sikerek várnak még rájuk, ugyanakkor ahhoz nem volt elegendő erő bennük, hogy a Dunaferr védekezését áttörjék. Az újvárosiak főleg középen védekeztek roppant erőszakosan és hatékonyan, míg a széleken sebezhetőbbnek tűntek. A hazaiaknak túl sok volt a két nap alatt megvívott két drámai csata. A Dunaferr ismét bizonyította, hogy a világ egyik legjobb klubcsapata, és olyan játékot mutatott, amellyel esélye lehet a Bajnokok Ligájában is. A hasonló összecsapások is kellenek a sikeres olimpiai előkészületekhez, illetve felkészüléshez."