Bizakodtak a kisalföldi megyeszékhelyen a Győri GraboplastVag Vipers elleni csata előtt, de 2920-as győzelemre még a legoptimistább Kiss Lajos szakosztályvezető sem számított (ő nyolcgólos előnyt várt Görbiczéktől).
Görbicz a Gyôr vezéregyénisége (fotó: Czagány Balázs)
Görbicz a Gyôr vezéregyénisége (fotó: Czagány Balázs)
A fordulatokban gazdag, remek csatát négy szakaszra lehetett felosztani. Az első tíz percben ideges, kapkodó játékot láttunk (5–3). Róth Kálmán: "Videofelvételekről ugyan szereztünk információkat ellenfelünkről, fel is készültünk, de ennyi idő kellett, amíg a játékosok fel tudták venni a ritmust." A következő szakaszban remekelt a Győr, szinte egy fals hang nélkül muzsikált a gárda, és kilenc góljára csak két válasz érkezett (14–5). Róth Kálmán: "Elkaptuk a ritmust, remekül védekeztünk, Sirina csodálatosan védett. Támadásaink gyorsak, pontosak voltak, és még azt is elbírtuk, hogy átlövőinknek nem ment valami fényesen a játék. Görbicz és Vérten vállalkozott sikeres betörésekre, a norvégokat ez meglepte, s többnyire csak szabálytalanságok árán tudták feltartóztatni játékosainkat."
A második félidő eleje maga volt a rémálom: elfáradt, szétesett a Győr (24–20). Róth Kálmán: "A szünetben külön felhívtam a lányok figyelmét arra, hogy még nincs vége a találkozónak. A lányok mégis lazítottak. Igaz, az első félidő nagy rohanása sokat kivett belőlük, és újra előjött az idegeskedés, a kapkodás. Ekkor igen jól jöttek Sirina bravúrjai." A hajrát 5–0-ra nyerték meg Görbiczék. Róth Kálmán: "Sikerült rendeznünk sorainkat, és ellenfelünk is elfáradt. Sirina tartotta szédületes formáját. A siker ellenére a visszavágó nem ígérkezik könnyűnek, de nagy csalódás lenne, ha nem jutnánk a döntőbe." A győriek örömében kis üröm, hogy Ana Djokics lövőkezének hüvelykujja eltörött, s a kezét begipszelték. Orvosi vélemény szerint a szerb válogatott légiós négy hét kényszerpihenőre szorul. A másik elődöntőből a dán Viborg juthat a fináléba, vagyis az idén megismétlődhet az 1999-es Győr–Viborg EHF-kupa-döntő.