A Slagelse óriásit tarolt

Pedig a Dunaferr mindent megtett a még fényesebb sikerért.
A fürdőnadrágját is magával hozta Bakos István a Koppenhágában megrendezett visszavágóra. A lényegtelen intimitásnak tűnő információ azzal nyer értelmet, ha hozzátesszük: a Dunaferr vérprofi kapusedzője pontosan azt a ruhaneműt tette az úticsomagjába, amelyben öt évvel ezelőtt a ljubljanai főutcán pompázó szökőkútban fürdőzött a Dunaferr első BL-győzelmekor. A vasárnapi Slagelse–Dunaferr összecsapáson a tét "csak" a döntőbe jutás volt, de Bakos István a visszavágó előtt elmondta, a továbbjutást ünnepelve szívesen megmártózna a koppenhágai tavak, csobogók vagy öblök egyikében. Ezzel szemben az eddig csodálatosan menetelő Dunaferrt érte hideg zuhany.
Az előzményekhez tartozik, hogy a magyar bajnokcsapatot és az újvárosi küldöttséget néhány kellemetlen meglepetés, vendéglátói udvariatlanság boszszantotta a dán fővárosban. Az együttes rutinos tagjait látszólag ezek sem zökkentették ki megszokott felkészülési ritmusukból: ötgólos előnyük birtokában – az első mérkőzésen 34–29-re nyertek – is minden eddiginél precízebben készültek, valamennyien átérezték a kínálkozó lehetőség nagyságát.
Remek hangulat fogadta már a bemelegítéskor a két csapat tagjait. A Dunaújvárosból érkező mintegy száz szurkoló zászlókkal, dudákkal felszerelkezve, hatalmas üdvrivalgással fogadta kedvenceit, és a mérkőzés előtt a szokásoknak megfelelően elénekelte a himnuszt.
Varázslatosan kezdtek a hazaiak. Petrovics nyitotta a gólok sorát, majd Camilla Andersen következett és a negyedik percben már csak egyetlen gól maradt a Dunaújvárosban megszerzett előnyből (4–0). A hatodik percben a mérkőzés végkimenetelét is alapvetően befolyásoló esemény történt. Az ellentámadásra lendülő Andersent Radulovics próbálta megállítani a félpályán, s kívülről úgy tűnt, a dán játékos támadó-szabálytalanságot követett el. Radulovics a földön maradt, fájdalmas kiáltások közepette a térdét fogta. Előkerült a hordágy is, de szerencsére a kiváló átlövő saját lábán tudott lejönni a pályáról. Igaz, visszatérni már nem tudott.

A Dunaferr sehogyan sem találta a rendkívül agresszív dánok elleni megfelelő játékot. Radulovics helyén Pigniczki támadott, Kindlt pedig Bulath váltotta. A 13. percben már összesítésben is a dánok vezettek (9–3). A magyar bajnok bénultságát a szélsők igyekeztek enyhíteni. A 26. percben Bulathot kemény ütéssel állították meg az amúgy is a durvaság határán védekező hazaiak. A dánok szabálytalanságait feltűnően enyhén büntető francia bírók az esetnél Melgaard helyett Lostot büntették piros lappal.
Fridrikas megállíthatatlannak bizonyult, Mitrovic a falban végzett hatalmas munkát, gólszerzési lehetőségeket biztosítva az átlövőknek, a felkínált lehetőségeket pedig Petrovics és Andersen kíméletlenül értékesítette (21–12). A hazaiak eksztázisban védő kapusa mellett Cracana is jól védett, de sorra kimaradtak a dunaújvárosi gólszerzési lehetőségek. Pigniczki megkapta harmadik kétperces büntetését, és Kindl egy ártatlan helyzet után kizárással fejezte be a mérkőzést.
A Dunaferr érthetetlenül, teljes önbizalomhiányban kezdte a mérkőzést, amelyet csak tetézett klasszisának, Radulovicsnak a korai kiválása. A dánok már Dunaújvárosban is megmutatták elszántságukat, hazai pályán pedig valóban mindent megtettek a döntőbe jutásért.

Minek tulajdonítja, hogy csapata ilyen nagy fölénnyel diadalmaskodott a magyar bajnok fölött? – kérdeztük Anja Andersentől.
– Úgy vélem, döntőnek bizonyult Radulovics kiválása, nélküle már sokkal könnyebben bírtunk a Dunaferrel. Szerettük volna a legjobb összeállításában felálló Dunaferrt búcsúztatni. Mielőbbi jobbulást kívánok Radulovicsnak.

Mi okozta a nagy vereséget? – faggattuk Kiss Szilárdot.
– Tudtuk előre, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk. Sem ritmusban, sem agresszivitásban nem tudtuk felvenni a versenyt a Slagelse mindenáron győzni akaró játékával. A sikert kompromisszum nélkül kell akarni. ---- A Dunaferr szombaton foglalta el szálláshelyét a dán fővárosban, és mivel a vendéglátók a kért időpontban a mérkőzés helyszínén nem tudtak(?) edzéslehetőséget adni, ezért Kiss Szilárd rövid sétával egybekapcsolt városnézést rendelt el együttesének. A két klub között – eme apróságnak tetsző momentum is jelzi – nem felhőtlen a viszony. A kialakult európai gyakorlatnak – és a két csapat egyezségének – megfelelően a dunaújvárosiak egy héttel ezelőtt vendégül látták a 35 tagú dán delegációt, amelynek egyetlen pohár ásványvizet sem kellett fizetnie. Cserébe ilyen ellátást ígértek a Slagelse vezetői is, de Magyarországról hazatérve módosult az álláspontjuk. Közölték, sajnos nem tudják a megígért hotelben vendégül látni a magyarokat (ott, ahol korábban például a Hypo és az FTC is megszállt). Helyette egy másik szállodát ajánlottak, azt, amelyben a Dunaferr a tavalyi EHF-kupa-döntő visszavágója alkalmából lakott. Az újvárosiak – többek között az utazási nehézségek miatt – ezt nem fogadták el, hiszen az egyébként jó minőségű hotel több mint 25 kilométerre van a mérkőzés helyszínétől. (Dunaújvárosban ez a távolság 400 méter volt.) A tiltakozás ellenére az északiak nem intéztek megfelelő, közelebbi szállást, ezért a Dunaferr maga foglalt hotelt, és a jelenlegi állás szerint ennek a költségét ki is fizeti.
A kálvária következő stációja: a kiválasztott hotelben a magyar küldöttség egyik (nem sportoló) tagjának vasárnap a reggelinél ellopták a táskáját, benne az útlevelét, bankkártyáját, személyes holmijait. A magyar nagykövetség és a konzulátus vezetői készségesen és gyorsan intézkedtek, és az alkalmi iratokkal a pórul járt vendég is hazatérhet hétfőn a csoporttal.
A jó nevű szálloda ráadásul nem tudott videóval és tévékészülékkel felszerelt helyiséget adni, ahol az utolsó elemzéseket elvégezhették volna a mieink, így a csapatot szállító autóbuszban videózott a Dunaferr. ---- Elődöntő, visszavágó. EHF-kupa: Nordstrand 2000 Oslo (norvég)– Viborg HK (dán) 26–25 (12–11) és 24–31 (8–15). Challenge-kupa: Nürnberg (német)–Vestmannaeyjar (izlandi) 38–22 (19–11) és 36–25 (19–12), Uni Deva (román)–Jelfa (lengyel) 41–27 (21–11) és 23–31 (11–15)
(A döntőt május 15. és 23. között játsszák)