"Itthon vagyunk, itthon vagyunk!" skandálta már a bemelegítés elején a veszprémi szurkolótábor, amely együttese 13. bajnoki címének ünneplésére érkezett Dunaújvárosba.
"Mindent megteszünk, hogy a Fotex ne itt ünnepelje aranyérmét – mondta Kolics János, a hazaiak edzője –, de jelenlegi együttesünktől már az is szép teljesítmény lenne, ha nem szenvedne súlyos vereséget a világ egyik legerősebb gárdájától. A sérült Kertészt nem küldjük harcba, mert ez a válogatott érdekeivel ellentétes lenne, a kitűnő szélsőre Athénban is nagy szükség lesz. Kemény sem játszhat, mert meghúzódott a combja és a legnagyobb kérdés, hogy őt miként tudják helyettesíteni a fiatalok védekezésben." Zdravko Zovko, a Fotex edzője nem látszott nyugtalannak, de óvatosan beszélt. "Minden mérkőzés fontos és nehéz, nekünk nem szabad lazítanunk – vélekedett. – A Dunaferr a KEK-ben negyeddöntőt játszott, vagyis ott van a nemzetközi élmezőnyben. Sok mérkőzést vívunk a bajnokság hajrájában is, de a megpróbáltatásokat bírnunk kell." A találkozó előtt elbúcsúztatták a Dunaferr vezetői Kertész Balázst, aki nyolc évig szerepelt a klub színeiben és a következő évadra a Fotexbe igazolt. Miközben Bene Gyula szakosztály-igazgató köszöntötte a távozót, a közönség felállva, vastapssal jutalmazta a válogatott jobbszélsőt. Kissé lassan melegedtek bele a csapatok és az elején nem nagyon ügyeltek a védekezésre. Emiatt persze okkal zsörtölődtek a kapusok, akik egyébként jó napot fogtak ki. Az újra és újra parádézó Sterbikben szinte minden lövés elakadt és Stochl remek védéseit is megtapsolta a közönség. A félidő derekára aztán érvényesült a Veszprém nagyobb tudása és rutinja, ezért a Dunaferr ifjú tehetségeinek valóban az lett a legfőbb feladatuk, hogy elkerüljék a megsemmisítő különbségű fiaskót (6–11).
Három vidám bajnok, avagy Gál Gyula (balra) és Buday Dániel hallgatja Pérez Carlos élménybeszámolóját (Fotó: Meggyesi Bálint)
Három vidám bajnok, avagy Gál Gyula (balra) és Buday Dániel hallgatja Pérez Carlos élménybeszámolóját (Fotó: Meggyesi Bálint)
Az utóbbi időben rangadókon szinte nem is látott világbajnok, Goluza ismét bizalmat kapott Zovko edzőtől. A horvát klaszszisnak még egy évig érvényes a szerződése, ám gyakori nélkülözése találgatásokra ad okot. Egyelőre mind a Fotex vezérkara, mind a játékos azt hangoztatja, hogy a megállapodásuk 2005 nyaráig érvényes. A szintén világbajnok Dzomba látványos ejtésével 9–14-re alakult az állás és a vendégek nagyobb erőlködés nélkül tartották előnyüket. A macedón Lazarov látványos gólokat lőtt, Csoknyai, Pérez és Gál szigorúan védekezett, támadásban pedig Buday helyett Goluza vette kézbe a bajnok irányítását. Zovko edzőnek az volt a legfőbb gondja, hogy melyik világklasszisát tartsa pályán, illetve melyiket pihentesse (a szerb válogatott Nikolics szombaton betegsége miatt a keretbe sem került be és hasonlóan járt a magyar válogatott átlövője, Tóth József is). A második félidő elején lazított a bajnokcsapat, amely ellen okosan és ügyesen támadtak az újvárosiak. Császár vezérletével remekelt Zubai, Vujin és Sándor, valamint dicséretesen küzdött Katzirz, Boda és védekezésben Rosta is. Csak Sterbik sorozatos bravúrjainak köszönhette a meddő támadásokat vezető Fotex, hogy a játékrész közepén nem egyenlített a Dunaferr. A továbbra is lezserkedő, mind támadásban, mind védekezésben könnyelműsködő Veszprém ellen csupaszív játékával becsülettel tartotta magát Kolics János gárdája (19–20, 22–24). Védekezésben Grebenár is felnőtt a feladathoz, támadásban pedig Krivokapics fogta össze társait. A Dunaferr megérezte a bravúr lehetőségét, és mindent megtett (26–27), hogy megszerezze a bajnokság legnagyobb meglepetését. A végjátékban a taktikai szabálytalanságok sorát követték el a csapatok, és mindkét oldalon négy-négy mezőnyjátékos maradt a pályán. Ekkor Pérez gólja eldöntötte a csatát (26–29), és a további eseményektől függetlenül a Veszprémnek már nem maradt más dolga, mint az ünneplés, a pezsgőzés. ---- Sterbik Árpád: – A kötelezőt hoztuk. Csoknyai István: – Nehezebben nyertünk, mint gondoltam, de nagyon örülök tizenegyedik bajnoki aranyérmemnek. Zsigmond György: – Nekem ez a tizedik aranyam, és nagyon örülök, hogy segíthettem csapatomnak az újabb siker kiharcolásában. Buday Dániel: – Életem első bajnoki címét ünneplem, és most még a mérkőzés közben kifordult bokám sem fáj annyira.
Honnan vette együttese a határtalan lelkesedést és erőt? Kolics János, a Dunaferr edzője: A jó és bátor kezdés felhozta csapatomat. Szervezetten, türelmesen támadtunk, és a veszprémiek nem élhettek a kontrák lehetőségével. Zavaró védekezésünk meglepte a bajnokot.
Miért engedett ki a Fotex a második félidő elején? Zdravko Zovko, a veszprémiek mestere: Miként a mérkőzés előtt is mondtam, a Dunaferr rendkívül jól öszszeszedte magát, bizonyítani akart. Együttesem végig vezetve nyert, de a hazaiak megmutatták, hogy a bajnokságban elért jó eredményeik nem voltak véletlenek. ---- Renato Sulic július 1-jétől a Fotex KCV kézilabdázója. A horvát világbajnok beállóst azonban súlyos baleset érte, amikor Rijekában elgázolta egy autó, s ezért több műtétet is elvégeztek a játékoson. A veszprémi klub vezetői vasárnap meglátogatják lábadozó kézilabdázójukat. A küldöttség tagja lesz dr. Csordás József csapatorvos is, aki a tervek szerint konzultál a Sulicot operáló Boris Nemec professzorral. A magyar klub ugyanis tudni szeretné, hogy mikortól számíthat a játékosra.