Fájdalmas búcsú a tunéziai álmoktól

Skaliczki László szövetségi kapitány csapatának buszát amúgy is üdvrivalgással fogadták a sportcsarnoknál, amelynek a környékét, majd a lelátóit elárasztották a piros-fehér-zöld zászlók. Az év egyik legfontosabb mérkőzésére Miskolcra érkezett a szövetség szinte teljes vezérkara, sőt Benedek András sportminisztériumi államtitkár, az MKSZ előző elnöke is a helyszínen volt kíváncsi a sorsdöntő csatára.

Nagyon rosszul kezdett a magyar csapat

"Az első találkozón háromgólos hátrányba kerültünk, ami nem kevés a roppant erős Norvégia ellen – mondta Skaliczki László. – Ellenfelünk képzett, rutinos játékosokat vonultat fel, de mi mindent el fogunk követni a tunéziai világbajnoki részvételért. A bővebb keretből ezúttal Fazekas, Mocsai, Bendó és Lendvay nem kerül a csapatba, de az olimpiai felkészülésben természetesen rájuk is számítok."
A vendégek mestere, Gunnar Pettersen bizakodó hangulatban várta a visszavágót, és azt mondta, ha kulcsjátékosai olyan remek formában kézilabdáznak, mint a sandefjordi első mérkőzésen, akkor elegendő lesz a háromgólos előny. A jobbszélső Rykkje, aki Sandefjordban egy gólt lőtt, nem jött el Magyarországra, s helyette Skjaervold kapott bizalmat a kapitánytól. Erevik kapus tagja volt a keretnek, de Ege mellett Walstadot nevezte Pettersen edző.
Gyors gólváltásokkal kezdődött a visszavágó, mert az elején egyik gárda védekezése sem volt túlzottan acélos, és a kapusok tehetetlenek voltak a ziccerbe kerülőkkel szemben. Skaervold látványos gólokkal hálálta meg edzője bizalmát, és az ötödik percig kellett várni, míg Pérez találatával fordított Magyarország. A norvégok lendülete azonban akkor sem torpant meg, amikor Pásztor révén 6–4-re alakult az állás. Ege néhány bravúrja új erőt adott a vendégeknek, akik Solberg és Lauritzen vezérletével nemcsak remekül védekeztek, hanem négygólosra növelték előnyüket. A félidő derekán tehát összesítésben hét (!) góllal vezetett Norvégia! ---- A mieink elképzelés nélkül, rengeteg hibával támadtak, ráadásul a ziccereket sem lőtték be. Védekezésben csak nézték a gyors, ügyes vendégeket. A rettenetes akarás görcsössé tette legjobbjainkat, akik olykor bénultan vergődtek. Hernández kapus nem találta a ritmust, csak ritkán értette meg magát társaival, és ezért a helyére Szathmári állt.
A norvégok emberhátrányban is tartották biztos előnyüket (12–15), mert a magyarok védekezési váltásaira rendre volt válaszuk. Skaliczki mester 13–17-nél időt kért, hiszen vészesen halványultak tanítványai tunéziai vb-szereplési álmai. Újra Hernández állt a kapuban, és támadásban remekelt Pérez. Társai azonban felőrlődtek a szigorú norvég védőfalban (15–19). A szünetig mélységes csalódást okozott a magyar együttes, amelyet pedig folyamatosan űzött, hajtott a sikerre áhítozó közönség.
A második félidőt hét góllal kellett volna megnyerniük Nagy Lászlóéknak, akik korábbi fogadkozásaik ellenére képtelenek voltak megállítani Strandot és társait. Együttesünk minden csapatrészében, valamint az egyéni teljesítmények tekintetében is (Pérez kivételével), meszsze elmaradt az első félidőben valódi tudásától.

Fordítottak, majd összeomlottak a mieink

Pásztor és Császár góljaival és Hernández bravúrjával folytatódott a visszavágó, majd Nagy találatával döntetlen lett az állás, a vb-gólkirály Pérez pedig újra átvette csapatának a vezetést, amit Mezei és Nagy növelt (22–19). Összesítésben egyenlő lett az állás. A fantasztikus küzdelemben a kölcsönösen kimaradó ziccerek után Mezei góljával már Magyarország állt továbbjutásra, majd Pásztor találatával összesítésben is nőtt az előnye (24–19).
A sorozatban lőtt kilenc magyar gól után, ébredni kezdett Norvégia, de Pérez újabb zseniális gólja kissé megnyugtatta a mieink kispadját. Az újabb védekezési hibákkal azonban a magyarok megint felhozták vetélytársukat, amely nem csak továbbjutásra állt, de Hagen révén a vezetést is újra visszavette (25–26).
A fordulatos, gigászi csatában Pérezt továbbra sem tudták tartani a norvégok, akik a bírókkal is egyre többet vitáztak, és már az idővel is játszottak (27–26). Tvedten gólja után (27–27) öt perce maradt Magyarországnak, hogy négygólos különbséggel győzzön (a norvégok idegenben már több gólt lőttek).
A magyar együttes a hajrában támadásban rendre eladta a labdát, és védekezése ismét széthullott. A nagy eséllyel nem tudott élni Skaliczki László csapata, amely lemaradt a 2005-ös vb-ről, és emiatt a következő Európa-bajnokságra is biztosan selejtezőt kell játszania. ---- Skaliczki László: – Belefáradtunk idegileg és fizikailag is a felzárkózásba, és a végére nem maradt elegendő erőnk. Norvégia vegyes védekezésére nehezen találtunk ellenszert. Az első félidőben jól kezdtünk, de ellenfelünk is nagyszerűen támadott. Pszichikailag nehéz helyzetbe kerültünk, mert futnunk kellett az eredmény után. A második játékrészben javult a védekezésünk, és a kapusteljesítményünk is. Ekkor pontosabban lőttünk, felpörgött a játékunk. Harminc gólt lőttünk, tehát a támadásainkkal kevesebb volt a probléma. A kiesés okait elemeznünk kell, és le kell vonnunk a következtetéseket belőle. A két mérkőzés alapján volt esélyünk a továbbjutásra, de a döntő pillanatban megtorpantunk. Most visszafordult a kerék, nem szerepelhetünk a világbajnokságon, és Európa-bajnoki selejtezőt is kell játszanunk. Az olimpiai ciklus vége, hogy szerepelhetünk Athénban, de az ezt követő négyéves időszakot nehéz feladatokkal fogjuk kezdeni.

Gunnar Pettersen: – Remekül kezdte a mérkőzést csapatom, amelynek minden játékosa sokat tett azért, hogy három korábbi világverseny elbukott selejtezője után ismét a nemzetközi elitbe kerültünk. A második félidőben változatos küzdelmet vívtunk, és viszszahoztuk a már-már elveszettnek tűnő lehetőséget a továbbjutásra. A legfőbb erénye csapatomnak a jó mentalitása volt. Különösen a végjátékban nyújtott fantasztikus teljesítményt együttesem. A magyaroknál csak Pérez játszott kiemelkedően.

Pérez Carlos: – A második félidő elején nagyon összeszedtünk magunkat, feljöttünk, de a felzárkózás sok erőt kivett belőlünk.

Szathmári János: – Sajnálom, hogy együttesünk világbajnoki álma elszállt. Óriási veszteség ez a magyar kézilabdának, valamint azoknak a fiataloknak, akiknek a tunéziai világbajnokságon kellett volna bizonyítaniuk, hogy érett, nemzetközi szintű kézilabdázók. Nagyon nehéz lesz visszajutni a világ élvonalába. Az olimpia fontos lesz, csakhogy sehova sem kvalifikál.

Nagy László: – Az első félidőben gyatrán védekeztünk, s a kapusaink teljesítménye sem volt kifogástalan. A másodikban húsz percig ragyogóan küzdöttünk, fordítottunk. A végére nagyon elfáradtunk.

Mezei Richárd: – Nem játszottunk jól, de a második félidőben így is nyerésre és továbbjutásra álltunk. Nem értem, hogy ötgólos vezetésünknél miért kezdtünk kapkodni és idegeskedni. Ez a végjátékra is rányomta a bélyegét.

Pásztor István: – Védekezésben nem volt meg közöttünk az összhang. A végére pedig támadásban is elfáradtunk, talán azért, mert túl korán kezdtük a hajrát.