A rút bukás oka a meccshiány

A kínos, sőt megdöbbentő fiaskó válogatottunk gyenge, valódi tudásától messze elmaradó játéka miatt következett be, és következményeit az Athén utáni olimpiai ciklus elején már a saját bőrén fogja érezni az újra selejtezőkre kényszerülő, jobb sorsra érdemes keret.

Nem sikerült a formaidőzítés

A magyar kapitánytól a kiesés okainak és körülményeinek értékelését kértük, valamint azt, hogy foglalja össze, a Norvégia elleni két találkozón mivel s kivel volt elégedett, illetve milyen tekintetben maradt benne hiányérzet.
"A két találkozóról összefoglalásként megállapítható, hogy ezekre a formaidőzítésünk nem sikerült – mondta Skaliczki László –, és túl sok kockázat volt abban, hogy felkészülési mérkőzések nélkül álltunk ki a párharcra. A védekezésünk sem Sandefjordban, sem Miskolcon nem érte el azt a színvonalat és hatékonyságot, ami játékosaink képzettsége, rutinja és felkészültsége alapján egyébként elvárható. Nem tudtunk teret nyerni a norvégok átlövőivel szemben, és a bejátszásaikat sem tudtuk megakadályozni. A visszavágón meglepett bennünket ellenfelünk jobbszélsője, Skjaervold, akit a mérkőzés elején nem tudtunk megállítani. Mellette Loke, Solberg, Strand és Hagen is igen eredményesen támadott. Ege akkor hárított ziccereket, amikor nagyon kellett. A védekezésünk statikus volt, ezért cserékkel próbáltuk felrázni, frissíteni csapatunkat. A második félidőben a gyors indításaink már többször sikerültek, ám a védekezésünket – amit minősít az ellenfél huszonkilenc gólja – továbbra sem tudtuk tökéletesen összerakni. Amikor Pérezt kikapcsolták a küzdelemből, az öt öt elleni csatában nem remekeltünk. A norvégok kitűnő küzdőképessége kiváló lábmunkával párosult, miközben nekünk a széleken alig-alig sikerült játékba avatkoznunk, a beállósunkhoz kevés labda jutott el, és a támadásaink előkészítésével sem lehettem elégedett."

A mester szerint a sandefjordi és a miskolci első 30 perc döntően meghatározta a norvégok elleni párharc végkimenetelét. Ráadásul a cserék rendszere sem volt kellően kimódolt a mieinknél, ami – a kapitány szerint – szintén a már említett tesztmérkőzések hiányára vezethető vissza. A jól küzdő skandinávok a magyar balszárnyra összpontosítottak, mégsem éltek a lehetőségeikkel a jobbszárnyon szereplők. ---- "Mentális gondjaink is akadtak – folytatta a kapitány –, amit tükrözött, hogy felülkerekedett a játékosainkban a fáradtság az akaraton, az elszántságon. Míg a jól összecsiszolt, régen együtt kézilabdázó norvégok tökéletesen tudták, mit is akarnak, addig a mieink testi és lelki erejéből csak fellángolásokra futotta. A sérülések is befolyásolták a keret munkáját, pontosabban a felkészülés menetét, de döntő mozzanatnak a gyakorlómeccsek, és az ezeken megszerezhető tapasztalatok hiányát tartom. Valamennyien tovább akartunk jutni, de az élet megy tovább, most már az olimpiára kell figyelnünk. A világbajnoki selejtező után a fiaskó okainak még részletesebb feltárása és elemzése, valamint a javítási lehetőségek megbeszélése és mielőbbi kidolgozása következik."
Amikor az egyéni teljesítmények értékelésére kértük a kapitányt, csak annyit mondott, hogy Pérezen kívül nem kíván senkit kiemelni, mert a többiek játékában váltogatták egymást a hullámvölgyek és -hegyek. Hiányzott a csapat teljesítményéből a stabil támadásépítés, és legfeljebb Díazról, Hernándezről, valamint Nagyról mondható el, hogy több jó szakasza is akadt a játékának. A 13 gólos Pérez mellett Hernández is sokat tett, amikor 15–19-ről 24–19-re fordult az állás. Magyarország ekkor öles léptekkel haladt a vb-részvétel felé. A hajrában azonban újra technikai hibák, pontatlan átadások, eladott labdák követték egymást, és a harcosabb, nagyobb tűzzel küzdő Norvégia összesítésben megérdemelten kerekedett felül.

Világkupa, Eb, Vb, aztán irány Peking!

A bő olimpiai keret tagjai hétfőtől szabadságukat töltik, és legközelebb június 28-án a tatai edzőtáborban találkoznak.
"A számunkra összességében sikeres és eredményes olimpiai ciklus lezárására, Athénra készülünk június végétől – mondta Skaliczki László. – Aztán folytatjuk a keretben a generációváltást, mert novemberben – a legutóbbi kiemelkedő világbajnoki szereplésünknek köszönhetően – részt veszünk a svédországi Világkupán, amelyen a nemzetközi élmezőny tagjai ellen öt mérkőzést játszunk. Az új olimpiai ciklusban tovább építjük a megújhodó válogatottat, amelynek a 2006-os svájci Európa-bajnokságon, majd a 2007-es németországi világbajnokságon át vezethet az útja Pekingbe. Előbb azonban Athénban szeretnénk megmutatni, hogy nem véletlenül jutottunk ki az ötkarikás játékokra." ---- A Nemzeti Sport kíváncsi volt a bajnokságban dobogón végző férfigárdák edzőinek véleményére: miként látták a magyar–norvég öszszecsapást.

Zdravko Zovko (Fotex KCV): – Izgalmas és tanulságos találkozót, minőségi kézilabdát láttunk. Sok gond volt a fáradtnak tűnő, nagy lelki nyomás alatt játszó magyar együttes védekezésével és kapusteljesítményével, miközben a norvégok agresszívebben, céltudatosabban, mentálisan jobban felkészülten, összeszedettebben, frissebben játszottak. Hatvan percig hajtottak a vendégek, mert tudták, csak így érhetik el a céljukat, hiszen 1999 óta nem vettek részt világbajnokságon. Pérez egyedül maradt támadásban, védekezésben pedig olyan kitűnő, nemzetközi szintű játékosoknak sem sikerült megállítaniuk az ellenfelet, mint Ilyés, Gál, Mezei, Laluska vagy Csoknyai. A magyarok tudták, a háromgólos hátrány nem kevés, de bizakodtak, hogy ledolgozható. Norvégia most jobb volt.
Kovács Péter (Pick-Szeged): – Továbbjuthatott volna csapatunk, ám a jó kezdés után hullámzó teljesítményt nyújtott, és a kilenc nullás sorozatát követően érthetetlenül megtorpant. Türelmetlenül lőtt, nem jutott el a labda a beállóshoz, Pérez pedig egymagában nem harcolhatta ki a tunéziai szereplést. A közepesen erős Norvégiával szemben ezzel a gyenge játékkal csak bukni lehetett. Főleg a kapott gólok száma volt sok. Félő, hogy a kiesés az olimpiai felkészülésre és az athéni szereplésre is rányomja a bélyegét.
Kolics János (Dunaferr SE): – Azt reméltem, motiváltabbak játékosaink, akik egyénileg képzettebbek, mint a norvégok, ám csapatként ezúttal leszerepeltek. Nem jöttek ki a lövőkre, nem tudták viszszafogni a norvég beállóst. Védekezésben a Mezei, Ilyés, Laluska hármastól vártam volna többet. Kertész a hajráig kivonta magát a küzdelemből. A fiatal és tehetséges Császárnak – akit a kudarc remélhetőleg nem vet vissza – még túl nagy volt ez a feladat. ---- Európában további 16 férficsapat vívott párharcot, hogy szerepelhessen a 24 csapatos tunéziai vb-n (2005. január 24.–február 6.). Európából 13 csapat jut ki, s korábban négy válogatott harcolta ki a részvételt: Horvátország, Németország, Szlovénia és Dánia. A 2006-os svájci Eb selejtezőnek (2005. január 7. és 25. között) csoportbeosztását június 11-én Bécsben sorsolják.

Férfi vb-selejtezők
Portugália–Csehország 28–21 (14–12) és 25–33 (11–15), Norvégia–Magyarország 27–24 (14–11) és 29–30 (19–16), Görögország–Svájc 25–23 (13–12) és 28–27 (14–11), Ukrajna–Oroszország 25–24 (13–11) és 27–35 (11–17), Lengyelország–Svédország 19–25 (6–10) és 29–34 (9–18), Lettország–Spanyolország 23–36 (12–9) és 24–34 (7–20), Szlovákia–Franciaország 21–24 (12–15) és 23–31 (11–15), Macedónia–Szerbia-Montenegró 21–22 (9–11) és 29–37 (11–18), Olaszország–Izland 31–37 (12–23) és 25–37 (14–15)
A női válogatottak selejtezőket játszottak, hogy szerepelhessenek a december 9. és 19. között Magyarországon megrendezendő Eb-n (Magyarország házigazdaként résztvevő), amelynek a sorsolását június 10-én a Vígszínházban tartják. A 2005-ös oroszországi vb európai selejtezőinek sorsolását június 11-én Bécsben rendezik meg.

Női Eb-selejtezők
Bulgária–Horvátország 24–21 (10–9) és 23–29 (10–16), Macedónia–Németország 23–22 (12–14) és 24–29 (16–16), Litvánia–Ausztria 30–32 (14–17) és 30–31 (10–18), Lengyelország–Spanyolország 29–31 (11–16) és 28–31 (13–12), Szlovákia–Szerbia-Montenegró 30–24 (15–13) és 16–23 (11–9), Svájc–Svédország 23–23 (13–10) és 22–32 (9–15), Azerbajdzsán–Fehéroroszország 21–25 (12–11) és 20–24 (9–11), Törökország–Szlovénia 34–38 (15–18) és 34–41 (17–22), Portugália–Ukrajna 26–27 (13–13) és 23–27 (9–14), Izland–Csehország 26–27 (11–12) és 18–24 (6–11), Hollandia–Románia 28–31 (16–17) és 27–27 (16–15)