Moldovan szomorú

A gólkirály felesége 11 hónapja szült, s Moldovan János, valamint az egykor szintén kézilabdázó Garas Helga nehezen tudja feldolgozni a szomorú valóságot.
"Donát halva született, és csak húsz perc eltelte után hozták vissza az életbe – mondta a játékos. – Akkor rögtön közölték is velünk, hogy minimális az esélye az életben maradásra. Nem akarjuk otthonba adni, mert betegen is a miénk. Mindenképpen felneveljük. A mozgáskoordinációja nem megfelelő, s a figyelme nem leköthető."
"Pedagógus vagyok, szeretem a szakmámat, de most itthon vagyok a kisfiunkkal, és az állapotától függ, mikor tudok visszamenni dolgozni" – fűzi hozzá Helga aszszony.
Azt gondolná az ember, a gólkirály az élete során szinte végig topon lévő kézilabdázó, a családi problémái ellenére anyagi bőségben él. De Moldovanék szerény otthonát és öreg autóját elnézve rá kell döbbennünk: nekik nem fenékig tejfel.
,,Klubom sem gazdag, nálunk nincsenek nagy fizetések, az enyém is kevés – mondja az átlövő. – Ráadásul nem vagyok már fiatal, ki tudja, meddig kézilabdázhatom? Egyre gyakrabban töprengek, mi lesz velünk sportpályafutásom után."
Moldovan János Marosvásárhelyen kezdett kézilabdázni, s mivel már akkor is hórihorgas volt, a kosarasok is csábították.
"Kitartottam a kézilabdánál, amit nem bántam meg – emlékezett. – A sportiskolából tizenkilenc évesen kerültem az akkor második ligából az elsőbe feljutó marosvásárhelyi csapatba. Azonnal lett sportállásom, és bekerültem a kezdőcsapatba, ahonnan éppen a későbbi edzőmet, Bukaresti Józsefet szorítottam ki. Nyolc évig ki sem lehetett hagyni az együttesből, s felfigyeltek rám a nagy bukaresti klubok, az európai kupákban szereplő Dinamo és Steaua, valamint a nagybányaiak is. De egyesületem nem engedett el."
A romániai forradalom elsöpörte a csapat főszponzor gyárát, mégpedig a 17 minőségi szakosztállyal együtt, s a vásárhelyi csapat kezdő hetese külföldön folytatta.

,,Értem is jöttek nyugati klubok, de túl nagynak találtam a távolságokat, meg nagyon anyás is voltam – folytatta Moldovan. – Viszont jött Szabó Károly edző a közeli Békéscsabáról, s két évig az akkori első osztályú klubba igazoltam, majd Újkígyósra szerződtem. Egy év kivételével kilenc esztendeje Békésen szerepelek. Itt az NB I B-ben négyszer lettem gólkirály, most pedig ez az NB I-ben is sikerült. Álmomban sem gondoltam, hogy a veszprémi, szegedi és dunaújvárosi nagyágyúk között én leszek a legszorgalmasabb gólvadász."
Moldovan hozzáfűzte, már tavaly is közel állt ehhez a dicsőséghez, de akkor hat mecscset ki kellett hagynia sérülés miatt.
"Ebben az idényben tekintélyes előnyöm volt a riválisokkal szemben – emlékezett. – Ami érdekes, a városban a tavalyi harmadik helyezésemhez többen gratuláltak, mint most az elsőhöz."
Az sem véletlen, hogy a decemberben Békéscsabán járó román szövetségi kapitány is felkereste és meghívta a keretbe, amit visszamondott az említett családi okok miatt.
,,Nem tudom, mit hoz a jövő – folytatta. – A napokban kaptam egy osztrák ajánlatot, amit viszszautasítottam. A kisbabánktól, a családomtól nem tudnék elszakadni. Talán még egy-két évem van a sportban, s ha Békésben igénylik, akkor itt folytatom. Tizenkét éve élek ebben a városban, ide nősültem, itt szeretném leélni az életemet. Remélem, hamarosan a magyar állampolgárságot is megkapom..." ---- S ---- A