Összeomlás a hajrában

A magyar és a lengyel válogatott Belgrádban 1960. július 1-jén játszott először, s akkor a lengyelek győztek 13-11-re. Eddig 57 alkalommal találkozott a két csapat, és a mérlegük: 29 magyar, 20 lengyel győzelem, nyolc döntetlen volt a Karácsony-kupa utolsó fordulója előtt. Ellenfelünk három olimpián - legutóbb 1980-ban - vett részt, 1976-ban bronzérmes lett. Nyolc világbajnokságon szerepelt, s 1982-ben harmadik volt. Legutóbb 2003-ban a tizedik helyen zárt. Két Eb-re jutott ki: 2002-ben a 15., 2004-ben a 16. helyen végzett. Legutóbb az idén január 10-én a Madridban megrendezett Universa-kupán találkozott a két csapat, és 14-13-as félidő után 31-26-re nyertek Skaliczki László fiai. Persze tudtuk, hogy ezúttal nem azonosak az erőviszonyok, hiszen a lengyel válogatott a januári világbajnokságra készül, míg a mieink egy néhány poszton megerősített juniorválogatottal utaztak el a csehországi tornára. Ráadásul joggal tarthattunk attól, hogy a 48 órán belül harmadszor pályára lépő fiatalok nem bírják majd a tempót.
Nos, a mérkőzés eleje nem igazolta az aggodalmat, hiszen az erőteljes, magas lengyel együttes ellen, szellemesen és ami a legfontosabb eredményesen játszottak a mieink. Ebben az időszakban a dunaújvárosi Császár Gábor jól mozgatta a csapatot, míg a nyíregyháziak jobbszélsője, Tombor Csaba többször is eredményes volt. A félidő derekán egyenlítettek Wojciech Nowinski tanítványai, ám újra magyar percek következtek, így a játékrész hajráját is előnnyel kezdhette Magyarország. A szünet előtti hét perc viszont egyértelműen az ellenfélé volt, a 7-2-re megnyert periódus miatt lengyel vezetésnél vonulhattak pihenőre a csapatok.

Bár a játék messze volt a tökéletestől, a lelkesen küzdő magyar együttes újra közelebb tudott kerülni vetélytársához, sőt negyedórával a befejezés előtt még csak három gól volt a különbség (21-18). A hajrá azonban egyértelműen a ellenfélé volt, a remekül játszó Obrusiewicz vezérletével percről percre növelte előnyét Lengyelország. A magyar csapat támadásban tanácstalan volt, s jöttek az ilyenkor szokásos felelőtlen lövések, amelyeket a rivális indításgólokkal büntetett. Skaliczki László kényszerből a kockázatos négy-kettes védekezést választotta, ám ez sem vált be, így a sokáig szoros mérkőzést hatalmas fölénnyel nyerte meg Lengyelország.
Ezzel a magyar csapat a hagyományos Karácsony-kupa negyedik helyén végzett, ám a fiatal csapattól nem is várhattunk kiemelkedő eredményt. Sőt a lengyelek elleni záró negyedórától eltekintve dicséretes teljesítményt nyújtottak a mienk.



A három vereség ellenére hasznosnak ítéli a tornát?
Skaliczki László: Annak mindenképpen örülök, hogy a juniorválogatott erősségei megmutathatták magukat a felnőtt- mezőnyben, lehetőséget kaptak arra, hogy "izmosodjanak", s ez a viadal talán kijelölte számukra a fejlődés útját. Aztán majd kiderül, hogy mennyit tudnak ebből profitálni.