Kulcsember a CSAPATBÓL

Nem túlzás azt állítani: sokáig emlékezetes párharcban verte ki a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében a Dunaferr a dán sztárcsapatot, a Viborgot. Az újvárosi 27-26-os magyar győzelem után északon is ugyanez az eredmény született - csak éppen fordított leosztásban. Következett a továbbjutásról döntő hetespárbaj, amelyben valamennyi magyar lány - sorrendben: Pigniczki Krisztina, Ferling Bernadett, Kindl Ganriella, Bulath Anita és Radulovics Bojana - betalált, míg a dánok egyik kísérlete a kapufán csattant. Persze a java még a dunaújvárosi lányok előtt áll, hiszen az elődöntőben a címvédő - szintén dán - Slagelse vár a mieinkre, s ne feledjük: egy évvel ezelőtt, ugyancsak a négy között Anja Andersen tanítványai búcsúztatták a Dunaújvárost.

- Nagyon örülök, hogy engem láttak az elmúlt hónap legjobbjának, de nem az álszerénység mondatja velem, hogy ez a megtisztelő cím az egész Dunaferrnek szól.
- Természetes, hiszen a kiugró egyéni teljesítmények mellett újra csapatként bizonyították be,hogy sohasem adják fel!
- Eddig sem volt széthúzó társaság a miénk, de az utóbbi hónapok sorscsapásai még inkább összekovácsolták a csapatot. Túlzás nélkül állíthatom, hogy csodálatos a hangulat nálunk, öröm belépni az öltözőbe.
- Főleg most, hogy újra Bajnokok Ligája-elődöntőre készülhetnek.
- Pedig a Viborg elleni párharc előtt nem minket tartottak esélyesnek, ám pótolni tudtuk a hiányzókat, és a lehető legkisebb különbséggel továbbjutottunk.
- Végül hétméteresek döntöttek, s a kiélezett pillanatokban mentálisan kerekedtek a hidegvérükről híres dánok fölé.
- Valahol tudat alatt számítottunk a büntetőkre, mert meccs közben többször is megkérdeztük a kispadon ülőktől: mennyi is volt pontosan a hazai eredmény. A visszavágón az első félidő jelentős részében a Viborg vezett, ötgólos is volt a különbség, de a végjátékban is az ellenfélnek állt a zászló. Mi azonban egy pillanatra sem adtuk fel, s a hetesekre már egyértelműen nálunk volt a lélektani előny. Láthatóan magabiztosabbak voltunk, mint a viborgi játékosok, s ennek meg is lett az eredménye.

- Az itt szerzett önbizalom jól jöhet, hiszen az elődöntőben viszszatérhetnek Dániába.
- Lassan törzsvendégek leszünk a koppenhágai repülőtéren, én például a válogatott túrát is beleszámítva alig több mint egy hónap alatt harmadszor utazom az északi országba.
- A Slagelsével bőven akad elszámolnivalójuk. Két évvel ezelőtt Anja Andersen csapata vitte el az EHF-kupát a Dunaferr elől, tavaly pedig a BL elődöntőjében találkoztak, s akkor is az ellenfél ünnepelhetett a végén.
- Most sem lesz könnyű dolgunk, hiszen a Slagelse nem véletlenül nyerte meg tavaly a Bajnokok Ligáját. Nem volt szerencsénk a sorsolásnál, bár ha meg akarjuk nyerni a BL-t, egyszer úgyis le kell győznünk őket. Márpedig mi mindenképpen meg akarjuk szerezni a kupát, tartozunk annyival Kulcsár Anitának, hogy megvalósítsuk az álmait, el kell érnünk azt, amit ő kezdett el! Viborgban a mérkőzés után megfordult a fejünkben, hogy Anita ott volt velünk a pályán, segített nekünk, ezért juthattunk tovább.
- A Dunaferr történetében már volt egy emlékezetes hetespárbaj: 1999-ben a Hypót verte ki büntetőkkel a csapat a BL-ből, s akkor a végén Újvárosba került a serleg.
- Jelenlegi pályaedzőnk, Mátéfi Eszter játszott azon a meccsen, s neki is eszébe jutott ez a párhuzam, de túl sokat nem foglalkoztunk vele.
- Az alaposan megfiatalított magyar válogatottban már rutinos játékosnak számít Kindl Gabriella.
- Éppen az első edzés előtt néztem körbe: ha lenne öregek-fiatalok focimeccs, én bizony ebben a társaságban az előbbiek közé tartoznék. Egyszóval fiatal, és ami a legfontosabb, lendületes az új magyar válogatott. Akkora volt a hajtás a közös munka idején, hogy szinte felnyaltuk a parkettát. Korábban sohasem dolgoztam Németh Andrással és Zsiga Gyulával, de nagyon tetszik, amit eddig a keretben tapasztaltam. Elmondták, hogy a fizikai felkészítést a klubokra bízzák, ők az új csapatot szeretnék összerakni. Az pedig különösen jó érzés, hogy ebben az együttesben rám mint rutinos játékosra számítanak.
- Az athéni olimpia előtt végigdolgozta a nyári felkészülést, sokak szerint biztos utazó kerettagnak tűnt, aztán az utolsó pillanatban kimaradt a csapatból. Nagyon megviselte a szövetségi kapitány döntése?
- Én nem éreztem biztosnak a helyemet, valahogy végig benne volt a levegőben, hogy itthon maradok. Aztán beigazolódott a rossz érzésem, ám elfogadtam Mocsai Lajos döntését, s megpróbáltam úgy hozzáállni a kézilabdához, hogy legközelebb ott legyek a válogatottban. Ezért dolgoztam, s tagja is lehettem az Európa-bajnokságon bronzérmet szerző csapatnak, s szerencsére most is számítanak rám a válogatottban.
- Most azonban a Dunaferrben várnak önre nagy feladatok, kemény hetek elé néznek.
- Remélem, még négy mecscset játszhatunk a Bajnokok Ligájában, de a hazai rájátszásban is nagy csaták várnak ránk. Nagyon kemény lesz ez a két hónap, de utána végre pihenhetünk néhány hetet. Higgye el, már nagyon ránk fér! ---- M ---- &