Micsoda vasárnap este volt!

Már tudjuk, nem így történt. A szimpatikus dán mester ugyanis nem számított arra, hogy a félelmetes hangulatú győri csarnokban a hazai szurkolók által hajtott vendéglátók 18 perc alatt ledolgozzák hátrányukat. Pedig ezen a visszavágón a győri csapatban nem léphetett pályára a még mindig beteg, válogatott kerettag Bódi Bernadett, s a vállsérüléssel küszködő szerb Ana Djokics. A vendégszektorban helyet foglaló mintegy száz lipcsei szurkoló a mérkőzés elején még lelkes volt, igaz, nem sokáig. A győriek szélekről, átlövésekből, bejátszásokból is eredményesek voltak, s tízgólos előnnyel térhettek pihenőre.

A fordulás után aztán tovább robogott az ETO-expressz, valósággal szétfutották a nehézkesebb német lányokat. A mérkőzés végén kicsit lankadt a figyelem, de ekkor Gogirla, Vérten, Bradeanu mellett jöttek a friss mesterlövészek, így Mörtel, Mehlmann, Juhász, míg a kapuban a bravúrt bravúrra halmozó Sirina átadta a fiatal Herr Orsolyának lezárt kapuja lakatának kulcsát, és úgy folytatódott a győriek díszbemutatója.

Amikor pedig a macedón testvérpár játékvezetői páros véget vetett a mérkőzésnek, olyan éles kontraszt rajzolódott ki a két tábor között, melyre bizony csak nagyon ritkán adódik példa. Miközben a győri lányok örömtáncot lejtve fogadták szurkolóik véget érni nem akaró ünneplését, a német játékosok arcukat tenyerükbe temetve, magukba roskadva zokogtak. Vezetőikkel együtt egyszerűen nem értették, hogy számukra mi okozhatta ezt a rémálmukban megjelenő tragédiát.
Az est során megtartott banketten aztán valamit oldódott a németekben felhalmozódott feszültség, keserűség.

"Azt sejtettük, hogy Győrött nehéz feladat vár ránk, de hogy ezt nem tudjuk sikeresen megoldani, arra bizony nem számítottunk - kezdte beszédét Jochen Halz, a lipcsei küldöttség vezetője - de nem is sikerülhetett, mert remek csapattal kerültünk szembe. Olyan együttessel, melynek játékosai a játék minden elemében felülmúltak bennünket. Nagyon sajnáljuk, hogy korábban megfogalmazott tervünkkel ellentétben a közeli hetekben nem élvezhetjük ismét a rokonszenves magyarok szívélyes vendéglátását, de a sport már csak ilyen. A ránk szabott «méretes zakótól» eltekintve mindent köszönünk, és a döntőben sok sikert kívánok a győrieknek."

Következhet tehát a finálé, melyben az EHF-kupa történetében - a magyar női kézilabda nem kis dicsőségére - első ízben két hazai csapat fog megküzdeni egymással a díszes trófeáért. ---- Vanyus Attila, az ETO KC elnöke:
- Hosszú sportvezetői pályafutásom eddigi legszebb napja volt ez a vasárnap. Azért mondom, hogy eddigi, mert remélem és hiszem, hogy a Magyar Kupa elnyerése és ezután a csodálatos este után hamarosan hasonlóan szép pillanatokat élhetek át.

Tóth László, a Győri Tento-ETO férficsapatának edzője:
- Különösen az első félidőben játszottak remekül a lányok. Gyorsak, robbanékonyak voltak, lerohanásaikból csodálatos gólokat szereztek, s gyakorlatilag harminc perc alatt eldöntötték a továbbjutás kérdését. A lipcseiek becsülettel harcoltak, de úgy láttam, hogy tudat alatt valószínűleg már ők is tisztában voltak azzal, hogy ez a nap nem az övék. Tudták és érezték, hogy a mi csapatunk a játék minden elemében jobb, egységesebb.

Szálasy László csapatorvos:
- Lassan már én is kézilabdaőrült leszek. Ennek a csodálatos, izgalmakkal telített játéknak különösen ilyen magas szinten való bemutatása rabul ejtett. Sajnálom, hogy Bódi Bernadett és Ana Djokics nem lehetett részese ennek a sikernek, betegség, illetve sérülés miatt nem léphettek pályára a visszavágón. Folyamatosan kezeljük, gyógyítjuk őket, és nagyon reméljük, hogy fáradozásainkat siker koronázza, és rövidesen ők is ott lehetnek a lányok között. ---- Vasárnap este, a sikeresen megvívott EHF-kupa-elődöntő után - miközben a főszereplők az előttük álló nehéz sorozatra való tekintettel csak szerényen ünnepeltek - nagy volt a vigasság a kisalföldi megyeszékhelyen. A csapat valóban nagyot alkotott, ami arra a szokatlan tett elkövetésére "kényszerítette" a tudósítót is, hogy a mérkőzésről szóló anyagban a csapat valamenynyi tagjának nevét nagybetűkkel írja. Nem tartjuk szerencsésnek az ilyen megoldást, de ezen az estén egyszerűen nem lehetett különbséget tenni a szereplők teljesítménye között.
Mindenki maximálisan tette a dolgát, méghozzá a csapatérdeknek megfelelően nagyon jól vagy még jobban. Az egyik ilyen "még jobb" Görbicz Anita, az együttes játékának irányítója, színházi nyelven fogalmazva, művészeti vezetője volt.

- Hogy aludt? - kérdeztük, miután egyet már szundítottunk a mérkőzés után.
- Köszönöm jól! Igyekeztem korán ágyba bújni, egyszerűen azért, mert még nem látom itt az idejét a határtalan ünneplésnek. Most még nem ezt az időszakot éljük.

- Mikorra várja?
- A Magyar Kupa sorozatán már túl vagyunk. Sikerült nyernünk, ami nagyon feldobott valamennyiünket. Következik az EHF-kupa fináléja, de előtte még szerdán a bajnokság alapszakaszát kívánjuk az első helyen zárni. Ehhez a remek formába lendülő kupadöntőbeli ellenfelünket, a Cornexit kell legyőznünk. Aztán következik a bajnoki rájátszás, amely során a magyar élmezőny legjobbjaival vívunk hat, igen nehéznek ígérkező mérkőzést. Most ezekre kell készülnünk.

- Lipcsében hatgólos vereséget szenvedtek. Ennek ellenére a vasárnapi visszavágó előtt magabiztosan jelentette ki, hogy tíz góllal nyernek. Még túl is szárnyalták az elvárást.
- Van már annyi tapasztalatom, hogy fel tudjam mérni ellenfelünk játékerejét. Én osztottam és osztom ma is azok véleményét, akik vallják, hogy az ETO jobb csapat, mint a német együttes. Persze, hogy az eredményben is realizálódjon, azért tenni is kell, és mi vasárnap este, úgy érzem, tettünk is - nem is keveset. Ezt valamennyien kötelességünknek éreztük, az első mérkőzésen elszenvedett, nem várt súlyos vereség miatt bizonyos mértékig mi is "bűnösnek" éreztük magunkat.

- Miben látja csapata erejét?
- Az egységben, a kitűnő csapatszellemben. Egy-egy feladatot nem úgy kívánunk megoldani, hogy "Fogjuk meg, aztán vigyétek!" - hanem megfogjuk és visszük. Előfordulhat, hogy ennek kivitelezése során nem mindenkinek sikerül hibátlanul megoldani a feladatát, de a hozzáállás, az akarat terén mindenki mindenkor a maximumot teszi.

- Említette, hogy nehéz sorozat közepén vannak. Mikor lenne elégedett?
- Maximalista vagyok. Sok-sok ezüstérem után az idei Magyar Kupa-sorozat végén végre aranyérmet sikerült szereznünk. Vagyis sikerrel vettük az első akadályt, ami megsokszorozta erőnket, hitünket abban, hogy nem állhatunk meg a megkezdett úton. Szeretnénk, ha az április harmadikán átvett aranyérem nem maradna árván.