A Fotex maradt a trónon

A fergeteges hangulatban kezdődő aranycsata nem ígérkezett gólzáporosnak, hiszen részben elügyetlenkedték a csapatok a támadásokat, részben Sola és Puljezsevics remekelt. Az olimpiai és világbajnok horvát hálóőr, Sola hetest is védett, majd az ő gyors indításából szerezte a csata első gólját Pásztor. Ekkor már az ötödik percben jártunk.

Roppant szigorúan, olykor kíméletlenül védekezett mindkét csapat, az átlövők alig-alig kerültek helyzetbe, a beállósokhoz szinte képtelenség volt eljuttatni a labdát, a szélsők pedig legfeljebb védekezésben jeleskedtek. Lazarov és Buday is csak büntetőből tudott betalálni, a másik oldalon pedig Laluska és Ilyés lőtte körül Sola kapuját (3-1). Andjelkovics vezérletével kezdett feléledni a Szeged, amelynek elmúlt a megilletődöttsége, és Ilyés találataival fordítani is tudott (3-4). Puljezsevics is bebizonyította, hogy tökéletesen ismeri a veszprémi sztárok lövőrepertoárját. Társai közül Bajusz és Kotormán semlegesítése okozott óriási gondot a hazai védőknek.

A Fotex támadásainak vérszegénységéről, illetve a Pick védekezésének hatékonyságáról sokat elárult, hogy a 20. percig a hazai együttesnek csupán két akciógólt sikerült lőnie (5-6). Az óriási tét miatt a feszültséget szinte tapintani lehetett, és az idegek csatájában rendkívül jól megállta a helyét a Szeged. Puljezsevicsen véletlenül sem jutott túl a labda, ráadásul Zdravko Zovko edző cseréi sem voltak túl sikeresek. A Fotex emberelőnyben is gólt kapott, majd 6-9-nél időt kért.

Olykor az idővel is játszott a nyugodtabban, önfeláldozóbban kézilabdázó Szeged, amely a szünetig széttördelte ellenfele akcióit, támadásaiban pedig hibái ellenére is okosabban, eredményesebben játszott, mint ellenfele. A kapuban Puljezsevics, támadásban pedig Andjelkovics csillogott. A másik oldalon Pérez egy gólt lőtt a pihenőig.

A második félidő elején is csak futott az eredmény után a Veszprém, miközben a szegediek kellő önbizalommal, óriási hittel és okosan játszottak. Kovács Péter edző remek munkájának köszönhetően sokáig tartotta magát a Pick, amely akkor kezdett szétesni, amikor Sola újabb bravúrokat mutatott be a kapuban, társai pedig eredményesebben zárták akcióikat (13-11). Döntően befolyásolta a mérkőzés további alakulását, hogy a Lusnyikovval összeakaszkodó Andjelkovicsot az orosz játékos lerántotta, és a szerb csillag rendkívül szerencsétlenül, a vállára esve ért talajt. Ettől kezdve nem is térhetett vissza a pályára, és dr. Szabó István csapatorvos mérkőzés utáni első véleménye szerint eltörött a kulcscsontja.
Lazarov is kisebb sérülést szenvedett, de hamarosan visszatérhetett, és góllal folytatta az aranyrangadót. Óriási energiákat mozgósított a vezéregyéniségét vesztő Pick, hogy tapadjon ellenfelére. Matics külön is őrizte Pérezt, Bajusz pedig Gállal vívott óriási harcot. Lusnyikov, Csoknyai és Díaz blokkolta Laluskáék próbálkozásainak zömét, de Ilyés rendre betalált, és az ő góljaival szoros maradt az állás (17-14).

Két-három találattal vezetett, de csak elvétve játszott igazán meggyőzően a Fotex, míg a Pick Andjelkovics nélkül is hősiesen tartotta magát. Halász és Szabó sokat tett a szerb válogatott kitűnőség helyettesítéséért, ám a Szeged már nem tudott megújulni. Sola a meccs hősévé lépett elő, a Fotex-támadások lelke pedig Lazarov és Pérez volt (22-18). A hazaiak sorozatos könnyelműsködéseit kihasználhatta volna a Szeged, ám nem tette, és ezzel önmagát hozta nehéz, immár megoldhatatlan helyzetbe (24-19). Tombolt a veszprémi közönség, és a Szeged még minden erejét összeszedve küzdött a végjátékban, ám végleg kiderült, sorsát megpecsételte Andjelkovics kiválása.

A Fotex KCV játékosai Sinka László MKSZ-főtitkártól vették át az aranyérmet. A Veszprém 14. bajnoki címét ünnepelte lelkes közönségével együtt.

A bajnokcsapat
Fotex KCV (Buday Dániel, Csoknyai István, Diaz Ivo, Eklemovics Nikola, Gál Gyula, Gulyás Péter, Iváncsik Gergő, Kertész Balázs, Kiril Lazarov, Liszkai Szilveszter, Jevgenyij Lusnyikov, Pásztor István, Pérez Carlos, Perger Zsolt, Putics Barna, Schuch Timuzsin, Vlado Sola, Zsigmond György. Edző: Zdravko Zovko) ---- A szikrázó veszprémi napsütésben már két és fél órával az aranyrangadó előtt sorban álltak a Fotex-csarnok bejáratánál a nem szervezetten, hanem egyénileg érkező szegedi szurkolók, akik mindenképpen szerettek volna bejutni a férfibajnoki évad legfontosabb mérkőzésére. A hazai szervezők az utolsó pillanatra 200 belépőt tartalékoltak, egyébként minden jegy már napokkal korábban elkelt.

A legendás, sok drámai csatát megélt csarnokba Hajnal Csaba, a Fotex KCV ügyvezető igazgatója érkezett elsőként, és egy-egy kedves mondattal vagy mosollyal üdvözölte kollégáit, a szervezőket, a biztonságiakat és mindenkit, aki ezen a korai órán már a rangadó előkészítésén fáradozott.
Édesapja után néhány perccel befutott a feltűnően csinos Hajnal Virág, aki óriási adag aprósüteményt hozott a veszprémi játékosoknak. Valamilyen babonából azonban csak a meccs után kaphatták meg a fiúk a csemegét, de ennek okáról nem tudtunk meg részleteket. A segítők a csarnok előteréből a bejárati pénztárakhoz cipeltek több száz színes, művészi igénnyel készült naptárt, amelynek egy-egy oldala egyben a Fotex-játékosok posztere is. A csillagok között szerepelt természetesen a nap emberének, Csoknyai Istvánnak a fotója is.
"Ma sokat foglalkoznak velem, mert elérkezett a búcsúm napja - mondta a negyvenegy éves átlövő. - Utoljára játszom bajnoki mérkőzést Veszprémben, és az évad végén befejezem a profi sportolást. Csodálatos huszonkét évet töltöttem ebben a sportágban, de most már jöjjenek a fiatalok. A hogyan tovább kérdésére térjünk vissza az évad végén, hiszen a Magyar Kupa négyes döntője még előttünk áll."

Nem sokkal Csoknyai után megérkezett Gál Gyula, a válogatott és a Fotex klasszis beállósa.
"Nagyon szép búcsúmérkőzést szeretnénk rendezni Csoknyainak - mondta Gál. - Rettentően nehéz csata vár ránk, hiszen a Szeged fantasztikusan erős, nagyon jól felkészült gárda, de nekünk is létkérdés a győzelem, hiszen ezen múlik, hogy megvédjük-e bajnoki címünket. Bízom benne, hogy sikerülni fog."

A rangadó előtt arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy felépült-e bokasérüléséből Eklemovics Nikola, aki Szegedről igazolt Veszprémbe.
"A héten már edzettem, és minden gyakorlatot együtt végeztem társaimmal - mondta Eklemovics. - Biztos, hogy sokat még nem lehetek pályán, de ha szükség lesz a játékomra, akkor mindent megteszek a Veszprém sikeréért." ---- Gál Gyula: - Nem a csúcsra jutni nehéz, hanem zsinórban ötödik éve ottmaradni.
Iváncsik Gergő: - Borzasztóan nehéz volt, de sikerült.
Pásztor István: - Nagyon gyenge játékkal így még nem nyertünk bajnoki címet.
Buday Dániel: - Óriási meccs volt, remekül küzdött a Szeged, amelyen egyszerűen nem találtunk fogást. A lényeg, hogy mégis megnyertük a bajnoki címet.
Kertész Balázs: - A hazai kötelező győzelem mindig a legnehezebb. Így volt ez most is.
Csoknyai István: - Rendkívül jó, motivált Szeged ellen rettentően kemény csatában győztünk. Nekem ez volt a tizenkettedik bajnoki címem, de meggyőződésem, hogy a legnehezebb.
Ilyés Ferenc: - Mindent megtettünk a sikerért, de ma ez sem volt elég. Az első félidőben higgadtan, jól kézilabdáztunk, és vezettünk is, míg a másodikban nagyon sokat hibáztunk, rengeteg volt a pontatlan átadásunk.
Vladan Matics: - A Veszprém rutinosabb együttes, de nem ennyivel. Legközelebb is megpróbáljuk megfosztani bajnoki címétől.
Bajusz Sándor: - Becsülettel küzdöttünk, ám Andjelkovics sérülése nagyon visszavetett bennünket.
Danijel Andjelkovics: - Lusnyikov lerántott, és rendkívül balszerencsésen értem talajt. Nagyon fáj a vállam, és orvosunk szerint eltörött a kulcscsontom.

Mestermérleg
Zdravko Zovko
Öt éve vagyok Veszprémben, és sorozatban az ötödik aranyérmét nyerte csapatom, amely minden dicséretet megérdemel mai teljesítményéért. Igaz, az első félidőben nem remekeltünk, és az eredmény hízelgő volt ahhoz képest, hogy milyen rosszul játszottunk. Ebben a játékrészben Sola kapus és a kitűnő védősorunk tartotta a lelket együttesünkben, támadásban pedig Díaz volt a vezéregyéniségünk. A második félidőben aztán felülkerekedtünk, és ekkor már mind támadásban, mind védekezésben jobbak voltunk, mint a Szeged. Ellenfelünk fantasztikusan felkészült a sorsdöntő összecsapásra, amelynek az alakulását meghatározta, hogy a második játékrészben Andjelkovicsnak sérülés miatt ki kellett válnia a játékból. Közönségünk fantasztikus volt, mi pedig igyekeztünk a lehető legjobban kiszolgálni.

Kovács Péter
Tisztességesen küzdöttünk, és az első játékrészben mind védekezésben, mind támadásban megálltuk a helyünket. A végső sikerünk mégis elmaradt, mert a második félidőben nem tudtuk megtartani Pérezt, valamint óriási veszteség ért bennünket Andjelkovics kiválásával. Egyik legjobbunk sérülése előrevetíti árnyékát a Magyar Kupa-döntőre is.