Fehérvári csoda a visszavágón

Székesfehérvár, jégcsarnok, vasárnap délután 16 óra. Miközben a Cornexi és a Győri Graboplast játékosai kifutnak a pályára melegíteni, mindkét szurkolótábor teljes díszben, maximális hangerővel tódul a lelátóra, győzzenek a mieink! Semleges néző kevés van a helyszínen, ők amúgyis már az elődöntők után megnyugodtak, magyar kezek emelik majd magasba a harmadik számú európai trófeát, igazi sportélményre várnak a televízió előtt, győzzön a jobbik!

A papírforma szerint ez a Győr, elvégre hatgólos győzelmet aratott az első mérkőzésen, a szezon eddigi négy egymás elleni meccsét kivétel nélkül a Rába-parti gárda nyerte, ráadásul a rutinosabb zöld-fehérek három sikertelen EHF-kupafinálé után már igencsak óhajtották ezt a serleget. Arról nem is beszélve, hogy válogatott játékosok sorával, valamint igencsak erős "kispaddal" dolgozhat Róth Kálmán mester, aki egyébként a támadójátékban várt fejlődést tanítványaitól. Természetesen a fehérváriak is tisztában voltak azzal, hogy nem nekik áll a zászló, de erősen fogadkoztak, hogy ők bizony most a sikerre éhes hazai közönség előtt igenis megmutatják, mire képesek és meglepik az ellenfelet.

Ennek megfelelően nagyon bekezdtek a sötét mezes fehérvári lányok, ügyesen szőtt támadásaik és kemény, de sportszerű védekezésük nagyon nem ízlett az igencsak lassan és dekoncentráltan játszó vendéggárdának. Aztán, amikor 14 perc elteltével már 8-3 virított az eredményjelző táblán, Róth Kálmán sem tétlenkedett, gyors időkéréssel próbálta felrázni csapatát. Kevés sikerrel, hiszen egy kettős emberelőnyben szerzett Balogh-góllal már le is dolgozta összetettbeli hátrányát a Cornexi, sőt, a 21. percben már ők voltak közelebb a trófeához, 10-3. Balogh Bea igazolta klasszisát, remekelt a jobbszélen, Siti Bea parádésan osztotta a labdát és a fiatal, rendkívül tehetséges Tápai Szabina egy-két megmozdulásán is látszott, hogy jó formában van.

Támadásban és védekezésben is ellenfele fölé nőtt a hazai csapat, nem beszélve a kapusok "külön csatájáról", amelyet az első húsz percben a tavalyi athéni olimpiáról lemaradó Sugár Tímea nyert meg akkori és mostani ellenfele, Sirina Irina ellen. Nem is csoda, hogy az orosz származású hálóőrt le is hozta edzője, helyette Herr Orsolya kapott lehetőséget.

10-3 után a Cornexi érthetetlen módon elkezdett kapkodni, a Győr felzárkózott (10-5), de Sugár szó szerint repkedett a kapuban és tartotta a lelket társaiban. Felmerült a kérdés: bírja-e majd végig ezt a saját maga által diktált öldöklő iramot a Cornexi? A válasz gólok formájában érkezett Sitiéktől, 12-5 után Lőw hátrányból is betalált a győri kapuba, majd egy gyors gólváltás után 14-6-tal vonultak öltözőbe a csapatok.

Elszánt, magabiztos tekintetek az egyik, bizonytalan, zavart pillantások a másik oldalon. Így jött ki a két együttes a második félórára és bár a győri szurkolók is próbálták felrázni csapatukat, a fehérvári eksztázis egy pillanatig sem csillapodott. Öt perccel a sípszó után már az egész csarnok talpon volt, hiszen Korgyuk gyors egymásutánban kétszer zörgette meg a szünetben beállt Petróczi mögött a hálót, ekkor már tíz góllal ment a Cornexi (17-7).

Mit ment, egész egyszerűen száguldott! Nemes egyszerűséggel állva hagyta a rendkívül gyámoltalanul játszó, hibát hibára halmozó Graboplastot. Gogirla és a mérkőzés előtt sérüléssel bajlódó Görbicz is büntetőt hibázott ebben az időszakban, utóbbi aztán a 41. percben megszerezte első gólját a mérkőzésen. De az irányító ezzel sem tudta átlendíteni a holtponton csapatát, mint ahogy Róth Kálmán is hiába próbálkozott az időkéréssel 22-11-es állásnál. Sugár, Balogh és az egyre jobban belelendülő Tápai vezetésével működött a Cornexi-henger, a különbség egyre nőtt, kétszer is tizennégy gólra ugrott a hazaiak előnye (25-11, 26-12).

Tombolt a csarnokban lévő 2500 hazai szurkoló, még a VIP-páholyban ülő idősebb hölgyek és urak is engedelmeskedtek a "Szurkoljon mindenki!" rigmusnak és dudáltak, illetve ütemesen tapsoltak a pályán remeklő kedvenceknek, akik látva az eredményjelzőt, gondolatban már a kupát puszilgatták. Zárkózott is kétségbeesetten a Győr, Mehlmann is betalált, Mörtel pedig magabiztosan értékesítette a heteseket. Így előbb 26-14-re, majd négy perccel a vége előtt már 27-16-ra jött fel a Graboplast. Ekkor még a hazai publikum is megijedt kissé, nem úgy Szabó Edina, aki igazi hadvezérként állt a kispad előtt és ezúttal is hangos szóval űzte-hajtotta csapatát.

Két és fél perccel a vége előtt, 27-17-nél a közelben álló hazai drukkerek még a körmüket rágták, aztán amikor Tápai bevágta nyolcadik gólját, hatalmas üdvrivalgásban tört ki a csarnok fehérvári fele, ez már zsebben van! Az elmúlt negyedórában csöndesen szemlélődő győri drukkerek pedig elindultak hazafelé, nem várták meg a kiállításokban és parázs jelenetekben bővelkedő utolsó két percet sem, amely egyébként már nem osztott és nem szorzott semmit, a vége 28-19 a Cornexinek!

A lefújás pillanatában már zúgott a "Kupagyőztes, kupagyőztes!" rigmus, közben a fehérvári lányok a pályán egy kupacban ünnepelték a bravúros kupadiadalt. Aztán a Himnusz eléneklése és a lelkes szurkolótábor köszöntése után Szabó Edina megtapasztalhatta, hogy milyen dolog két-három méterrel a föld fölött "járni" és akkor még nem is került sor az érmek átadására.

Miután minden Cornexi-játékos megkapta az őt megillető aranymedált, a kupagyőzelem megkoronázásaként Siti Bea csapatkapitány átvehette Sinka Lászlótól, a hazai kézilabda-szövetség főtitkárától, az európai szövetség végrehajtó bizottságának tagjától a fedeles ezüstserleget: a női EHF-kupa 2004-2005-ös szezonjának győztese a székesfehérvári Cornexi-Alcoa csapata!