Elköszönt a veszprémi legenda

- Keveseknek adatik meg, ilyen búcsúztatatás.
- Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy három hónappal az utolsó tétmérkőzésem után is gondoltak rám. Klubom a város önkormányzatával együtt megszervezte ezt az ünnepséget, amelyet a sporttelevízió jóvoltából nagyon sokan láthattak. Tizenöt évvel ezelőtt valóban nem gondoltam volna, hogy egy kiscsapatból érkezve ilyen sikeres lesz a pályafutásom. De az sem fordult meg a fejemben, hogy egyszer napirendi pont leszek a városházán. Persze, mindehhez kellett Hajnal Csaba klubigazgató is. Nem tudom, hogy az ügyvezetőnknek a három évtized alatt volt-e hibás döntése, de az volt a legjobb ötlete, hogy engem Veszprémbe hozott.

- Sokat kellett győzködnie?
- Kicsit féltem, de elfogadtam az invitálást. Szerencsére, hiszen Balatonalmádiban és Veszprémben igazi otthonra, barátokra leltem. Ráadásul olyan csapatban játszhattam, amelyik mindig, mindenáron a győzelemre tört. Csak az elismerés hangján szólhatok a játékostársaimról s azokról az edzőkről, akikkel együtt dolgozhattam. Nagyon sokat jelentett a bizalom, a baráti légkör. De nem csak az egyesületnél éreztem a megbecsülést. Veszprém város önkormányzata Dióssy László polgármester úrral az élen szinte az első pillanattól kezdve éreztette velünk, hogy számíthatunk a segítségükre. Szeretnék köszönetet mondani a klub elnökségének azért is, hogy pályafutásom befejeztével lehetőséget adott arra, hogy edzőként kezdhessem el új életemet. S nem szeretnék megfeledkezni a családomról sem, hiszen a hátteret ők adták.

- Melyik volt a hosszú karrier legemlékezetesebb éve?
- Természetesen az 1992-es, hiszen akkor sokak meglepetésére megnyertünk mindent, amit kiírtak. Ezt neveztük mi magunk között hármasugrásnak. Ezenkívül óriási élmény volt háromszor a KEK döntőjében szerepelni. S ha hiszik, ha nem, mindig földöntúli boldogságot jelentett megnyerni a bajnoki címet és a hazai kupasorozatot is. Ezt sohasem lehet megunni.

- A legkellemetlenebb emlék?
- Szomorú vagyok, hogy a Magdeburgot nem tudtuk legyőzni a BL fináléjában. Klasszis játékosaink voltak, mégsem tudtuk átlépni saját árnyékunkat.

- Edzőként még megvalósíthatja ezt az álmát.
- Rengeteg tanulnivalóm van, de Zdravko Zovko és Csonti Rudolf mellett van lehetőség a fejlődésre. Angolul tanulok, s mielőbb szeretném megszerezni a szakedzői diplomát is. Július óta valamelyest megváltozott az életem. A kispad első felén ülök, statisztikákat készítek, Zovko mester elképzelései szerint edzéseket vezetek. A lényeg, hogy ott maradhattam, ahol a legjobban érzem magam.

- Két fia, Balázs és Ádám is a klub játékosa, sőt, kislánya, Nóra is kézilabdaedzésekre jár.
- Annak idején a feleségemet is a sportnak köszönhetően ismertem meg, hiszen ő is kézilabdázott. A fiúk az ifiben, illetve a serdülőben játszanak, Ádám a focit hagyta ott a kézilabdáért.

- Nem engedte, hogy viszszavonultassák a mezét.
- Amikor Veszprémbe érkeztem, Putics Jenőtől "örököltem" a 11-es mezt. Úgy gondoltam, játsszon tovább benne Jenő fia, Putics Barna, a klub legtehetségesebb, fiatal játékosa. ---- C ---- &