Körkép Eb után: Norvégia a fénykorát éli, a magyar csapat formálódik

MARIT BREIVIK ÉS CSAPATA
A női Európa-bajnokságok történetének legjobbja, a szellemes, gyors, látványos játékának köszönhetően évek óta méltán népszerű és eredményes norvég együttes szinte örökös győztesnek tekinthető. A csapat Marit Breivik szövetségi kapitány vezetésével szerepelt az utóbbi négy Eb-döntőben, és sorozatban hármat (2008, 2006, 2004) meg is nyert, valamint 1998-ban is a dobogó tetején állt.

„Gondolom, érthető, miért kedvenceim a kontinensviadalok – mondta diszkréten mosolyogva az aranyszínű új mezét büszkén viselő Marit Breivik. – Persze ebben az évben Pekingre is szívesen emlékezem, mert edzői pályám legnagyobb diadalát értem el az ötkarikás arannyal. Sokak szerint a legjelentősebb szakmai becse a világbajnoki és az Eb-sikereknek van, ám én az olimpiai győzelem erkölcsi és szakmai értékét együttesen felbecsülhetetlennek tartom. Szerencsés vagyok, mert ismét tehetséges, végtelenül szorgalmas játékosok sora került a kezem alá. Az ő kitartásuk és ambíciójuk nélkül 2008-ban nem értünk volna kétszer is a csúcsra.”

A világ egyik legeredményesebb női edzője karrierjének történetéhez hozzá kell tenni, hogy mindenkori norvég csapatai vb-aranyat (1999) és -ezüstöt (1997, 2001, 2007) is nyertek a vezetésével, valamint a pekingi végső győzelem (2008) előtt ő ült a kispadon már a két olimpiai bronz (1996, 2000) megszerzésénél is.

„Mindig a legfrissebb siker a legkedvesebb, ám bennem még élénken él az oroszokkal vívott pekingi finálé élménye is – folytatta a norvég kapitány. – Ugyanakkor Macedóniában sokkal fárasztóbb sorozaton vettünk részt, és persze a mezőny is más, pontosabban kiszámíthatatlanabb volt. A végső diadalunk egyik kulcsa, hogy a játékosok erejét igyekeztünk egy-egy meccs között, valamint a találkozókon belül is beosztani, a feladatokat és a terheket arányosan elosztani.”

A BOLDOG VESZTES
Hasonlóan vélekedett a finálé másik résztvevője, Spanyolország kapitánya, Jorge Duenas is, aki annyit azért hozzáfűzött: „némi szerencse is kellett ahhoz, hogy lépésről lépésre haladva a döntőbe jussunk, hiszen a csoportban a norvégoktól és az ukránoktól pontot szereztünk, majd olyan élcsapatokat győztünk le, mint Románia, Magyarország és Németország”.

Tegyük hozzá, amit a mester szerényen csak érzékeltetett: rossz csapatnak nem lehetett volna annyi szerencséje, hogy a fenti sikersorozatot elérje. Erre csak jó együttes, kitűnő játékosok sora képes. A spanyol ezüst legfontosabb jelzője, hogy megérdemelt (emellett persze elé tehető az a címke is, hogy meglepő, de ez több, leszereplő válogatott – Dánia, Franciaország, Ukrajna, Ausztria – kudarcához is passzol).



---- A ---- &