A szövetség reagált Nagy László levelére

A magyar férfi kézilabda-válogatottban eddig 138 alkalommal – legutóbb 2009. június 21-én, a Szlovákia–Magyarország Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen csapatkapitányként – szerepelt Nagy László 2010. november 2-án nyílt levelet tett közzé. A „Tisztelt Magyar Kézilabda-szövetség, Tisztelt Sportbarátok, Kézilabdaszerető Közvélemény!" megszólítással kezdődő elektronikus levél néhány órával azt követően érkezett meg az elsődleges címzett e-mail címére, hogy az már olvasható volt különböző internetes honlapokon.     

A mindenkori szövetségi kapitány a legutóbbi válogatottságát követően is rendre küldött meghívót a részére az aktuális válogatott mérkőzésekre, ám a játékos hol sérülésre, hol fáradtságra, hol különböző egyéb, jellemzően a médiában közölt indokokra hivatkozva nem élt a magyar férfi kézilabda-válogatottban való szereplés lehetőségével. Ez utóbbi indokokat ismétli meg és összegzi több mint 16 hónap elteltével megírt levelében. 

Szigorúan a tényekre szorítkozva belátható, merész kijelentés „szerény körülményeket" említeni a magyar válogatottakkal kapcsolatban, különösen azt, hogy ezek az elmúlt tíz évben „gyakorlatilag nem javultak". Elegendő felidézni, hogy a magyar férfiválogatott csak az elmúlt években olyan, kiváló feltételeket nyújtó létesítményekben készült és edzőtáborozott, mint a Tatai Edzőtábor, a miskolci City Hotel, a balatonalmádi Hotel Ramada Balaton vagy éppen a szombathelyi Park Hotel Pelikán. Az együttest emellett magasan képzett, a játékosok által is elismert, megbecsült és szeretett szakemberekből álló sportegészségügyi stáb segíti.

Magyarország a kézilabdázás legutóbb közzétett örök világranglistáján az 5. helyen áll. Játékosaink, szakvezetőink nagyszerű, sokszor erőn felüli teljesítménye is kevés lenne azonban ehhez, ha nem állna rendelkezésünkre stabil anyagi háttér. Ennek megteremtéséhez az állami és önkormányzati források mellett nélkülözhetetlen szponzoraink, kiemelten a Telenor támogatása, amely immár hat esztendeje főtámogatóként nyújt segítséget a Magyar Kézilabda-szövetség számára. Az említett 640 millió forintos költségvetés annak tükrében vizsgálandó, hogy az MKSZ közel 3700 csapatban játszó mintegy 55 ezer igazolt, hivatásos, illetve amatőr gyermek, utánpótláskorú, felnőtt, szenior és strandkézilabdázó, továbbá több mint 700 játékvezető, 220 versenybíró, valamint közel 700, licensszel rendelkező edző rendszeres versenyeztetését, képzését irányítja, felügyeli és hangolja össze. A Magyar Kézilabda-szövetség nem mellesleg összesen 16 (női és férfi szakáganként felnőtt, B-, főiskolai, junior, ifjúsági, serdülő, további felnőtt és ifjúsági strandkézilabda) válogatott csapatot működtet!

Ami a felvetett konkrét anyagi kérdéseket illeti, az kétségtelen, hogy a prémiumok és egyéb juttatások terén a Magyar Kézilabda-szövetség a hazánkban tekintélyesnek számító büdzsével sem tud versenyre kelni tehetősebb országok jobb módú szövetségeivel. Napidíj nincs – zsebpénz van –, a válogatott játékosok viszont állami forrásból folyamatosan igen tisztességes, rendszeres havi ellátásban részesülnek, annak ellenére, hogy az év 12 hónapjából legfeljebb két hónapig állnak a válogatott rendelkezésére. 

A Magyar Kézilabda-szövetség tisztában van a játékosok biztosításának jelentőségével. Ennek érdekében – talán csak a labdarúgást ide nem számítva – a sportágak közül 2001-ben elsőként kötött szerződést a válogatott játékosok biztosítására a Groupama Biztosítóval. Ez a többször meghosszabbított és jelenleg is érvényben lévő együttműködés egyre kedvezőbb feltételeket garantál, és tisztes kártérítés kifizetését teszi lehetővé a sérülést szenvedett játékos számára. Sőt, a világversenyeken a Nemzetközi és az Európai Kézilabda-szövetség is biztosítja a sportolókat.   

A fenti juttatások mellett a mérkőzésekre, edzésekre, utazáshoz és szabadidős tevékenységekhez komplett sportfelszerelésben, a válogatottnál eltöltött időszakra teljes ellátásban, továbbá költségtérítésben részesülő és kiemelkedő teljesítményük ellentételezéseként klubjaikban is messze az átlag feletti színvonalon élő játékosokhoz nem méltó a válogatottban való szereplést pusztán anyagi kérdéssé silányítani. Szerencsére ez nem is jellemző. Mélységesen igaza van Lacinak, amikor azt írja, hogy a válogatottban való szereplésének kérdése az elmúlt egy évben „sajnos háttérbe szorított ennél fontosabb ügyeket is". A nyílt levelének napvilágra kerülése előtti napokban például egykori társai igazi közösségként, példamutató hozzáállással két nagyszerű győzelmet arattak az Európa-bajnoki csoportselejtezőben. Róluk azonban kevés szó esik, pedig megérdemelnék a méltatást, már csak azért is, mert elsőként éppen azt a bosnyák válogatottat győzték le kilenc góllal, amelyet Nagy László külön is kiemel azok között, akik véleménye szerint „megfelelő megbecsülést kapnak". Nagy László is tagja lehetett volna ennek, a Mocsai Lajos mesteredző személyében a világ egyik legjobb, legtekintélyesebb szakembere által irányított, csupa nagybetűs CSAPATNAK. Kár, hogy a szövetségi kapitány által októberben személyesen neki küldött meghívót még csak válaszra sem méltatta.

A Szlovénia ellen sikerrel megvívott, felejthetetlen júniusi selejtezőpárharcnak köszönhetően a magyar férfi válogatott januárban részt vehet a svédországi világbajnokságon. A keret összeállítása a szövetségi kapitány kompetenciája. A világ legjobbjai között azok a játékosok képviselhetik a magyar színeket, akiket kvalitásuk, sportformájuk, emberi tulajdonságaik alapján Mocsai Lajos arra érdemesnek tart, és akik megtiszteltetésnek tartják a címeres mez viselését, vállalva az ezzel járó kötelezettségeket.

Végezetül köszönetet mondunk Lacinak a magyar nemzeti válogatottban nyújtott eredményes szerepléséért, becsüljük azért, mert utánpótlás és felnőtt válogatott szinten is kiváló teljesítményt nyújtott.   

Budapest, 2010. november 3.   

A Magyar Kézilabda-szövetség Elnöksége