Pigniczki Krisztina nem sok pihenőt kap

– Csak villámlátogatás volt?
– Szünnapunk volt a francia bajnokságban, ezt használtuk ki. Háromhavonta próbálunk hazajönni a családdal, de a karácsony kimaradt, most pótoltuk.

– Két és fél éve él Párizsban, eszerint jól érzi magát.
– Persze. A kislányom is élvezi az óvodát, a férjem dolgozik, én is remekül megvagyok – megtaláltuk a számításunkat.

– Maradnak jövőre is?
– Látja, ezt nem tudom.

– Gondolom, attól is függ, befejezi-e játékos-pályafutását a nyáron.
– Hogyne.

– És?
– A profi sportot ideje abbahagyni. A meccsek végén érzem, hogy nem vagyok már húszéves.

– Sokat játszik az Issyben?
– Meccsenként úgy hatvan percet... Van egy válogatott beállósunk, és az edzőnk az idény elején közölte kettőnkkel, hogy ne is számítsunk sok pihenőre, mi vagyunk a húzóemberek. Be is tartja a szavát.

– Tényleg Ön a húzóember?
– Mégiscsak én vagyok az irányító, a rutinom is megvan, az edző is ezt várja tőlem, és igyekszem megfelelni – meg próbálom pátyolgatni a fiatalokat.

– Ügyesek?
– Remek atléták. Gyorsak, erősek. Kicsit más a hozzáállásuk, nincs akkora szigor, mint otthon, de ez amúgy is jellemző a franciákra.

– És a bajnokság?
– Egyáltalán nem rossz. Mindenhol a gyors, atlétikus kézilabda dívik, amire fel lehet persze készülni, de tény, hogy nem körülményeskednek sehol. A Metz is évek óta ott van Európában, és meglátja, a Ferencvárosnak is lesz baja a Toulonnal a KEK-ben.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA EL.