Újvidéki programváltozás: edzés helyett csapatösszetartás

Vadkerti Attila utolsóként szállt be a keretből az Eb-n szereplő együttesünkbe, hiszen a szegedi szélső a csoportkör mérkőzéseit még a lelátóról élte meg. A középdöntő első összecsapásán azonban már pályán lehetett – a keretben ő váltotta a súlyos sérülés miatt kieső Iváncsik Tamást –, és az Izlandtól elszenvedett hatgólos (27–21) vereség alkalmával mutatkozott be a tornán, amit előtte nem így tervezett.

„A kellő hőfok csereként is megvolt, hiszen annak ellenére, hogy a csoportmeccseken a kapu mögötti lelátón ültem, végig együtt készültem, edzettem, lélegeztem a csapattal, tehát benne voltam a közösségben – mondta a Nemzeti Sport Online-nak a rutinos Vadkerti Attila. – A spanyolok elleni mérkőzésen én értem elsőként az időn túli hetest értékesítő Császár Gabihoz. A játékkal együtt tudtam élni, bár a kispadon vagy éppen a lelátón ülve nehezebb feldolgozni, hogy nem tud hozzátenni az ember a csapat játékához, teljesítményéhez, amikor pedig annyira szeretne.”

Izland ellen aztán eljött a bizonyítási lehetőség, a korábban majdnem hatvan perceket pályán lévő Iváncsik Gergőt kellett helyettesíteni és mentesíteni a bal szélen.

„Aligha kell részleteznem, hogy miért nem ilyen bemutatkozásra számítottam ezen a tornán. Nem így terveztem, nem ilyenre vágytam. De ez ilyen meccs volt, teszem hozzá, sajnos. Készültünk az izlandi stílusra, de azt látnunk kell, hogy a magyar kézilabdának, évtizedekre visszamenőleg és bármilyen korosztályt tekintve, ez sohasem feküdt. Az oroszok, spanyolok, franciák ellen is verekedtünk ennyit a csoportkörben, csak más stílusban. Az izlandiak rúgnak, csípnek, harapnak, különösen a beállójuk, a vele való viaskodás pedig felemésztette a védőinket. Támadásban fáradtak, tompák voltunk, így ziccereket hibáztunk. Az izlandi kapus a csoportkörben húsz százalék körül védett, most meg egy meccsen volt annyi védése, mint a csoportkör három találkozóján összesen. Sőt a legtöbbször nem is védett, mi találtuk el. Reméltem, gondoltam, hogy pályán is leszek, hiszen Iváncsik Gergőn is érződik a fáradtság. Az utóbbi meccseken nehezebben tudott helyzetbe kerülni, bár ez nem az ő hibája, felelőssége, hanem a csapaté, muszáj néhány percet neki is pihennie.”

Vadkerti a csapat egészéhez hasonlóan két szélsőséges megoldással vétette észre magát: volt egy pazar ejtése, amiből gól lett, majd emberhátrányban volt egy remek meglátása, amit pontatlan keresztpassz követett, így odalett a támadásunk.

„A passznál igazából kínai figurára gondoltam, csak nem volt érkező társ, a passznál Harsányi Geri nagyon a sarokban állt lent, nekem meg picit beragadt a kezembe a labda, így csak a vonalon túl tudta megfogni. A gólnál meg örültem, hogy bejött, ezt nem is kell ennél tovább ragozni.”

A csapat játékosaira a reggeli után szabad program várt a szokásos sétával – ezúttal külön csoportokban a belvárost célozták meg, néhányan vásárlási szándékkal az otthoniaknak –, majd ebéd, egyéni konditermi edzés – ki amennyit gondol – és csendes pihenő. A videós elemzést azonban ezúttal nem gyakorlás követi, hanem egy csapatösszetartó pizzázás.

„A mester most a másik végét fogja meg a dolgoknak, eddig a fizikai és a taktikai felkészítésen volt a hangsúly, a mai nap a lelki részé. Mentálisan próbál picit helyrerakni bennünket.”