A spanyolországi férfi kézilabda-világbajnokság alatt a Nemzeti Sport Online-on rendszeres bloggal jelentkezik lapunk szakírója, Bálint Mátyás. Ezúttal utoljára, hiszen a magyar válogatottal együtt ő is búcsút vett a tornától. Legjobbjaink tegnap 28–26-ra kaptak ki Dániától a negyeddöntőben, így csomagolni kényszerültek.
AZ ÖSSZRESERVOIRT FELSZABADÍTVA – BÁLINT MÁTYÁS BLOGJA
Kiadtak magukból mindent, ez az egy nem kérdés. A vége csodálatos volt - úgyhogy kezdjük az elején.
Az első félidő valahogy így nézett ki. Kellettek persze hozzá a dánok, a hatból hatot begurító Lindberg vagy a mieinket riadtan vergődő kismókussá változtató Landin, na meg a két derék szlovén sporttárs is, de a 18-11-es fordulóért a legtöbbet a magyar csapat tette.
Amíg két nappal korábban mindenkiben lobogott a tűz, mindenki kicsattant az önbizalomtól, mindenki ellenállhatatlanul pattogott ide-oda a pályán, most nyoma sem volt ilyesminek. Támadásban a felelősségvállalás hiányzott (szegény Császárnak olyan helyzetekből kellett ellőnie a labdát, ahonnan egy megyekettes serdülőcsapat ellen sem lehet belőni), meg a pontosság (amikor már Szöllősi is hibázik...), meg a zárások, a türelmes előkészítések, meg úgy en bloc a lendület - sokáig tényleg mintha ólomlábakon mozgott volna a banda.
AZ ÖSSZRESERVOIRT FELSZABADÍTVA – BÁLINT MÁTYÁS BLOGJA
Kiadtak magukból mindent, ez az egy nem kérdés. A vége csodálatos volt - úgyhogy kezdjük az elején.
Az első félidő valahogy így nézett ki. Kellettek persze hozzá a dánok, a hatból hatot begurító Lindberg vagy a mieinket riadtan vergődő kismókussá változtató Landin, na meg a két derék szlovén sporttárs is, de a 18-11-es fordulóért a legtöbbet a magyar csapat tette.
Amíg két nappal korábban mindenkiben lobogott a tűz, mindenki kicsattant az önbizalomtól, mindenki ellenállhatatlanul pattogott ide-oda a pályán, most nyoma sem volt ilyesminek. Támadásban a felelősségvállalás hiányzott (szegény Császárnak olyan helyzetekből kellett ellőnie a labdát, ahonnan egy megyekettes serdülőcsapat ellen sem lehet belőni), meg a pontosság (amikor már Szöllősi is hibázik...), meg a zárások, a türelmes előkészítések, meg úgy en bloc a lendület - sokáig tényleg mintha ólomlábakon mozgott volna a banda.