„Amikor a végén a kezembe pattant a labda, azt hittem, azonnal beleharapok, annyira megkönnyebbültem – mondta Andrea Lekics. – Óriási meccs volt, az utolsó tíz percben arra gondoltam, nem lehet így vége. Nyártól azért dolgoztunk kőkeményen, hogy most, mikor itt a pillanat, sikerüljön megragadnunk, és sikerült!”
„Hihetetlen, ami ezen az estén történt velünk – nyilatkozta a mérkőzést közvetítő Digi sporttelevízióban a győriek szakvezetője, aki angolul és tört magyarsággal is beszélt. – Nagyon nehéz meccs volt, köszönjük a szurkolóknak a biztatást, hogy ilyen miliőt teremtettek. Idegesek voltunk, kapkodtunk, nem játszottunk jól, a feladatunkat szívvel tudtuk megoldani." |
„Izgalmas mérkőzést játszottunk, de hát így alakult a végeredmény, aminek nagyon örülünk – lelkendezett Rédei-Soós Viktória. – Edzőnk azt mondta a szünetben, hogy nyugodjunk meg, játsszuk a saját játékunkat, és hogy higgyük el: jobbak vagyunk. A játék most tényleg nem volt olyan, amihez eddig hozzászokhattunk, de ahogy nincs két egyforma nap, úgy meccs sincs. Ez most így alakult... Az a jó mégis ebben a mai mérkőzésben, hogy csapatként ma is fel tudtunk állni, és nem zuhantunk össze. Amit eddig kitűztünk, elterveztünk célként, azzal hétről hétre, meccsről meccsre haladunk, és igazából eddig mindent elértünk, amit akartunk."
„Hatalmas a boldogság, és ami a végén történt, az leírhatatlan – nyilatkozta Kovacsics Anikó. – Amikor a közönség segített nekünk, amikor ők is érezték, hogy itt valami elindult, majdnem felrobbant a csarnok. Akkor tényleg úgy éreztük: meg kell lennie, nincs olyan, hogy nem lehet meg. Akkor úgy beszállt mellénk a közönség, hogy a Valceát egyszerűen a földbe döngölték. Minket pedig felemeltek, és hatalmas erőt adtak. A szerencse is mellénk állt azzal, hogy összesítésben egy góllal mi voltunk a jobbak. "
„Óriási élmény volt, én korábban még sohasem játszottam ekkora közönség előtt – vallotta be Szepesi Ivett. – Fantasztikus volt, nagyon szépen köszönjük a szurkolást. Talán előbb is összeállhattunk volna, de valamiért ez most nem működött. Viszont a végén már nem volt más választásunk, nem húzhattuk tovább az időt, kénytelenek voltunk kőkemény fallá változni, amit utána nem is nagyon tudtak áttörni. Labdákat szereztünk, amikből gyorsan kellett befejeznünk a támadásokat, és azokat sikerült is gólra váltanunk.”
„Büszke vagyok rá, hogy mínusz hat gólról fel tudtunk állni, bizonyítva, hogy a meccs hatvan percig tart – mondta Heidi Löke, a Győr beállója. – A hajrában végre jól védekeztünk, hideg fejjel gondolkodtunk, és megbeszéltük, hogy rohanunk, futunk, akarjuk a góllövést, és mindez sikerült."
„A Győr már Bukarestben is nagyon jól játszott, tulajdonképpen az ottani játéka jelentette a döntőbe jutást – értékelt Jakob Vestergaard. – Az utolsó öt-hat percig óriási esélyünk volt, de ilyenkor már apró dolgok is képesek dönteni, olyanok, amelyek ezúttal hiányoztak az én játékosaimból.” „Szerintem ajándékba adtuk a továbbjutást a Győrnek – jelentette ki Oana Manea. – Az 55. percben már úgy éreztük, miénk a továbbjutás, és a végjátékban sokkolt bennünket a nem várt fordulat.” |
NŐI KÉZILABDA BAJNOKOK LIGÁJA – EMLÉKEZTETŐ
ELŐDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ
GYŐRI AUDI ETO–OLTCHIM VALCEA (román) 24–25 (10–14)
Veszprém, 5200 néző. Vezette: Nikolics, Sztojkovics (szerbek)
GYŐR: LUNDE – RADICSEVICS 4, LEKICS 4, Görbicz 3 (3), LÖKE 5, E. AMORIM 2, Szepesi 1. Cs: Tervel, KOVACSICS 3 (3), Orbán, Rédei-Soós 2. Edző: Ambros Martín
VALCEA: NAVARRO – Nechita 1, K. Bulatovics 3 (1), Bradeanu 1, MANEA 5, Meirosu 2 (2), Farcau. Cs: Ungureanu (kapus), PINEAU 4, BARBOSA 5, Curea, Manaharova 3, Jovanovics 1. Edző: Jakob Vestergaard
Az eredmény alakulása. 4. perc: 1–2. 9. p.: 2–5. 14. p.: 4–6. 18. p.: 5–8. 22. p.: 8–10. 27. p.: 10–13. 35. p.: 12–17. 40. p.: 15–18. 49. p.: 17–23. 55. p.: 21–24. 58. p.: 23–24
Kiállítások: 6, ill. 12 perc
Hétméteresek: 7/6, ill. 4/3
Továbbjutott: a Győr, 48–47-tel
A Győri Audi ETO KC idei döntője lesz a 12. magyar érdekeltségű finálé a női kézilabda Bajnokok Ligájában, illetve elődjében, a Bajnokcsapatok Európa-kupájában. Az eddigi mérleg két győzelem, 1982-ben a Vasas, 1999-ben a Dunaferr ért fel a csúcsra. Az ETO-nak ez lesz a nyolcadik fináléja az európai porondon, az előző hetet (BL: 2009, 2012; EHF-kupa: 1999, 2002, 2004, 2005; KEK: 2006) kivétel nélkül elveszítette. (MTI) |