„Izgultam az első meccsen. Nagyon-nagyon szurkolok az ETO-nak, hiszen a csapat ma is a szívem csücske – adta tudtunkra a válogatott szélső, hogy a 2003 és 2007 közötti győri évek nem múltak el nyomtalanul. – Láttam ugyanakkor a Krim Ljubljana–Larvik meccset, az elődöntő visszavágóját, amelyen a Larvik remek teljesítményt nyújtott, és ez azt mondatja velem, hogy az első mérkőzéssel még nincs lefutva a párharc. Nagyon masszív a Larvik, és feltűnő, hogy a BL-ben idegenben jobban megy az élcsapatoknak. Hogy pontosan ennek mi az oka, azt nem tudom, de úgy tűnt nekem, hogy például a Győr is jobb teljesítményt tudott nyújtani idegenben a szezon során.”
„Nem tudok semmiféle norvég titkot elárulni, azt látom, ami nem titok, hiszen érzem, hogy itt a csapatok több lábon állnak, és olyan háttérrel rendelkeznek, hogy nagy magabiztossággal tudnak felkészülni és játszani is. Az biztos, hogy nagy a győzni akarás a Larvikban is, de ez ugyanígy megvan a magyar csapatoknál is.”
A BL-döntő első felvonásán feltűnő volt, hogy a szélsőjátéka egyik csapatnak sem igazán működött felállt fal ellen, Juhász szerint ennek összetett oka van.
„Úgy vélem, hogy talán lehetett volna mindkét oldalon több labdát lejátszani a szélekre, bár az is igaz, hogy a kapusok kiválóan védtek. Két-három gól mindkét oldalon »beragadt« emiatt, és ez akár meghatározó is lehet a visszavágón – válaszolt a 28 éves játékos, aki arra is válaszolt, hogy mi az, ami még döntő lehet. – A védekezésen múlhat mindkét oldalon a győzelem. A Larvik ellen figyelni kell arra, hogy a lerohanásoknál kevés teret hagyjanak a gyors embereiknek. A Győr megérdemli, hogy végre, sokéves küzdelem után a méltó helyére kerüljön.”
Ambros Martín csapatára jellemző ebben a szezonban, hogy a mérkőzések hajrájában őrli fel ellenfelét, és a korábbi meccsekhez hasonlóan a döntő larviki fellépésén is az utolsó percekben sikerült „megfognia” riválisát. Juhász szerint azonban hiba lenne arra alapozni, hogy a Larvik idősebb játékosai miatt elfárad a végjátékra.
„Gyakorlatilag az utolsó hatvan perc következik a szezonban, egy Bajnokok Ligája-döntőben. Abban lehet némi igazság, hogy az ETO előnyt kovácsolhat a hosszabb kispadjából, de szerintem nem a fizikai tényezők döntenek a mérkőzésen, mert ebből a szempontból a Larvik is kiválóan felkészített együttes. Mindkét csapatra jellemző, hogy kitűnő a háttér, ezen aligha fog múlni bármi is.”
MÁR A NORVÉGGAL IS BOLDOGUL
Juhász csapata, a Levanger a hetedik helyen zárta a norvég bajnokságot. Ez eggyel jobb, mint egy évvel ezelőtt, ám mivel a csapat egy ideig harcban volt a rájátszást érő negyedik helyért is, úgy vannak a klubnál, lehet ez még jobb is.
„Sok olyan tényező van, ami hátráltatta a csapatot: sérülések, fiatalok vagyunk, és még össze kell szokni, rutint kell szerezni. Egy izlandi és egy svéd lány mellett én vagyok még légiós. Életemben először itt éreztem hátrányát, hogy tudok angolul, hiszen – mivel itt mindenki beszéli a nyelvet – a könnyebb utat választva így kommunikáltam a többiekkel, de azért már a norvéggal is egész jól elboldogulok” – összegezte az idényt a szélső, aki jól érzi magát a közép-norvégiai kisvárosban, és a hosszabbítás után egy évet még biztosan marad a klubnál.
„Kiváló a közösség, most még például edz a csapat, de kérésemre hazaengedtek a vizsgaidőszakra. Kilenc hónap után nagyon jó érzés napsütésben sétálni az Andrássy úton, vagy otthon a családomnál, Kisvárdán. Az időjárást és a hideget leszámítva csak a családtól és a szeretteimtől való távolság zavaró, mert ugyan korábban is elteltek olykor hónapok a hazajutásig, a kétezer-hatszáz kilométer mégsem egykönnyen áthidalható távolság.”
Juhász szerint a sokat emlegetett norvég mentalitás elsősorban nem a kézilabdatudásban, sokkal inkább az anyagi biztonságban ragadható meg. „A legfőbb különbség a hazai viszonyokkal szemben, hogy itt több lábon állnak az emberek, az élcsapatokon kívül »félprofik« szerepelnek a kluboknál, a kézilabda mellett is dolgoznak, tanulnak. Nem a kézilabdán múlik azonban minden, hiszen ha teszem azt, egy sérülés miatt megtörik a pályafutásuk, az anyagi biztonságuk nincs fenyegetve, és ez nagy különbség” – fogalmazott Juhász, aki viszont leszögezte, a kézilabda Norvégiában is nagy népszerűségnek örvendő sportág.
„Télen a sportok közül főleg a síelés vagy a sífutás dominál, ezeken az eseményeken a média természetesen folyamatosan jelen van, hiszen ezek a sportolók a norvég közönség kedvencei. Sokan járnak viszont itt is kézilabda-mérkőzésekre, mert imádják. Az azonban igaz, hogy a norvég drukker kicsit hűvösebb, míg a magyar közönségnél a magyar temperamentum érződik. Én eddig bárhol játszottam, Debrecenben, Győrben, a Fradiban vagy Veszprémben, a szurkolók fantasztikusak voltak mindenhol, szerettek minket, és ez felejthetetlen.”
|