Böhn: Már nincsenek rákos sejtek a szervezetemben

– Ismét kórházban?
– Ezt javasolják az orvosok. Miután három hete kiengedtek, vagy tíz-tizenkét napig remekül éreztem magam – kezdett bele a telefon túlsó végén Karl Erik Böhn, a női kézilabda-válogatott február óta leukémiával küzdő szövetségi kapitánya, aki hétfőn feküdt be ismét a kórházba hazájában, Norvégiában. – Csakhogy azután egyre gyengébb és gyengébb lettem, most meg már ismét úgy mozgok, mint egy öregember. A szervezetem nem termel elég hemoglobint, úgyhogy vérátömlesztésre lesz szükségem, meg elővigyázatosságból lesz még egy fordulóm a kemoterápiából is.

– De nyugtasson meg, hogy most nincs életveszélyben.
– Nem, erről nincs szó. Három hetet azonban kórházban kell töltenem, aztán egy-két hétre rá jöhet a csontvelő-átültetés, majd az ősz folyamán a felépülés.

– Hogyan viseli az újabb megpróbáltatásokat?
– Egészen jó hangulatban vagyok.

– Arra számítottam, dühös lesz, csalódott vagy rezignált.
– Mi okom volna rá?

– Például hogy már úgy tűnt, közel a gyógyulás, és most megint távolabb került tőle.
– Azért az túlzás, hogy nagyon közel lett volna valaha is. Hatvanhét kiló vagyok, jobb napokon hatvannyolc, megint egyfolytában fáradtnak érzem magam, meg nem is nyújtok valami szép látványt... De már nincsenek rákos sejtek a szervezetemben, az orvosoknak sikerült ellenőrzés alá vonniuk a betegségemet. Éppen azért kell most elővigyázatosnak lennem, átesnem még egy kemoterápiás kezelésen, hogy ez így is maradjon. Attól viszont messze vagyok, hogy egészségesnek nevezhessem magam.

A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATÓ TELJES INTERJÚBAN KARL ERIK BÖHN ARRÓL IS BESZÉL, MEGFORDULT-E A FEJÉBEN, HOGY FELADJA AZ ÉLETÉÉRT VÍVOTT HARCOT; HOGY HISZ-E A SORSBAN; HOGY EGY RÁKOS BETEGNEK MIÉRT JÓ NORVÉGIÁBAN; HOGY MIÉRT NINCS SZÜKSÉGE PSZICHOLÓGUSRA; HOGY MIKOR SZERETNE ÚJRA MUNKÁBA ÁLLNI MAGYARORSZÁGON.