„Reggel, amikor futni voltunk, odakiáltottak hozzánk az emberek, és gratuláltak. Aztán a városban járva is többen azt mondták, most, hogy megvertük a Ferencvárost, ők is jönnek majd meccsre meg az ismerőseik is.”
Ennyit tesz egy bravúr.
„De már a meccsen is rengetegen voltak, olyan volt a hangulat, mint a régi szép időkben – emlékezett vissza Bulath. – Úgy voltunk vele, megpróbáljuk a lehetetlent: nagyon felkészültünk, elemeztük, hol lehet keresnivalónk, és mindenki végrehajtotta a feladatát, mindenki hozzátette a sikerhez a magáét. Erősen kezdtünk, és ahogy telt a meccs, és fej fej mellett haladtunk a Fradival, egyre inkább elhittük, hogy sikerülhet.”
Sikerült is: 26–26-os döntetlen után a hajrában előbb Vincze Melinda talált be, majd Bulath is megszerezte tizenegyedik gólját, beállítva a végeredményt.
„Meli gólja is nagyon fontos volt, sőt – hárította el azonnal a dicséretet az átlövő. – Ahhoz, hogy én ennyi gólt szerezzek, kell a csapat is, ha a többiek nem segítenének, nekem sem menne így a játék. Cserébe Ferling Dettivel mi is igyekszünk segíteni a fiataloknak, akik még hajlamosak elkeseredni, ha egy-két megoldás nem sikerül az elején: biztatjuk őket, vagy igyekszünk úgy helyzetbe hozni valamelyiküket, hogy csak a ziccert kelljen belőnie, egy kis önbizalmat szerezve. Nagyon együtt vagyunk, remek közösséget alkotunk – ez is kellett a sikerhez.”