„Kettő, három: mogyoró!” - avagy Görbicz fájdalmas lövése

Görbicz Anita nézi meg közelről áldozatát, Tord Ellingsent (Fotók: Mirkó István)

Siti Bea és Görbicz Anita egymás mellett biciklizik, Bognár-Bódi Bernadett és Kovacsicz Mónika a futógépen edzenek, a vb-re eddig be nem nevezett trió (Kovacsics Anikó, Triffa Ágnes és Zácsik Szandra) gimnasztikázik, Hajdu János jegyzeteibe merül, míg a keret többi tagja Tord Ellingsen erőnléti edző vezetésével spinningel – ez a kép fogad minket a vb D-csoportjában szereplő válogatottaknak otthont adó újvidéki Park Hotel wellnessrészlegében.

A lányok rendületlenül tekernek, miközben ismerős muzsikák csendülnek fel Tord jóvoltából, így többek között a manapság egyetlen valamire való buliból sem kihagyható „What does the fox say?” című sláger (ami alatt Bulath Anita bohóckodása kelt általános derültséget), de elhangzik a Coldplaytől a „Viva la Vida” is, amire az emlékezetes győzelmi táncot lejtette a válogatott az öltözőben a tavalyi Eb bronzmeccse után. Aláfestésként pedig már a cseh meccsből összeállított hangulatvideo valamint az Eb legjobb pillanatiból álló anyag látható a háttérben.

„Jól sikerült a debütálás ahhoz képest, hogy izgultál előtte” – dicséri a spinningről kijövet Cifra Anitát Hajdu.

Az erősítés közben megérkezik a Clara Woltering, Susann Müller, Anja Althaus német trió, utóbbival kedélyesen el is beszélget Tord.

A hotel egyébként minden igényt kielégítő, a hallban pedig igazi multikulturális élményben van része a megérkezőknek, ugyanis a hat válogatott tagjai általában itt szoktak leülni beszélgetni. Egyedül az ételek változatosságával van a baj, de ezt is megoldják a lányok némi hazaival. Az ebéd utáni időszakot többen kihasználják egy kis sétára, majd együtt indulnak a délutáni edzésre.

Délután fél öttől először gyakorol a SZPENSZ Arénában a magyar csapat, ugyanis a cseh meccs előtt erre nem volt lehetősége.

„Nem lesz sétagalopp” – utal rá az elején Hajdu János, hogy a hétfői ellenfelet, Tunéziát bizony komolyan kell venni. Mint ahogy az edzést is, bár a végén mindenki nagy nevetésben tör ki, de haladjunk csak sorjában.

A kapitánynak talán kérdeznie sem kellene, hogy legyen-e foci, a lányok ugyanis egyszerre vágják rá, hogy igen. Háromfelé oszlik a keret, van egy kék győri, egy piros ferencvárosi és egy sárga mezes vegyes csapat, utóbbiak örülhetnek a rögtönzött körmérkőzés végén.

„Nincs miről beszélni, micsoda csapat!” – lelkendezik Bulath Anita a győztes hatosból.

Egy rövid gimnasztika és a kapusok belövése után a különböző támadási variációk kerülnek terítékre.

„Valaki hiányzik nekem, Piros, mi is hiányzunk neked?” – találta meg hamar a kispadon a cipőjét kötő Szamoránsky Piroskát Hajdu. Közben Triffa Ágnes és Tord Ellingsen egy kézzel zsonglőrködik a három rendelkezésre álló labdával a pálya közepén.

Az amúgy sem szomorkás hangulatot egy versennyel dobják fel a valamivel több mint egyórás edzés végén. Tordnak kell kapura lőni, aki egyből emel a téten, és vállalja, hogy húsz hetesből legalább nyolcat megfog.

Nem tudni, hogy a „nagy tét” fogja-e meg a válogatott játékosait, vagy a kapuban is egészen otthonosan mozgó norvég edző babonázza meg őket, mindenesetre tény, többen is hibáznak. Kezdésként rögtön Tomori Zsuzsanna lövését védi nagy kiáltás kíséretében Tord, de többen is csak a kapufát lövik telibe, így vészesen közeledik a nyolc védéshez, amely végül meg is lesz neki. De nem ér véget a sor, ennek pedig „végzetes következménye” lesz, Görbicz Anita ugyanis véletlenül éppen a fájdalmas részen találja el, még a pálya széléről is rossz látni.

„Céllövöldében tízes” – jegyzi meg a kapitány, de addigra már az edzés teljesen elveszíti a komolyságát. Szerencsére a norvég pár perccel később már együtt nevet a lányokkal, akik stílszerűen a „Kettő, három: mogyoró!” – kiáltással búcsúznak az összekapaszkodáskor.