Karabatic tudja a nyerő taktikát, de titok

– A médiaóra keretében anyanyelvükön válaszolt a francia, majd a spanyol, a német és a horvát újságíróknak, aztán az északiaknak angolul. Melyiket beszéli a legjobban és legszívesebben?
– Örömmel használok minden így-úgy megtanult nyelvet – válaszolta a 29 éves Nikola Karabatic, a két-két olimpiai, vb- és Eb-aranyat begyűjtő, kétszeres BL-győztes francia kézilabdázó, akit 2007-ben a világ legjobbjának választottak. – Így legalább gyakorolom a németet, az angolt és a spanyolt, de franciául és szüleimnek köszönhetően szerb-horvátul értetem meg magam a legjobban.

– És amikor nagyon bosszús a pályán?
– Ösztönösen szerbül vagy franciául dühöngök.

– Két napja azt halljuk, előre hozott finálé volt a Dánia–Horvátország elődöntő. Ön szerint is?
– Szokás ezt mondani egy-egy jobb mérkőzésre, de a döntő a döntő. Ahhoz nem szabad hasonlítani az előző küzdelmeket. A herningi fináléban – remélem, meglátják – annak is csökken a jelentősége, hogy a dánok itthon vannak.

– Pedig ezt hajtóerőként emlegeti Ulrik Wilbek kapitány és a dán játékosok is.
– Igazuk is van, csakhogy a mi csapatunkban többen is vagyunk, akik már játszottunk és nyertünk egy-két világbajnoki és olimpiai döntőt, igaz, Európa-bajnokságot legutóbb négy éve.

– Azóta át is alakult, meg is fiatalodott a francia válogatott. Csakis előnyére változott?
– Szerintem igen, és ez ki is jött a spanyolok elleni elődöntőben, az eddigi legjobb meccsünkön az Eb-n. Az újabban keretbe kerülő fiataloknak persze még nincs akkora tapasztalatuk, mint néhányunknak, de majd megszerzik. Vasárnap itt az alkalom Dánia ellen.

– Kit és mit tart a vetélytárs legjobbjának?
– Most az következne, hogy felsorolnám a dán keret tagjait. Ugye nem kell? Szerintem Ulrik Wilbek minden posztra két-két azonos tudású, egymással bármikor cserélhető játékost tud állítani. Színes, mégis fegyelmezett a játékuk, rengeteg taktikai variációt alkalmaznak hatékonyan, és egy-egy figurának mindig más a vezetője, más dirigálja, az, akire ki van találva. Niklas Landint viszont külön kiemelném, mert nélküle aligha lenne fináléban Dánia.

– És mi a helyzet Franciaországgal?
– A kapusok nálunk is kulcsemberek, és amikor nagyon fontos labdákat kellett hárítaniuk, a helyükön voltak. Segítettük őket a védekezésünkkel, amelynek vasárnap még jobban kell zárnia, mert Mikkel Hansen és társai már tíz méterről lőnek.

– Már tudják a nyerő taktikát?
– Láttuk a dánok eddigi meccseit...

– Tehát igen?
– Igen, de ez titok.

– Mennyi az esélye Franciaországnak?
– Egy százalékkal sem kevesebb, mint Dániának!

– Mi volt az Eb eddigi legnagyobb élménye, vagy érte-e kellemetlenség?
– A világ legjobb csapataival, a legjobb játékosokkal találkozunk, ez nekünk ünnep, fesztivál, amelynek minden percében történhet valami, és történik is. A jó szervező dánok kitűnő csarnokokba vitték a meccseket és az edzéseket, csak a szállásokkal és az ételekkel nem vagyok tökéletesen megelégedve. A szállodai szobáink mindenütt kicsik voltak, az ágyak kényelmetlenek, az éttermek kínálata pedig egyhangú, sok hallal meg zöldséggel.

– Ez befolyásolta a teljesítményét?
– Annyira azért nem volt rossz... Bár hallottam erősebb kritikákat is.