Férfi kézi BL: „A spanyol stílus játékosai nem 60 percesek”

„Két német csapat BL-döntője után mi is a Bundesliga-uralom titka? Közel egymillióan kézilabdáznak a mi 30 ezrünkkel szemben, hihetetlen merítési előnyben vannak. Hogy ezzel szemben milyen ma a spanyol iskola? Nem állítanám szembe mereven a két irányt. A németeknél a fizikai képesség dominál, a spanyoloknál a latin temperamentum mást igényel, de a spanyol iskola ott téved, hogy a világ legjobbjainak összegyűjtése, csapatonként két garnitúrát rotálva, cserélgetve nem kényszeríti rá a játékosokat a hatvanperces igénybevételre. Ez látszott a Veszprém–Barcelona bronzmeccsen is: alig vannak olyan játékosaik, akik egy teljes meccset képesek végigjátszani” – vélekedett az 1982-ben a Honvéddal BEK-et nyerő edző.

Hozzáfűzte: „Nem hiszek a rotációban: ha az ember jól játszik, nem fárad el. Nem igaz az sem, hogy annyira megnövekedett volna a támadásszám, hogy ez igényelné: mára visszament ez a mutató is száz körülire. Nagyon hosszú ideig tartanak a mérkőzések ma, s ebből a szempontból nem irigylem a játékvezetőket, mert rengeteg s sportszerűtlenség, a színészkedés. Mi szégyelltük volna magunkat annak idején az ilyen megtévesztő trükközésekkel, ütés-eljátszásokkal. Több bírót kellene alkalmazni ma már a játékban.”

„Sok értelmét nem látom a Veszprém bírók miatti reklamálásának a Barca-meccs után – ha a vereséget akarják megmagyarázni, akkor elfogadom első felindulásból. Mire számítanak, hogy újra lejátsszák a meccset? Ha ilyesmi precedens teremtődne egyszer, vagy netán csak egy bíró eltiltása, utána beadvány-dömping következne. A kézilabda olyan játék, amelyben minden előfordul, minden akció lefújható két-három okból is. Legalább még egy bíró kellene a két szerencsétlen ember mellé” – jelezte Kovács László.

„A bronzmeccsen két leamortizálódott csapat játszott, két friss ember volt csak, mindkét oldalon a kapusok, akik újak voltak, az elődöntőben nem játszottak: Fazekas Nándor és Sterbik Árpád. Nagyszerűen védett mindkettő, ők hozták a BL-csúcsformát, amúgy rengeteg rossz passz, technikai hibák jellemezték a mérkőzést. Előtte, az elődöntőben a Kiel nyitott védekezéssel kezdett, gyors gólhelyzeteket teremtve – az első félidőben a Veszprém nagyon jó védekezéssel tartotta magát, de ezt nehéz végig, hatvan percig bírni. A fáradtság hátul a Barcelona elleni második meccsre már teljesen kiütközött a veszprémieken. Ráadásul akkor már az összeszokottság hiánya is mutatkozott” – emelte ki a gondokat a mesteredző.

„Nagyon vékony jégen táncol a Veszprém, miután ehhez a játékstílushoz csak egy sora van: amennyiben kiveszik Chema Rodríguezt, már nem olyan folyamatos a játékuk. A Kiel ellen az átlövők teljesítménye is katasztrofális volt. A mai kézilabdában az átlövőknek olyan edzésmunkára van szükségük, ahol gyötrik-ütik őket, s abból a szorult, faultos helyzetből is képesek eredményesek lenni” – tette hozzá Kovács.

A jövő is szóba került: „Meg lehet próbálni persze további játékosokat importálni Veszprémbe, kifizetni a világ legjobb csapatát, de nekem az a szívfájdalmam, hogy mi lesz közben mögötte a magyar kézilabdával? Ezek így Patyomkin-falvak lesznek, a magyar fiatalok megrekednek, nem éri őket nemzetközi inger – így lesz ez, ha elmegy a két topcsapat a SEHA-ligába játszani jövőre. Hogy van-e elég jó magyar kézis? Nincs most, de ezért kéne tenni érte tudatos neveléssel. Annak például nagyon örültem, hogy Lékai, Mikler Veszprémbe került. Ha Mikler védett volna, talán döntőbe jut a magyar bajnok, mert bizony Alilovic nagyon elgyengült. Azt se értettem, miért nem vetették be Fazekast a fontosabb első meccsen. De úgy látszik, ez spanyol betegség, mert Sterbikkel ugyanezt a hibát eljátszotta a másik ágon a Barcelona edzője is.”

Hozzáfűzte: „Nem hiszek a rotációban: ha az ember jól játszik, nem fárad el. Nem igaz az sem, hogy annyira megnövekedett volna a támadásszám, hogy ez igényelné: mára visszament ez a mutató is száz körülire. Nagyon hosszú ideig tartanak a mérkőzések ma, s ebből a szempontból nem irigylem a játékvezetőket, mert rengeteg s sportszerűtlenség, a színészkedés. Mi szégyelltük volna magunkat annak idején az ilyen megtévesztő trükközésekkel, ütés-eljátszásokkal. Több bírót kellene alkalmazni ma már a játékban.”

„Sok értelmét nem látom a Veszprém bírók miatti reklamálásának a Barca-meccs után – ha a vereséget akarják megmagyarázni, akkor elfogadom első felindulásból. Mire számítanak, hogy újra lejátsszák a meccset? Ha ilyesmi precedens teremtődne egyszer, vagy netán csak egy bíró eltiltása, utána beadvány-dömping következne. A kézilabda olyan játék, amelyben minden előfordul, minden akció lefújható két-három okból is. Legalább még egy bíró kellene a két szerencsétlen ember mellé” – jelezte Kovács László.

„A bronzmeccsen két leamortizálódott csapat játszott, két friss ember volt csak, mindkét oldalon a kapusok, akik újak voltak, az elődöntőben nem játszottak: Fazekas Nándor és Sterbik Árpád. Nagyszerűen védett mindkettő, ők hozták a BL-csúcsformát, amúgy rengeteg rossz passz, technikai hibák jellemezték a mérkőzést. Előtte, az elődöntőben a Kiel nyitott védekezéssel kezdett, gyors gólhelyzeteket teremtve – az első félidőben a Veszprém nagyon jó védekezéssel tartotta magát, de ezt nehéz végig, hatvan percig bírni. A fáradtság hátul a Barcelona elleni második meccsre már teljesen kiütközött a veszprémieken. Ráadásul akkor már az összeszokottság hiánya is mutatkozott” – emelte ki a gondokat a mesteredző.

„Nagyon vékony jégen táncol a Veszprém, miután ehhez a játékstílushoz csak egy sora van: amennyiben kiveszik Chema Rodríguezt, már nem olyan folyamatos a játékuk. A Kiel ellen az átlövők teljesítménye is katasztrofális volt. A mai kézilabdában az átlövőknek olyan edzésmunkára van szükségük, ahol gyötrik-ütik őket, s abból a szorult, faultos helyzetből is képesek eredményesek lenni” – tette hozzá Kovács.

A jövő is szóba került: „Meg lehet próbálni persze további játékosokat importálni Veszprémbe, kifizetni a világ legjobb csapatát, de nekem az a szívfájdalmam, hogy mi lesz közben mögötte a magyar kézilabdával? Ezek így Patyomkin-falvak lesznek, a magyar fiatalok megrekednek, nem éri őket nemzetközi inger – így lesz ez, ha elmegy a két topcsapat a SEHA-ligába játszani jövőre. Hogy van-e elég jó magyar kézis? Nincs most, de ezért kéne tenni érte tudatos neveléssel. Annak például nagyon örültem, hogy Lékai, Mikler Veszprémbe került. Ha Mikler védett volna, talán döntőbe jut a magyar bajnok, mert bizony Alilovic nagyon elgyengült. Azt se értettem, miért nem vetették be Fazekast a fontosabb első meccsen. De úgy látszik, ez spanyol betegség, mert Sterbikkel ugyanezt a hibát eljátszotta a másik ágon a Barcelona edzője is.”