A februárban kinevezett Németh András ugyanis tíz hónapot sem kapott, hogy a maga képére formálja a nemzeti együttest. Hogy ezen a ponton minden lehetséges és szükséges együtt töltött napra, délutánra, edzéspercre elég nagy szükség van, az aligha lehet kérdéses, és a szakember ki is használta a versenynaptár összes apró zegét-zugát, hogy mindegyikbe elrejtsen egy jó kis összetartást. Múlt csütörtökön és pénteken például Budapesten gyakorolt a – foghíjas – A-keret, ezen a héten pedig a kecskeméti válogatott tornára készülve először is három napig Balatonfüreden dolgozik a társaság – pontosabban az a része, amelyik egészséges vagy éppen ráér…
„Görbicz Anitának a térde sérült, nem tud velünk gyakorolni, szerdán dől el, milyen gyorsan gyógyul, és egyáltalán számíthatok-e rá a hétvégén – vágott bele a hallhatóan bosszús szakember. – Azt pedig aligha kell mondanom, Anita mennyire fontos játékosa a csapatnak, mekkora szükség lenne rá, hogy együtt eddzen a többiekkel. A B-keretből meg Kovács Anna sérült meg, azt sem tudni egyelőre, hogy Klivinyi Kinga a múlt héten felrepedt szemöldöke miatt mikor és mennyit tud velünk dolgozni, szóval még szerencse, hogy ennyire bő a keretünk… És ez csak a balszerencsés rész, pedig már önmagában ezzel is nagyon nehéz a helyzetünk, most is át kell írnom ennek a hétnek a forgatókönyvét.”
De a kapitánynak van egyéb gondja is – nevezetesen az, hogy már most, a bajnoki felkészülési időszakban is nehezen tud zöld ágra vergődni a klubokkal a tekintetben, hogy maradéktalanul segítsék a válogatott munkáját.
„Szavak szintjén mindenkinek a válogatott a legfontosabb, nekem legalábbis mindenki ezt mondja, majd hozzáteszi, hogy »de...« – jegyezte meg a kapitány. – Itt azt kérik, hogy hadd jöjjenek két nappal később, ott azt, hogy előbb a válogatott játékosaik egyik, majd a másik fele dolgozzon velünk, de véletlenül sem az összes játékos egyszerre, máshol meg csak egy napra kérik ki az embereiket, hogy az aktuális edzőmeccsen még ők is szerepelhessenek, ha már korábban másokat is elengedtem… Sorozatosan jönnek az efféle igények, én pedig próbálok alkalmazkodni, hiszen voltam klubedző eleget, még emlékszem, milyen a másik oldalon állni, de a sok kérés most már tényleg az Eb-felkészülés rovására megy. Eleve két hetet szerettem volna együtt dolgozni nyáron a kerettel, ami összement kilenc napra, és most még erre is folyamatosan alkudni kell. Nem szeretnék neveket mondani, de mintha egyes klubok nem éreznék át annak a súlyát, hogy itt van a nyakunkon a hazai Európa-bajnokság, ahol a sportág érdeke a minél sikeresebb szereplés volna.”