Akik új színt hoztak a magyar kézilabdába - egy asztalnál Martínnal, Ortegával és Pastorral

– Volt már rá példa, hogy így hárman leültek diskurálni?
– Ambros Martín: Többször összefutottunk, például legutóbb a Szuperkupán, vagy korábban egy edzői konferencia alkalmával, de így nyugodt körülmények között még nem tudtunk találkozni egymással.

– Egyáltalán összejárnak más, hazánkban élő spanyolokkal?
– Antonio Carlos Ortega: Budapesten élek a családommal, innen járok le Veszprémbe edzést tartani. Rendszerint két tréningünk van, így nincs sok szabadidőm, de szerencsére a családunknak vannak itt spanyol ajkú ismerősei Mexikóból és Kolumbiából, velük szoktam találkozni. S persze ott a csapat, ahol spanyol edző a társam és három honfitárs játékosom is van.
– Juan Carlos Pastor: A Szegedben több spanyol játékos van, de mások is megértik a nyelvet, és Markóval [Marko Krivokapics, a Szeged másodedzője – a szerző] is spanyolul beszélünk.
– Martín: Győrben a kézilabda és a futsal révén összejött egy közösség, amelyben a többiekkel időről időre együtt vagyunk, jóleső érzés a hazádtól távol a saját anyanyelveden érintkezni másokkal.

TANULNI IS JÖTTEK MAGYARORSZÁGRA

– Hazánkban kétezer-tizenkettő előtt nem dolgozott spanyol szakember, most három élcsapatunknak is spanyol a mestere. Éreztek bármiféle rosszallást az itteni kollégák részéről?
– Ortega: Semmi ilyet nem tapasztaltam. Teljes mértékben elismerem a hazai edzők munkáját, megvan a maguk stílusa. Úgy látom, hogy a fizikai részre helyezik a hangsúlyt a taktikával szemben. Spanyolországban meg éppen fordítva van, de elképzelhető, hogy egyik sem jó út, és meg kellene találni a kettő egészséges összhangját. Ha jó eredményeket érünk el az itteni csapatokkal, abból az ország kézilabdája is profitálhat.
– Pastor: Tiszteljük a magyar edzőket, Sótonyi László vagy Debre Viktor is kiváló szakember. Azt tudom mondani, hogy bárhol összefutunk, mindig nyitottan, barátsággal viszonyulnak hozzánk. A mi filozófiánk, hogy a taktikán belül kell egy kis erőt használni, míg a hazai iskola mindig inkább az erőre épült, ezért újat tudtunk behozni.
– Martín: Az erővel szemben a taktikára és a gyors ellentámadásra épülő játék elsajátításával a magyar kézilabda is tud fejlődni. Nemcsak azért vagyunk itt, hogy nyerjünk, hanem hogy tanuljunk valami másik kézilabdakultúrát. Ez nagyon fontos.

– Mit gondolnak arról a folyamatról, hogy egyre több spanyol tréner és játékos keresi a kenyerét külföldön, így nálunk is?
– Martín: Még azelőtt érkeztem Magyarországra, hogy a spanyol klubkézilabda igazán válságba került volna. Saját elhatározásom volt, hogy ide jövök, nem egyfajta kényszer, de szerencsésnek mondhatom magam, hogy ekkora lehetőséget kaptam Győrben. Az első esztendő minden napja tanulást jelentett, egy öt-hat éves folyamat sűrűsödött bele egyetlen szezonba. Ha ilyen játékosaid vannak, mint nekem az ETO-nál, megköveteli, hogy felérj edzőként a szintjükhöz.
– Ortega: Az én helyzetem más volt, már hat éve irányítottam az Antequerát, amikor lejárt a szerződésem a klubnál, barátságban váltunk el. Láttam, hogy a spanyol klubkézilabda rossz helyzetben van, így ha nem találok magamnak külföldön csapatot, abba kellett volna hagynom egy időre az edzősködést. Ekkor jött nagyon jókor a Veszprém megkeresése, előtte Nagy László megkérdezte tőlem, készen állok-e a magyarországi feladatra. Az első időszak nehéz volt a nyelvi korlátok miatt, de három hónap után már a kommunikáció is gördülékenyen ment a játékosokkal.
– Pastor: A Szeged hívása előtt csak a Valladolidnál voltam klubedző. Tudtam, milyen erős riválisunk lesz a Veszprém révén, de vállaltam a kihívást. A karrierem szempontjából nem utasíthattam vissza az ajánlatot, sajnos azonban a családom nem jöhetett velem.

– A szavaiból is kitűnik, hogy ők hiányoznak a legjobban otthonról.
– Pastor: Sok mindenre van megoldás az életben, ám erre nem létezik. A nagyobbik lányomnak még két éve van az egyetemig, ő tizenhat esztendős, a kisebbik három évvel fiatalabb nála. Ha lenne angol iskola, akkor ide lehetne hozni őket. A feleségem ápolónő, de nem dolgozik otthon, a lányok nevelésével foglalkozik, az is elég neki. Éppen a jövő héten jön meglátogatni.
– Martín: A szüleink egyre idősebek, már abban a korban vannak, amikor az egészségi állapotukra is figyelni kell. Néha nem könnyű megemészteni ezt a helyzetet, mert szeretnék több időt velük lenni, ám el kell fogadnom, hogy az életemnek ebben a szakaszában ez nem lehetséges. A tenger is nagyon hiányzik, de már régóta nem a Kanári-szigeteken élünk, így megszoktuk.
– Ortega: Hasonló a szituáció nálunk is, nekem is a szüleim hiányoznak leginkább. Az apám nyolcvanéves, az anyám hetvenkilenc, már nem tudnak utazni, így keveset látjuk egymást. A szüleim után jönnek a barátok, a halak és a »padel« [Spanyolországban népszerű ütős sport]. Szerencsére a családom velem tartott Magyarországra, a feleségemmel megegyeztünk, hogy mindenhová követnek. A gyerekeim nemzetközi iskolába járnak Budapesten, ahol angolul és magyarul is tanulnak.

– Elképzelhető, hogy valamelyik gyerekből egyszer kézilabdázó lesz?
– Martín: Nem látok rá túl sok esélyt.
– Ortega: Nálunk a középső focizik és nagyon szeret küzdeni, ha kicsit terelgetném, el tudnám képzelni a kézilabdapályán. De nem egyszerű, mert Budapesten a Ferencvárosba járhatna le, az viszont túl messze van tőlünk. Meglátjuk…

NEHÉZ MOSOLYT CSALNI A MAGYAROK ARCÁRA

– Érdekelne, hogy mit gondolnak rólunk, magyarokról?
– Ortega: A spanyol emberek mások, sokkal vidámabbak, de a családom nevében is mondhatom, nagyon jól érezzük magunkat itt.
– Martín: Ami engem a legjobban megfogott, hogy a szurkolók milyen szenvedélyesen szeretik itt a kézilabdát. Az érzelemgazdagság nagyon kell ahhoz, hogy sikereket érjenek el, akár a sportban is. A múlt miatt talán egy kis pesszimizmus is van bennük, ha ezt levetkőzik, nagyon sikeresek lehetnek.
– Pastor: A magyarok ambíció tekintetében nem állnak a helyzet magaslatán. A magyar válogatott játékát nézve is azt a pontot hiányolom, amikor igazán belelendülne. Kasztíliából jövök, így hozzá vagyok szokva, hogy az emberek zárkózottabbak. Ambrosék pedig Dél-Spanyolországból származnak, ahol sokkal nyitottabb mindenki.
– Martín: Való igaz, nagyon nehéz mosolyt csalni a magyar arcokra, főleg munka közben. Ahogy Juan Carlos is mondta, Spanyolországban sok függ attól, az ország melyik részéről beszélünk. Nálunk délen az a hozzáállás, hogy »nyugi, holnap majd mindent elintézünk«. De például Madridban vagy Valladolidban már más az emberek mentalitása.
– Pastor: Magyarországon az emberek megvacsoráznak, majd mindenki megy a dolgára. Nálunk otthon ilyenkor utána együtt marad a család, és beszélgetünk, társasjátékozunk, iszogatunk. A mi családunk hatalmas, mindig valakinek éppen születés- vagy névnapja van, de a meccsek után is összegyűlünk.
– Martín: Ezt hívjuk »sobremesának«, amikor étkezések után senki sem széled szét, hanem ottmaradunk és együtt töltjük el az időt.

– Ha éppen nincs edzés vagy mérkőzés, mivel töltik a szabadidejüket?
– Martín: Próbálok minél több időt a gyerekeimmel lenni, ezen kívül imádok utazni, sokszor van, hogy átmegyünk Bécsbe, Pozsonyba vagy Prágába. Újabban ismét hódolok az egyik hobbimnak, a wakeboardnak.
– Ortega: Ha lehetőségem van, szívesen sportolok, futok, vagy éppen a gyerekekkel kerékpározunk. De érdekel Magyarország történelme, kultúrája is, tudom, hogy sok magyar él a környező országokban.
– Pastor: Ha együtt van a család, mi is szeretünk utazgatni, imádjuk a tengert, de voltunk már Kenyában szafarin is.

– Hogyan haladnak a magyar nyelvvel?
– Pastor: Fontos, hogy udvariasnak kell lenni, így a legfontosabb köszönéseket tudom, összességében olyan ötven-száz szóból áll a szókincsem.
– Martín: Az első évben heti kétszer jártam nyelvórára, azután tavaly, amikor megérkezett a családom, teljesen leálltam, de idén újrakezdtem.
– Ortega: Amikor magyarul beszélnek hozzám, már nagyon sok mindent megértek, ám ebben a szezonban a SEHA-ligával járó sok utazás miatt nincs időm tanulni.

A KEVÉSBÉ LÁTVÁNYOS MUNKÁT IS ÉRTÉKELNI KELL

– Mekkora könnyebbséget jelent, hogy van spanyol játékos is a csapatukban?
– Ortega: Természetesen fontos, hogy a játékosok megértsék, mit szeretnék viszontlátni a pályán. Chema esetében nincsenek nyelvi korlátok, ráadásul ismeri az általunk alkalmazott koncepciót, így minden egyszerűbb. Pont akkor érkeztünk, amikor számos kézilabdázó hagyta ott Spanyolországot, közülük többen igazoltak Magyarországra.
– Pastor: Nem lehet mindig spanyolokat szerződtetni csak azért, mert ők spanyolok. Szegeden nagyon elégedett vagyok a nem spanyol játékosaimmal is. Arról van szó, milyen minőséget képviselnek, és hogy megtaláljuk a rendszerbe illő embereket. Ha tehetném, még több magyart igazolnék. Több játékost is kinéztem, de Lékait elvitte Carlos Veszprémbe, Nagy Kornél pedig Franciaországba ment.
– Martín: Én ebből a szempontból hátrányból indultam Győrben. A legjobb példa, amikor Chema vagy Mindegia pontosan azt csinálja, amit az edző elgondolt. Márpedig én nemcsak azt szeretném, ha a játékosaim azt értenék, mit kell tenniük a pályán, hanem azt is, miért. A kézilabdában mindennek megvan az oka. Még most, a harmadik győri idényemben sem könnyű sokszor pontosan átadnom, amit szeretnék. Ráadásul most több új játékos is érkezett, és például az orosz kézilabdában teljesen mást gondolnak a védekezésről. Szerencsére Görbicznek mutathatok olyat, amit még soha nem látott, egyből megérti – teljesen más színvonalat képvisel.
– Pastor: Érdekes, hogy nálunk Zubai volt az, aki a legjobban átlátta, milyen védekezési szisztémát szeretnék megvalósítani. Lehet, hogy a spanyolok beszédben jobban megértik egymást, de játékban meg másokkal találják meg hamar a közös hangot.

– Időről időre hallani olyan hangokat a szurkolók köréből, amelyek nem helyeslik a túl sok légióst a csapatokban, és inkább a hazai játékosokat helyeznék előtérbe.
– Pastor: Ez rendben is van, csak meg kell legyen a megfelelő színvonal.
– Ortega: Ugyanígy gondolkodunk, először mindig a magyar piacon nézünk szét, de a kiszemeltnek el kell érnie egy szintet.
– Pastor: De nemcsak emiatt nehéz mindenkinek a kedvében járni. Magyarországon, ha elveszítesz egy meccset a felkészülés során, ami semmit sem számít, egyből jönnek a károgók. Nem tudunk veszíteni.
– Martín: Győrben is idegesek lettek az emberek, amikor a közelmúltban többször kikaptunk, pedig helyükön kell tudni kezelni a vereségeket is. Fel kell építeni az évet; még csak szeptemberben vagyunk, és májusban következnek a legfontosabb meccsek. A hozzáállás a fontos, az sem mindegy, hogyan veszít valaki. Ha úgy kapsz ki három góllal, hogy nektek semmi nem jön össze, a kapusod rosszul véd, miközben a helyzetek megvannak, de kimaradnak, nem kell belőle tragédiát csinálni, lesz még jobb is. A lényeg az, hogy a játékosok tudják, miért maradtak alul.
– Pastor: Ugyanaz a helyzet, mint Madridban vagy Barcelonában a foci esetében. Becsúszik egy vereség, és máris krízisről beszélnek. Nem szabad ilyen vaknak lenni, mindig bizalommal kell lenni a csapat iránt. Elsősorban a klub részéről kell érezni a bizalmat. Ha két évig Európa tetején ülsz, nyilván értesz valamit a kézilabdához, most annyiról van szó Győrben, hogy kicserélődött a keret és időre van szükség. Spanyolországban is sok a károgó, de nem annyi, mint itt.
– Martín: Szerencsére nem értjük annyira a nyelvet, hogy újságokat olvassunk…

– Van valami speciális módszerük, amivel kezelni tudják a (sztár)játékosokat?
– Ortega: Mindenki képes jó edzéseket tartani, de sokkal lényegesebb, ki hogyan tud hatni a játékosokra. Jelen pillanatban úgy érzem, valamennyiükkel harmonikus a viszonyom, de egy csapatban mindig előjönnek problémák. Természetesen ha sok kiváló játékosod van, oda kell rá figyelni, hogy mindenkinek megtaláld a helyét.
– Martín: Fontos látni, mikor hogyan kell bánni a csapattal – olykor az szükséges, hogy szigorú légy, máskor a poénkodásnak is helye van.
– Ortega: Ott van Terzic, akire elsősorban védekezésben számítok. Tudom, hogy ő is szeretne gólokat lőni, mint mindenki, de meg kellett értetnem vele, hogy a védőmunkája nélkülözhetetlen az együttes számára. Tizennyolc játékos alkotja a keretet, nagyon hosszú egy szezon, mindenkire szükség van!
– Pastor: A nem annyira látványos munkát is értékelni kell, sőt még jobban is. Lehet, hogy valaki csupán egy gólt szerez a meccsen, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, mit melózott hátul. Mindenkinek tudnia kell a szerepét, ez a kulcs. Aki más szerepre tör, mint amit az edző ráosztott, előbb-utóbb kikerül a csapatból. Mindig lesz más, aki kapva kap az alkalmon, hogy a Veszprémben, a Szegedben vagy a Győrben játszhat. Czina József volt, hogy egyáltalán nem jutott szóhoz a meccsen, azonban minden edzésen száz százalékot nyújtott, ezzel segített felkészülni az ellenfél játékára.
– Martín: A csereemberek, akik csak kevesebb percet kapnak, legalább olyan fontosak egy csapat életében, mint a kezdők. Mindig éreztetem velük, menyire lényeges, hogy készen álljanak, hiszen csak velük együtt lehet a sikereket elérni.

– Ambros, mennyiben különbözik a feladata azáltal, hogy női együttest irányít?
– Martín: Edzősködésem első évében egy férficsapatot irányítottam a spanyol másodosztályban, nehéz időszak volt, ráadásul közben költöznünk is kellett a gyerek születése miatt. Talán nem szükséges különösebben magyaráznom, hogy egy női társaságnál sokkal jobban kell ápolni a lányok lelkét. Többen egyben édesanyák is, más érzések dolgoznak bennük, mint a férfiakban. De két év után már tudják, mi a sikerhez vezető út.
– Pastor: Minden elismerésem Ambrosé. Egy tapasztalatom van eddig a témában, egy szemináriumon bemutatót tartottam egy női csapatnak, mondhatom, úgy haraptak a lányok, mint a tigrisek.

KLUBEDZŐ VAGY SZÖVETSÉGI KAPITÁNY?

– Kívülről figyelve a mérkőzés közbeni viselkedésüket, elég különbözőnek tűnik a habitusuk: valaki nyugodtabb, míg más szenvedélyesebben éli meg a történteket. Ez mennyire tudatos?

– Martín: Részemről nincs benne stratégia. Játékosként nagyon szenvedélyes voltam, trénerként próbálok sokkal nyugodtabb lenni, nem hagyom magam elragadtatni a szurkolók vagy egy-egy játékvezetői ítélet által. Az első évemben sajnos elvittek az érzelmek, borzasztó volt, azóta figyelek erre. Fontos, hogy milyen edzőid voltak korábban – nekem nem volt módom sem Valero Riverával, sem Manolo Cadenasszal, sem Pastorral együtt dolgozni. De a továbbképzéseken találkoztam velük, és nagy hatást gyakoroltak rám. A meccseken mindent látni akarok, ami a pályán történik, nemcsak a saját csapatom támadására figyelek, hanem az ellenfél védőmunkájára is.
– Ortega: Az elején sokszor nagyon ideges voltam, ám éreztem, hogy ezen változtatnom kell, mert átragad a játékosokra. Azóta próbálok nyugodt maradni, és ahogy Ambros is mondta, figyelni a játékot.
– Pastor: Előfordul olyan, amikor egy találkozón látszódik, hogy nincs meg a csapat ritmusa, nem hozzák a maximumot, ilyenkor valahogyan ki kell őket zökkenteni ebből az állapotból. Nincs komoly játékosmúltam, de tanulmányoztam a különböző iskolákat, és mindenhonnan ellestem a hasznos elemeket.
– Ortega: Nem volt rossz csapat az Antequera, ahol elkezdtem az edzősködést, fel is jutottunk a másodosztályból, ám Juan Carlos gárdája mindig alaposan elpáholt minket.

– Több emlékezetes egymás elleni csatájuk is volt.
– Ortega: Igen, sokszor szembekerültünk Ambrosszal még játékosként a pályán, mivel jobbszélső voltam, míg ő a bal szélen játszott.
– Martín: Ezeken a meccseken általában a Barcelona nyert, de előfordult, hogy meg tudtuk törni a hegemóniájukat.
– Pastor: Mi most a magyar bajnokságban vívunk nagy csatákat. A Veszprém jelen pillanatban egyértelműen erősebb, előrébb tart, reméljük, egyszer sikerül megfordítanunk ezt az állapotot.
– Ortega: A probléma, hogy Szegeden mindig a Veszprém a mérce, holott azt is látni kellene, hogy európai szinten mennyit léptek előre.

– Ki jelenleg a legjobb Magyarországon kézilabdázó játékos?
– Pastor: Nagy László. Nemcsak átlövőként kiváló, hanem védekezésben is nélkülözhetetlen, de Chemát is kiemelném.
– Ortega: Egyértelműen Nagy László.
– Martín: Úgy közelíteném meg a kérdést, ki az, akinek a hiányát a leginkább megérezné a csapata. Ez alapján a női mezőnyben Lundét mondanám, akinek a kiválása nagyon érzékenyen érintett minket.

– Mennyire készít fel a magyar bajnokság a nemsokára rajtoló Bajnokok Ligájára?
– Pastor: Szerettünk volna mi is részt venni a SEHA-ligában, de sokalltuk a nevezési díjat. A szlovénok is ezért maradtak távol. Szakmailag nagyobb kihívás lett volna, ám az utazások megnehezítették volna az életünket. Az NB I-ben koncentráltabban lehet készülni a BL-re.
– Ortega: Nem is értem a SEHA-liga szervezőit, a Szegedet is be kellett volna venni. Ha az eredeti tervek valósulnak meg, ez egy fantasztikus liga lehetett volna. Úgy tűnhet az eddigi eredmények alapján, hogy könnyedén verjük meg a legnagyobb riválisokat is, de a Metalurgnak több sérültje van, míg a Vardar még csapatot épít. Még így is erősebb a bajnokság az NB I-nél, mert különböző stílusú ellenfelekkel mérhetjük össze magunkat, ráadásként az új játékosaink is beépülhetnek.
– Martín: A női NB I-es mezőny elég erős, négy-öt csapat is van, amely ellen nehéz nyerni, ezért nekünk nincs másra szükségünk. Így is bőven vár meccs a játékosokra a szezonban, nem is beszélve a decemberi Eb-ről.

– Szegeden nemrég jelentették be a hosszabbítást a vezetőedzői poszton, a másik két klubnál viszont a szezon végén lejárnak az aktuális szerződések. Elképzelhetőnek tartják, hogy hosszabb távon is maradnak?
– Martín: Nem lenne problémám vele. A női mezőnyt tekintve nem is lehetnék jobb helyen.
– Ortega: Szintén nyitott vagyok a folytatásra, már érintettük a klubbal a témát.

– Milyen célkitűzésük van a szezonra? Mivel lennének elégedettek?
– Pastor: Természetesen szeretnénk elkapni valamelyik sorozatban a Veszprémet, de az a fontos, hogy minden meccs végén elégedetten jöhessünk le a pályáról. Ha mi a legjobbunkat hozzuk, míg a Veszprém kicsit figyelmetlenebb, legyőzhetjük. A BL-ben sok függ a sorsolástól, ám szerencsés esetben a nyolc közé odaérhetünk.
– Ortega: Számunkra megterhelőbb lesz a szezon, és mivel változott a döntő lebonyolítása, nagyobb lehetőség nyílik a Szeged előtt az NB I-ben. Az a minimum, hogy ismét bejussunk a négy közé a BL-ben.
– Martín: Nem vagyunk még a legjobb formánkban, de sok lehetőségünk van rá, hogy elérjük azt a szintet. Mindig csak a következő mérkőzésre és edzésre koncentrálok, most például csak az jár fejemben, hogy az én csapatom nyerje meg legközelebb az egymás közötti focit.

– Ha érkezne ilyen felkérés, elvállalnák a magyar válogatott irányítását? A férfiak esetében különösen aktuális a kérdés.
– Pastor: Nálam ez nem lehetséges, mert a család és a kapitányi poszt között kell választanom. A válogatott szünetekben jellemzően a családommal szoktam találkozni. Korábban voltam spanyol kapitány, miközben klubedző is, és nagyon nehéz volt együtt csinálni a kettőt.
– Ortega: A klubmunka sokkal jobban érdekel, napról napra szeretek dolgozni, ez sokkal nagyobb kihívás.
– Martín: Ha össze lehetne hangolni a klubban végzett munkát a válogatottal, akkor szívesen, ám nem vagyok benne biztos, hogy ennek most jött el az ideje. Kevésnek érzem, hogy csak az összetartásokon foglalkozzak a kézilabdával. De egyszer szívesen irányítanám valamelyik női nemzeti csapatot olimpián vagy világbajnokságon.