Férfi kézi: Veszprémi lettem, nincs bennem különleges érzés – Mikler

Mint ismert, idén nem rendeznek bajnoki döntőt a férfi kézilabda-élvonalban. Az aranyérem sorsa a körmérkőzéses rendszerű rájátszás után dől el. Feltételezve, hogy a címvédő Veszprém hétfőn legyőzi otthon a Vácot, a két ősi rivális egymás elleni meccsei – szombaton a bakonyi megyeszékhelyen, egy hét múlva pedig a Tisza-partján találkoznak a felek – határozhatnak a bajnoki cím sorsáról. Mikler 2014 tavaszán még a Szegeddel nyert EHF-kupát, majd a szezon végén az ősi rivális Veszprémhez szerződött, amellyel rögtön begyűjtötte a kollekciójából addig hiányzó bajnoki és kupaaranyérmet.

„A Magyar Kupa debreceni fináléjában sem éreztem plusz nyomást amiatt, hogy korábbi klubom ellen kellett védenem – mondta Mikler Roland a megyei sportportálnak. – Veszprémi lettem, ezért nem is szabad, hogy bármiféle különleges érzés legyen úrrá rajtam, ha a Veszprém Arénában játszom. A szegedi csarnokban az ottani közönséggel sok sikert átéltem, az idegenbeli találkozó más lehet ebből a szempontból, de nem hinném, hogy olyan érzés lesz, mint egy évvel ezelőtt.”

A Veszprém 24–24-es rendes játékidőbeli döntetlen után hétméteresekkel húzta be huszonötödik kupaelsőségét, Mikler így értékeli a Szeged elleni legutóbbi párharcot. „Nem a szerencsésebb, hanem a jobb csapat nyerte a hetespárbajt. A Szeged azt érezheti, hogy egyre közelebb kerül hozzánk, s csak a szerencse szólt mellettünk Debrecenben. Mi azonban ezt nem így véljük. Az az együttes, amely ötből három hétméterest hárítani tud, nem véletlenül húzza be a mérkőzést. Nem mellé dobálták a labdákat a szegediek, nekünk sikerült kivédenünk azokat. Ez is egy olyan plusz, ami azt mutatja, hogy előttük járunk.”

A válogatott első számú kapuvédője ugyanakkor elismerően beszélt a Csongrád megyei alakulatról. Úgy véli, kezd beérni az a munka, amit Carlos Pastorral elkezdtek. „Csúcsformában kézilabdázó klasszis játékosok alkotják most a Tisza-partiakat. Bombac és Källmann mellett Robledo is jó formát mutat, a korábban halványabban védő Sierra pedig kiválóan védett ellenünk. Igaz, a kupadöntő alakulásához a mi szürkébb játékunk is kellett.”

A veszprémiek 16-osa hangsúlyozta: remek párost alkotnak Mirko Aliloviccsal. „Egy csapatnak nemcsak két jó kapussal kell rendelkeznie, hanem jól ki is kell egészíteniük egymást. Xavi Sabaté ezt nagyon jól kezeli, mindketten egészséges arányban megkapjuk az esélyt a bizonyításra. Az, hogy a Mirko jobban élt a lehetőségével a BL-ben, arra predesztinálja, hogy ő kezdjen a fontosabb meccseken.”

„Őszintén bevallom, tavaly nem sikerült felkészülnöm azokra az impulzusokra, amelyek Kölnben értek, s amelyek miatt végül teljesen leblokkoltam. Túlzott elvárásokat támasztottam magammal szemben. Egész évben remekül ment a védés, beválasztottak az All-Star-csapatba, s azt éreztem, meg kell mutatnom, hogy oda való vagyok. Ez egy fajta görcsként ütött ki nálam. Az volt az érzésem, hogy ha nem védek ki minden labdát, akkor nem nyerünk, s olyan görcsösen akartam ezt, hogy végül a pattogó labda is begurult mellettem. Drága tanulópénz volt, amely komolyan megviselt, azt hiszem a 2015-ös évem rá is ment erre. Sportpszichológushoz kezdtem járni, s elmerültem a téma irodalmában is. Most már tudom, mi vár ránk Kölnben.”