Egy esztendővel ezelőtt Nycke Groot rámosolygott a bukarestiek brazil importkapusára, Pessoára, hogy jelezze, ő aztán magabiztos, ám nem ért célt vele, a hetes a kapus örömét hozta. A mosoly vasárnap sem maradt el a holland klasszisnál, ám micsoda különbség! Éppen akkora, amekkora a szorító feszültség és a teljes felszabadultság között van.
Groot esetét csak azért említem, mert a tavalyi elbukott BL-döntő után rendre a „sosem éreztem magam ilyen rosszul” jegyében elevenítette föl a hetespárbajt, s hogy hozzátegyem: a sors tudja, mit akar. Esetünkben azt, hogy rossz álomként emlékezzen csak a tavaly történtekre, a döntő legértékesebb játékosaként (MVP) azt is megérdemli, hogy ne is gondoljon rá többet.
Akárcsak a többiek, akik most hátradőlhetnek. Úgyszólván edzői utasításra, hiszen Ambros Martín a final four előtt arról beszélt, hogy a budapesti szép napok sikeréről az elmúlt egy év munkája dönt. Nos, a BL-elsőség egyértelmű bizonyíték.
A spanyol mesternek volt még egy fogása, arra biztatta a lányokat, élvezzék, hogy a négy között vannak, az elit tagjaként mutathatják meg, mit tudnak – olyan pillanatok ezek, amilyenekre csak kevesen emlékezhetnek azok közül, akik gyerekként (kézi)labdát vettek a kezükbe.
Kupadöntőről lévén szó vannak kétségeim az élvezetet illetően, de a tanács hasznát láthattam: történhetett bármi a százharminc perc alatt, nem éreztem a győri játékosokon, hogy kételkedtek volna abban, hogy egyről a kettőre jutnak – pontosabban: kettőről az egyre (de rendezőként se várjuk bevett nyelvi fordulatainktól, hogy a női kézilabda BL történetéhez igazodjanak).
Nálam akkor lett kupagyőztes a Győr, amikor a 18. percben Grimsbö kapus magától értetődően spárgázott ki egy lövést a bal alsóból. Hogy bravúr, az hagyján, a fizika (erő, sebesség) törvényeinek mondott ellent a mozdulat, s persze az ellenfél szándékainak is. Nem telt bele sok, s máris három góllal ment az ETO. Aztán persze volt fordulat bőven – mégiscsak a BL-döntőről van szó –, de legfeljebb döntetlenig verekedte magát a Szkopje.
A Győr pedig a világ tetejére.