Női kézi BL: ezért könnyezett Görbicz már a bemelegítés alatt

„Hosszúra sikerült az éjszaka, hétfőn csak dél körül ébredtem fel. A párom, Ottó Budapesten maradt a kisfiammal, így ki tudtam magam pihenni" – mondta Görbicz Anita a Reggeli show-ban. A Győri ETO immáron háromszoros BL-győztes kiválósága már a Vardar Szkopje elleni döntő előtt is érzelmes pillanatokat élt át.

„Csodálkoztam, hogy Boldizsár kinn van a mérkőzésen. Ottó meglepett vele anyák napján, ráadásul előtte három napon keresztül nem láttam a kisfiamat. A bemelegítésnél vettem őket észre, és nagyon meghatódtam. Korábban csak egy könnyebb bajnoki mérkőzésemen volt jelen, amely után megbeszéltük, hogy jobb, ha máskor nem hozza ki, mert folyamatosan őt néztem, hogyan viselkedik, ez pedig elveszi a figyelmemet. Ezért most kicsit meg is könnyeztem a bemelegítésnél, és utána is nagyon koncentrálnom kellett a feladatomra. A góljaimnál azért mindig kinéztem, de csak örömömben. Nagyon szeretném, ha egyszer ezt labdarúgóként ő is átélhetné, és én lehetnék ott a BL-döntőjén."

Utóbbi azért odébb van, addig még jó ideig marad a folyamatos aggódás. „Anyaként nagyon nehéz profi sportolónak lenni – folytatta a 34. születésnapját szombaton ünneplő játékos. – Szerencsére Boldizsár két hónapos kora óta végigaludja az éjszakákat. Régen nagy szükségem volt a délutáni pihenőkre, most erre nincs lehetőségem, az edzések után állandóan vele foglalkozom. Viszont olyan nagy energiát ad, hogy nem vagyok fáradt, mondjuk, nem is maradok fenn éjfélig, általában fél tíz-tíz óra fele vele együtt lefekszem."

Görbicz különleges helyzetben volt az idényben, hiszen – a sérülések miatt is – sokat kellett a bal szélen játszania, míg irányítóban főleg a holland Nycke Grootot favorizálta Ambros Martín vezetőedző. A négyes döntőnek is ezzel a felállással vágott neki a Győr, és Görbicz szélsőként is főszereplő volt mindkét napon, ha Groot helyett végül őt választják meg a legértékesebb játékosnak, azzal sem lehetett volna nagyon vitatkozni.

„Nemrég aláírtam újabb két évre, nagy motiváció van még bennem. Ebben az évadban is úgy voltam vele, hogy anyaként fel akarok érni a csúcsra, és meg akarom mutatni, hogy harminc fölött is lehet kimagasló teljesítményt nyújtani."

„A múlt szezonban félidőben csatlakoztam, de megbeszéltem Ambrossal, hogy felépít a final fourra. Aztán nem a posztomon játszottam, és mellőzöttnek éreztem magam, amit nehéz volt feldolgoznom. Lehet, azért is, mert anyaként hamarabb megbántódik az ember. Most volt időm rá mentálisan felkészülni, hogy Hársfalvi Júliával ketten kell megoldanunk a posztot. Akkor lepődtem volna meg, ha irányítóban kellett volna játszanom. Imádok irányítani, a bal szél meg egy olyan poszt, amely eléggé kiszolgáltatott. Viszont onnan látom az egész pályát, és irányító szemmel sok mindent észreveszek. Sokszor éreztem, rossz, hogy nem tudok bent lenni középen és szervezni a játékot, hanem arra kell várnom, hogy a labda kijöjjön a szélre. Szerencsére most elég sok lehetőségem volt a hétvége során."

„Más játékos lehet, még nehezebben fogadta volna el a helyzetet. Én imádok játszani, ahova berak az edző, ott akarom megmutatni, hogy jó vagyok. Végső soron szeretem ezt a posztot is, de egészen más a lövésem és az emelkedésem, mint egy szélsőé. Örültem, hogy majdnem mindent be tudtam lőni szélről, pedig edzésen nem is gyakoroltam, mindig irányítóban játszottam, márpedig a négyes döntőben már csak kimagasló kapusok vannak."

A beszélgetés vége felé felvetődött, van-e olyan eredmény, amely nagyon hiányzik a karrierjéből: „Ami még kimaradt, az a válogatottal egy aranyérem egy világversenyen. Ezen a final fouron számomra is bebizonyosodott, mennyire fontos a mentális felkészülés. Nagyon koncentráltak voltunk, erre szükség is volt, mert két nap alatt két kemény mérkőzésünk volt. Tavaly szerintem kevésbé voltunk ott fejben, lehet, ez hiányzik a válogatottnál is – ezt a tapasztalatomat próbálom majd átadni a nemzeti csapatban is."

A négyes döntő legjobb pillanatai