AKI FIZET, RENDELHET
De miért is? Hogyan is?
Előzetesen annyit: ha a macedón csapatsportok sikereiről beszélünk, a kézilabda mellett a labdarúgást is meg kell említeni egy fél mondat erejéig, hiszen a Vardar bejutott az Európa-liga csoportkörébe.
A férfi kézilabdacsapat kiugró eredménye, hogy az előző szezon végén Bajnokok Ligáját nyert a kölni négyes döntőben. A Vardar női csapata pedig csak hajszállal maradt le a végső BL-diadalról – csupán a Győri Audi ETO állította meg a küzdelemsorozat budapesti fináléjában.
A Vardar Szkopje férfi- és női csapatát egyaránt Oroszországból származó euró százmilliók(!) emelték a jelenlegi szintjére. A bőkezű, de persze még véletlenül sem önzetlen támogató, a 49 éves Szergej Szamszonyenko gyakorlatilag egyeduralkodó a klubban, hiszen tulajdonosa és elnöke egy személyben, sőt, ha a helyzet úgy hozza, akár a szakmai kérdésekbe – főleg az edzők menesztésébe és szerződtetésébe – is határozottan beleszól, érvényesíti, hogy aki fizet, az rendel…
A sztárcsapatok közé kerülni Európában sem a női, sem a férfimezőnyben nem egyszerű és nem is olcsó mulatság. Ehhez a férfiak élmezőnyében inkább évi 15 millió, mint 8-10 millió euró elengedhetetlen. Ennyiből már kifizethetőek a sztárgázsik (a jók között a legjobbak havi 50 ezer euró körül keresnek), valamint a hasonlóan kereső toptrénerek. Azonnal tegyük hozzá, a költségvetések és a keresetek emlegetésekor kötelező figyelembe venni az országonként eltérő adózási rendszert – nem mindegy, hogy valaki Norvégiában, Németországban vagy Macedóniában, netán Magyarországon adózik havi 40-50 ezer eurós fizetés után. A nagyságrenddel olcsóbb női csapatoknál minden férfiakról írt összeg osztandó minimum hárommal, de inkább néggyel. |
SZIGOR, KISZÁMÍTHATÓSÁG
A milliárdos orosz befektető-üzletember feltűnő sportbarátságát ki így, ki úgy magyarázza – a törvénnyel azonban még nem gyűlt meg a sok orosz céget működtető, magát a biznisz világában is remek szakemberekkel és tanácsadókkal körül vevő Szamszonyenko baja.
Az 1947-ben alapított klub férfi kézilabdacsapatának felvirágzásáról annyit érdemes és kell tudni, hogy kezdetben, vagyis 1961-től, amikor a jugoszláv időkben a kézilabda-szakosztály is megalakult, a város együttese volt. Aztán Macedónia függetlenné válásától (1991) meredeken felfelé ívelt az RK Vardar Szkopje karrierje (az RK, vagyis rakometen klub jelentése kézilabdaklub).
Első bajnoki aranyérmét (1999) további tíz követte, és erre felfigyelt a pénzét a sportban (is) forgató néhány üzletember és menedzser. Közülük Szergej Szamszonyenko lett a „befutó” 2012-ben – és azóta szisztematikus, nagyon alaposan megtervezett és ellenőrzött szakmai munka folyik a férficsapatnál, amelynek a gazdálkodása is hasonlóan akkurátus, szigorú és kiszámítható.
A pénzzel van mindig a legtöbb gond – ha nincs. Egyben a legkevesebb is, ha sok van belőle. Szergej Szamszonyenkónak sok van, és javára írandó az is, hogy bőkezűen megfizeti, jutalmazza az arra érdemeseket. Mellette a férficsapat további kisebb támogatói jóformán csak morzsákat adnak a gárdának ahhoz képest, amennyivel a tulajdonos-elnök hozzájárul a működéshez, a sikerekhez, az újabb és újabb klasszisok szerződtetéséhez. Az „Orosz” – Szkopjében csak így hívják – hatalmas vagyonát nem tudjuk még csak megbecsülni sem, a férficsapatnak viszont évi 12 millió eurót juttat, pontosabban annyit, amennyire a gárdának éppen szüksége van (hasonló, vagyis felső plafon nélküli költségvetése csak a katari gáz- és olajpénzekből dőzsölő Paris SG-nek van).
És akkor még nem szóltunk a női BL-döntős együttesről, sem a klub nem olcsó labdarúgógárdájáról.
BEFÉSZKELTE MAGÁT
Az „Orosz” jóvoltából épült meg 15 millió euróból a klub új, minden igényt kielégítő, kisebb edzőcsarnokot is magában foglaló sportcsarnoka is – ez a hatezer nézőt befogadó, már a magyar topcsapatoknak is ismerős Jane Szandanszki Aréna.Az alap, vagyis a pénz mellett a szakmai tudás is elengedhetetlen, amikor valaki nemzetközi szintű sztárcsapat építésébe kezd. Ezt jól tudták Szkopjében is, ezért az ott élő, magát már félig macedónnak érző Szamszonyenko 2014-ben, amikor már „befészkelte” magát a Vardarnál, ismert és elismert, nagy tekintélynek örvendő tréner után nézett, akivel egyeztetve elkezdte a klasszis játékosok igazolását, felvásárlását. Miként más hasonló kaliberű egyesületeknél, a Vardarnál sem törődtek/törődnek sokat a „hazafias” alapú csapatépítéssel, így az évek során kevés macedón játékos került a férficsapatba.
EZER NYELV, EGY SZÍV
Az edző a valladolidi Raúl González lett, aki 2005 és 2013 között a spanyol Ciudad Real/Atlético Madrid másodedzője, majd trénere volt, és ezekben az években sokat tanult a Ciudaddal sikereket halmozó Talant Dujsebajev mellett. Az első és a második évben összevásárolt és Szkopjébe hozott klasszisok többsége ma is alapember Gonzáleznél, de közülük feltétlenül ki kell emelni Sterbik Árpádot, a volt veszprémi kapust, a maga posztján talán a világ legjobbját, mert azt lehet mondani, hogy a 47 éves edző szinte a magyar játékos köré építette a ma már BL-győztes csapatot.
Persze az sem mindegy, hogy a mezőnyben kik és milyen motivációval, mekkora szívvel játszanak… A Vardar ezernyelvű keretében olyan sportági zseniket láthatnak a szurkolók (legközelebb szombaton Szegeden), mint a horvát Ivan Cupic, Luka Cindric és Igor Karacic, az orosz Danyiil Siskarjov és Tyimur Gyibirov, a spanyol Joan Canellas és Jorge Maqueda. A szkopjei keret tagjainak összértéke, pontosabban kivásárlási ára közelebb áll a 20 millió euróhoz, mint a 15 millióhoz.
Saját klubját és játékosait fenyegette meg Szergej Szamszonyenko a nyáron, mert nem tudta lenyelni a Vardar labdarúgócsapatának Európa-liga-selejtezős jegyárai miatt őt érő támadásokat és sértéseket. Azt mondta, hamarosan, de legkésőbb 2018-ban elzárja a pénzcsapot, kiszáll a klub összes csapatának támogatásából. Ezzel elég nagy riadalmat keltett a szkopjei labdarúgóknál és a két kézilabdacsapat bőkezűen honorált játékosai is a zsebükhöz kaptak, sőt kezdtek kifelé tekintgetni Macedóniából… Aztán mindenki lehiggadt, mert szeptemberben újra nyilatkozott és visszakozott Szamszonyenko. „Túl sok hazugságot olvastam a médiában, ami elősegítette valótlan hírek terjedését – mondta. – Ez nagyon megérintett, és forrófejűen hoztam a döntést. Most viszont leszögezem, hogy sosem akartam elhagyni a Vardart, és szeretnék arra kérni mindenkit, ne higgyen a hazugságoknak. Azoknak, akik valótlan dolgokat írnak, azt üzenem, hogy nincs lelkiismeretük, és árulóként tekintek rájuk, hiszen semmi rosszat nem tettem ennek az országnak. Nagyon szeretem Macedóniát, és úgy gondolok rá, mint a második hazámra. Legszívesebben örökre a Vardarnál maradnék, és szeretném, ha mindenki minket támogatna, hogy közösen felléphessünk az igazságtalanság ellen. Biztos vagyok abban, hogy nagy sikerek várnak ránk.” |
KICSIT NAGYOBB KÁOSZ
A Vardar női csapata a Szamszonyenko féle időszámítás előtt kevésbé veretes múlttal rendelkezett, mint a férfiaké, bár az tény, hogy legalább nyert valamit korábban is, és ez is nagy szó az ország függetlenedése óta elmúlt 26 év macedón kézilabdájában. A ZSRK Vardar Szkopje ugyanis sokáig az egyetlen klub volt Macedóniában, amely bármiféle morzsát fel tudott szedegetni az egyeduralkodó, 2002-ben épp az FTC ellen BL-döntőt is nyerő Kometal Szkopje mellett, merthogy 1994-ben megnyerte a hazai kupát. Aztán a Kometal szépen csődbe ment (érdekes adat: ekkor került onnan Győrbe Eduarda Amorim), és néhány évig a szintén szkopjei Metalurg jelentette a macedón kézilabdázást, amelynek azonban sosem sikerült egynél több kört mennie a nemzetközi kupákban.
Úgyhogy amikor az „Orosz” Szkopjéba érkezett, bolond lett volna nem benyomulni a hatalmi vákuumba, elvégre ha már úgyis sportcsarnokot és szállodakomplexumot épít valaki, jobban megéri két csapatot elszállásolnia bennük, mint egyet, főleg azt tekintetbe véve, hogy női kézilabdában sokkal kevesebb az élcsapat Európában, vagyis kisebb a verseny, és a férfiakéhoz képest negyed-ötödannyi pénzből is simán be lehet jutni az elitbe, sőt a csúcsra is.
GYŐRBŐL IS CSÁBÍTOTT
Csak ügyesen kell csinálni.
Na, ott akadtak gondok. Szamszonyenko kezdésnek azt tette, amit ilyen helyzetben mindannyian tennénk, és telerakta az addig színmacedón (és az előző évben a Békéscsaba által az EHF-kupából 39 gólos összesítéssel kipofozott) csapatot az övéivel. Kilenc bálás orosz légióst szerzett kéz alól (plusz a világbajnok kapust, Inna Szuszlinát), és még másik hat közepes külföldit, mindezt olyan pénzekért, amiért egy Szamszonyeko osztályú orosz milliárdos csak akkor hajol le, ha egyébként is épp lőnek rá és fedezéket keres. De hamar felmérte, hogy ez kevés lesz, így két évvel később, 2014-ben már egy konkrét világválogatottat vásárolt össze, egy gondosan a kispad végébe ültetett díszmacedónnal és 15, jobbára világklasszis légióssal, többek közt a Győrből elcsábított Andrea Lekiccsel és Jovanka Radicseviccsel. Márpedig amelyik csapat Győrből játékost tud elcsábítani, ott elég vastagon foghat a ceruza…
A Vardar azóta szeretne Európa legjobbja lenni, és azóta hasal el mindig a küszöbön. Jövő nyárra a Szkopje lesz az egyetlen csapat, amelyik sorozatban ötször négyes döntőt játszhat a BL-ben (most még a durva fiatalításba kezdett montenegrói Buducsnoszt is négyből négynél jár), viszont a szkopjeiek képtelenek megnyerni a finálét, sőt három éven át már az elődöntőben botlottak. Ez összefügghet Szamszonyenko öt éven át tartó indokolatlan, de sokáig töretlennek látszó bizalmával, amelyet Indira Kasztratovicsba helyezett: az egykori macedón játékoslegenda úgy őrizte vezetőedzői posztját, hogy közben a világ legjobb szakembereit rakták mellé-fölé szakmai igazgatónak a dán Jan Pytlicktől a spanyol David Davisig, sőt a jelenlegi magyar kapitány, Kim Rasmussen is szerencsét próbált arrafelé – 28 napig bírta a munkát az egészségtelen hatalmi struktúrában.
SEMMI SEM DRÁGA
Szamszonyenko azonban végül tavaly ősszel megszabadult Kasztratovicstól, és (ismét házon és nemzetiségen belül körülnézve) a férficsapat játékosa, Tyimur Gyibirov feleségét, az exjátékos Irina Poltorackaját ültette a kispadra, és mellé az egykori világ- és olimpiai bajnok játékost, a jelenlegi orosz férfikapitányt, Eduard Koksarovot. Ez a felállás annyiból mindenképp működni látszott, hogy a Vardar májusban már csak hosszabbításban bukta el a BL-finálét, és a mostani kiírásban is a legnagyobb esélyesek egyike a Győr meg a román CSM Bucuresti mellett. Szóval bár a szkopjei női kézilabdában semmi sem drága (úgy is értve, hogy a férfiakhoz képest tényleg nem az), azért idő kellett, mire kikristályosodtak a tulajdonos elképzelései. De hát idővel és pénzzel szinte mindent el lehet érni, ugye.
Ami elég jó összefoglalását is adja a szkopjei kézilabdás történetnek.
Paris SG (francia) | 20 millió (plafon nélkül) |
Kielce (lengyel) | 12-15 millió |
Vardar Szkopje (macedón) | 12 (plafon nélkül) |
Barcelona (spanyol) | 10-12 millió |
Telekom Veszprém | 10-11 millió |
THW Kiel (német) | 10 millió |
SG Flensburg-Handewitt (német) | 8 millió |
Mol-Pick Szeged | 7-8 millió |
Vardar Szkopje (macedón) | 5 millió (plafon nélkül) |
CSM Bucuresti (román) | 5 millió |
Győr Audi ETO KC | 4-5 millió |
Buducsnoszt Podgorica (montenegrói) | 3.5-4 millió |
Larvik (norvég) | 3 millió |
FTC-Rail Cargo Hungária | 1.5 millió |
NŐI KÉZILABDA BL
CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ
A-CSOPORT
Nyköbing (dán)–Vistal Gdynia (lengyel) szombat, 14.30
CSM Bucuresti (román)–Krim Ljubljana (szlovén) szombat, 19.00
B-CSOPORT
Rosztov-Don (orosz)–Brest (francia) szombat, 15.00
GYŐRI AUDI ETO KC–FC Midtjylland (dán) szombat, 19.30 (Tv: Sport1, élőben az NSO-n)
C-CSOPORT
Vardar Szkopje (macedón)–FTC-RAIL CARGO HUNGARIA péntek, 19.00 (Tv: Sport1, élőben az NSO-n)
Larvik (norvég)–Thüringer HC (német) szombat, 17.00
D-CSOPORT
Buducsnoszt Podgorica (montenegrói)–Bietigheim (német) szombat, 19.00
Metz (francia)–Vipers Kristiansand (norvég) vasárnap, 19.00