Ambros Martín gondolkodik a Rosztov-Don ajánlatán

Azért akadnak árulkodó jelek, ugye.

Az, hogy a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata bejelenti a világklasszis új szerzeményeket és a szerződéshosszabbításokat, de arról egy huncut szó sem esik, hogy az ugyancsak lejáró kontraktusú sikeredző, Ambros Martín sorsa miként alakul.

Vagy az, hogy Bartha Csaba klubelnök azt mondja a DIGI Sport műsorában, hogy „a közeljövőben bejelentést tesznek” a tréner személyéről.

Vagy az, hogy mérsékelten megbízható, de azért létező román sajtóhírek szerint az öt év alatt három Bajnokok Ligáját nyerő (plusz egy döntő), és a hat per négyes mutatóra hajtó szakember már alá is írt az orosz Rosztov-Don együtteséhez.

Vagy az, hogy Ambros Martín egyelőre nem szeretne nyilatkozni a jövőjéről – tudjuk, mert megkérdeztük.

Szóval akadnak jelek.

A kérdés csak az, mire mutatnak: arra, hogy már biztos, hogy Ambros Martín eleget látott Magyarországból, vagy épp csak úgy érzi, elérte a Győrrel, amit csak el lehetett, és ezért szedi a sátorfáját? Vagy egyszerűen csak arra, hogy az utóbbi évtized legsikeresebb kézilabdás klubedzőjét el nem ítélhető módon más csapatok is szeretnék a kispadjukon tudni, ő meg felmér minden lehetőséget?

Nos, egyelőre csak annyi biztos, hogy semmi sem biztos.

Illetve a Nemzeti Sport értesülései szerint egyvalami mindenképpen, teljesen, száz százalékig biztos: hogy Ambros Martín szerda este, a Debrecen elleni bajnokin még úgy ül a győri kispadon, hogy épp annyira lehetséges, hogy a következő Debrecen–Győrön is ő ül ott, mint amennyire az, hogy nem.

Az ugyanis információink szerint tény, hogy a szakembert megkereste a Rosztov-Don, és a spanyol tréner töpreng is az oroszok ajánlatán, de épp így töpreng a győriekén is, és egyelőre még nem határozta el magát.

Az mindenképp a tréner maradása mellett szól, hogy szakmailag az ETO-nál jobb helyet nehéz elképzelni: Martín Győrben gyakorlatilag olyan csapatot rakhat össze, amilyet csak szeretne (hogy mást ne mondjunk, a jövő évi, 11 idegenlégióst, köztük fél tucat világbajnokot felvonultató keretet is az ő útmutatásai szerint állították össze, és a játékosok is úgy készültek, hogy minden bizonnyal vele fognak dolgozni), ráadásul szeretik és elismerik a munkáját, és még eredményes is.

Ugyanakkor az is tény, hogy aki a spanyol trénernél ambiciózusabb szakembert talál, nyugodtan leadhatja a szerkesztőségünkben: Ambros Martín nagy barátja a kihívásoknak, és egyáltalán nem zárható ki, hogy hat év után, minden megnyerhetőt sokszor megnyerve a Győrrel szeretné valahol másutt is kipróbálni magát. Az ETO-hoz hasonló lehetőségekkel bíró, európai élcsapat viszont kevés van: a macedón Vardar Szkopje most omlik össze recsegve-ropogva, a román CSM Bucuresti elkötelezte magát a dán Helle Thomsen mellett, akit szeretnek is a játékosai, a többi európai klub pedig a francia Metztől (ahol Emmanuel Mayonnaud helye eléggé biztos) a montenegrói Buducsnoszt Podgoricán (amely Dragan Adzsics játszótere) a Ferencvárosig (na, az vicces lenne...) már más szintet képvisel.

A Rosztov-Don irányítása ellenben bármelyik magára valamit is adó kézilabdaedző számára remek lehetőség, legalábbis bizonyos kompromisszumok megkötése mellett. A jelenlegi tréner, a francia Frédéric Bougeant például nyáron haza is szerződik Nantes-ba, mert hát Rosztov sem a fekvésével, sem a festőiségével nem hódítja meg az ember szívét, és az orosz bajnokságnak is megvan a maga varázsa egy-egy egész napos utazással az idegenbeli bajnokikra. Az viszont bizonyos, hogy a tavaly EHF-kupa-győztes, most a BL-ben legalább a negyeddöntőbe jutásra tökéletesen esélyes klub verhetetlen fizetést tud adni bárkinek, és soraiban a fél olimpiai bajnok orosz válogatottal és jó néhány kiváló légióssal nagy lehetőséget kínál.

Úgyhogy nem csoda, hogy Ambros Martín még vacillál.

De bárhogy is határoz, az bizonyos, hogy először a csapatával és a jelenlegi klubjával fogja tudatni a döntését.