Nagy László: Sajnáltam, hogy nem lőhettem pár gólt a testvéremnek

Mindketten válogatott kézilabdázók voltak, és bár karrierjük sok tekintetben másként alakult, olykor még találkoznak a pályán. A veszprémiek világklasszisa, a szegedi Nagy László 199-szer játszott jobbátlövőként címeres mezben, kétszeres Bajnokok Ligája-győztes lett a Barcelonával. Öccse, a szintén Szegedről induló, jelenleg az FTC-ben védő Nagy Levente nyolcszor állt legjobbjaink kapujában, és hosszú évek óta kulcsember egy-egy NB I-es gárdában.

Mindketten nagyon várták klubcsapatuk egymás elleni népligeti bajnokiját a K&H Ligában, ám az újabb nagy randevú kedden elmaradt a pályán. Egymásról és az előttük álló feladatokról mégis megkérdeztük a Nagy testvéreket az FTC–Telekom Veszprém (26–31) találkozó után.

„Inkább pihentetett Ljubomir Vranjes edző a Fradi elleni bajnokin, mert a legutóbbi, Breszt elleni BL-mérkőzésünkön elég sokat voltam pályán, valamint biztos, hogy vasárnap Flensburgban is bőven lesz dolgom, mert szeretnénk megszerezni a fontos pontokat – válaszolta a Nemzeti Sport érdeklődésére Nagy László. – Kicsit azért sajnáltam, hogy nem lőhettem néhány gólt Leventének, ugyanis a pályán félre kell tenni a testvéri, családi érzéseket. Nagyon jó testvérek vagyunk, szeretjük egymást, követjük a másik meccseit, szinte naponta megbeszéljük a gondjainkat, örömeinket. Ez már csak azért is könnyebb, mert mindketten Budapesten lakunk. Igaz, tartottuk a kapcsolatot akkor is, amikor külföldön játszottam, de azért így sokkal egyszerűbb és jobb. Ha tehetem, elmegyek egy-egy meccsére is, de ez nem gyakori, Veszprémben túlságosan sok az elfoglaltságom.”

Persze a kapus is naprakész a bátyjával történő eseményekből, és szintén sajnálkozott, hogy kedden nem játszhattak egymás ellen, edzője őt is pihentette.

„Nem lehet elfelejteni sem azokat a mérkőzéseket, amelyeken egy csapatban küzdöttünk, sem azokat, amelyeken szemben álltunk egymással – mondta Nagy Levente. – A legszebb bennük, hogy ezekre eljött az édesanyánk is, aki egyébként is szerelmese a kézilabdának, de persze főleg a mi meccseinkre kíváncsi, és azért izgul a leginkább, nehogy megsérüljünk. Ez a veszély valamivel jobban fenyegeti Lacit, hiszen mezőnyjátékosként rengeteget ütközik támadásban és védekezéskor. Őt pedig mindkettőben pályán tartja edzője, hiszen gólerős és a védekezése is fantasztikus. Nem csoda, ha elfárad egy-egy BL-csatában. Ugyanakkor igazi profihoz méltóan ügyel a kellő pihenésre, hogy újra és újra feltöltődhessen az edzésekre és a mérkőzésekre.”

A testvéreknek – miként csapatuknak is – más és más a programjuk meg persze a céljuk is a tavaszi szezonban. Nagy László elmondta, nem tud újdonsággal vagy meglepetéssel szolgálni – a Telekom Veszprémnek az idén is „kötelező” bajnokságot és Magyar Kupát nyernie, valamint sorozatban ötödször is szeretne bejutni a BL kölni négyes döntőjébe.

„Ezen az úton sok az akadály, és nem csupán a folyamatosan erősödő hazai és külföldi ellenfelekre gondolok – folytatta Nagy László. – A sérülések miatt idény közben is alakítanunk kellett a keretünkön. A francia William Accambray-ra és Győri Mátyásra aligha számíthatunk ebben a szezonban, ezért igazoltuk át a Füchse Berlin irányítóját, a szerb Petar Nenadicsot. A legközelebbi nagy csata vasárnap Flensburgban vár ránk, a kitűnő német együttest az ősszel itthon csak egy góllal vertük meg.”

A Ferencváros és saját céljairól Nagy Levente csak annyit mondott, hogy a tavaly az első osztályba visszakerülő csapat szeretne a lehető legjobban szerepelni és új edzője, Horváth Attila dirigálásával még jobban elszakadni a kiesés elkerüléséért harcolóktól. Vagyis a kapus a következő idényt is a K&H Ligában képzeli el – a szerződése a jövő nyárig szól.