Bundesliga-szintű bajnokságból a második BL-trófeáért

Francia klubcsapat a kézilabdában tavaly került másodszor Bajnokok Ligája-győzelem közelébe – a PSG a kölni fináléban egy góllal kapott ki a Vardar Szkopjétól. Akkor sem találunk sok kiemelkedő, vagyis aranyat érő francia eredményt a sportág királykategóriájának évkönyveiben, ha visszalapozunk a kezdetekig, vagyis a BL elődje, a BEK-sorozat 1957-es rajtjáig. Abban az évben viszont elődöntőbe jutott a Paris UC, később a Créteil (1990), a Nimes (1994), a Montpellier (2005) és a PSG (2016). A csúcsra csupán egyszer ért fel francia gárda: a Montpellier 2003-ban a fináléban a nagyon erős baszk Pamplonát győzte le.

A LEGENDÁS EDZŐT ÚJRA MEGKORONÁZHATJÁK

A férfi BL-ben 2010-től rendeznek négyes döntőt Kölnben. A BEK és BL összesítését tekintve 1957-től 2017-ig a Barcelona a legeredményesebb (13 döntő/9 győzelem), megelőzve a Gummersbachot (6/5), a Kielt (7/3), a Dukla Prahát és Ciudad Realt (5/3). A magyar klubok közül a Bp. Honvéd (1982) az egyedüli aranyérmes, míg háromszor jutott fináléba a Veszprém (2002, 2015, 2016), amely 2017-ben sorozatban negyedszer járt Kölnben. Rögtön tegyük hozzá, a Mol-Pick Szegednek is az egyik hő vágya, hogy négybe jusson, és erre tett is ígéretet spanyol edzője, Carlos Pastor 2016-ban, amikor a csapat tulajdonosa rábólintott a szakvezető hároméves szakmai és eredményességi tervére.

Az idén sajnos sem a Veszprém, sem a Szeged nem került a legjobbak közé, mert – hatalmas meglepetésre, és a Veszprém részéről megmagyarázhatatlanul – mindkettő megtorpant a nyolcadöntőben.

Ezzel szemben taroltak a BL-ben a főszerepről korábban csak ábrándozó franciák. A PSG mellett a Nantes (Faluvégi Rudolf csapata) és a Montpellier is ott lesz a hétvégén Kölnben az éremcsatákban.

A PSG a boszniai horvát Zvonimir Serdarusic, a legendás sikeredző dirigálásával az idén már sorozatban harmadszor fut neki, hogy hazavigye a robotkarra emlékeztető trófeát. A PSG-ről sokat elárul, hogy a csoportjában megelőzte a Veszprémet, valamint a Flensburgot, a Kielt és a Kielcét.

Vajon mi a párizsiak titka?

Egy mondatban fogalmazva: a tökéletes játékoskeret és a plafon nélküli költségvetés 2011 óta, mégpedig a katari olajmilliárdos tulajdonos jóvoltából.

Ugyanakkor látjuk, a nagy siker nem csak a pénzen múlik. Ha így lenne, már évek óta csak a PSG Handball – a klub labdarúgó sztárcsapatától leeső morzsákból is dőzsölve élő gárda – lenne az „örökös” BL-győztes. Az akadályokkal, a túl sok világsztárt foglalkoztató csapat szakmai-emberi gondjaival folyamatosan szembesül a kieliek volt sztáredzője, a már néhány éve szívritmuszavarral kezelt, 67 éves Serdarusic is, aki 2015 óta próbált/próbál a sportág legjobb szólistáiból egy irányba húzó, egységes csapatot gyúrni. Május végén kiderül, kerül-e a újabb korona a sportág egyik legeredményesebb trénere életművére. A nyáron ugyanis a BL-címvédő Vardar Szkopje éléről érkező spanyol Raúl González veszi át tőle a világ legdrágább klubcsapatát, amelyből szinte képtelenség kivásárolni a havi 50–60 ezer eurós fizetésű klasszisokat (Nikola Karabatic, Luka Karabatic, Mikkel Hansen, Luc Abalo), akiknek persze a társaik is a sportág legjobbjai – és ők sem sokkal olcsóbbak. Ezért is volt kisebb csoda, hogy a PSG-ben az egyes posztokon uralkodó túlkínálat és a sérülése miatt kevesebbet foglalkoztatott William Accambray tavaly a veszprémiekhez szerződött.

A KIRAKAT A FRANCIA VÁLOGATOTT ÉS A PSG

A francia kézilabda két avatott ismerője, a 135-szörös válogatott Borsos Attila és a korábbi szövetségi kapitány, Skaliczki László egyaránt arról beszélt a PSG, a Montpellier és a Nantes „titka” kapcsán a Nemzeti Sportnak, hogy szó sincs titokról vagy véletlenről.

A méltán elismert szakemberek szerint ugyanis nem csupán ez a három együttes emelkedik ki az európai sorozatokban, hanem az EHF-kupában remekül szereplő, négyes döntőbe jutó Saint-Raphaël, valamint a negyeddöntőig jutó Chambéry is. Vagyis a francia bajnokság öt kitűnő csapatáról beszélünk, és ez tényleg nem lehet véletlen.

Hosszú távú, szisztematikus, gondosan megtervezett, pontosan végrehajtott és rendszeresen ellenőrzött kiválasztó, utánpótlás-nevelő, és -gondozó munka kezdődött a kilencvenes években a kiváló gazdasági és marketingmunkát végző francia szövetség szárnyai alatt és még inkább – a csapatok remekül szervezett, erős befolyású ligája révén – az első és másodosztályú klubokban. A „kirakat”, a sportág húzóereje persze a minden tekintetben elsőbbséget élvező, igen népszerű válogatott volt és maradt – lásd a sorozatban nyert olimpiai, vb- és Eb-aranyakat. Ehhez nagyon erős bajnokságban edződő, a szurkolók kedvencévé tett tehetségeket kellett egyre jobban képezni, menedzselni, versenyeztetni – és máig ez az egyik kulcs.

Egy-egy posztért sorban állnak a fiatalok már a másodosztályban is, amely nem sokkal gyengébb, mint az első liga. A felkerülő gárdák nem „lifteznek”, többnyire megkapaszkodnak a csúcsszinten kézilabdázó legjobbak között. A francia bajnokság színvonala megközelítette a Bundesligáét, amely évtizedek óta a legerősebb a világon.

A ligának mintegy tíz éve rendkívül erős a befolyása, és a bajnoki lebonyolításért, a szervezésért is felel. Véletlenül sem a szövetség ellenében, de a saját – vagyis a csapatok – érdekeit messzemenően képviselve tevékenykedik, és így elérte, hogy a bajnokság értékes, piacra vihető gazdasági termékké vált, amely iránt óriási a szponzori, a média- és a szurkolói kereslet. Ebből profitálnak az egyre jobban kiszolgált, a mérkőzésekre özönlő nézők, valamint a stabil, sőt erősödő pénzügyi hátterű, új csarnokokat építő klubok.

NYILVÁNOS TÁMOGATÁS, KÖZZÉTETT JÖVEDELEM

Pozitív mérlegű és nyilvános a szponzorok és a helyi önkormányzatok által is kellően támogatott csapatok költségvetése, miként nem titok a játékosok kiegyensúlyozott, teljesítménytől függő, arányos jövedelme sem. A külföldiek tervszerű szerződtetése és bérezése nem akadálya a rutinosabb és a fiatal franciák csapatba építésének. Megegyezés rögzíti, hogy idényenként általában négy-öt kiugróan tehetséges fiatal („inas” vagy „gyakornok” a nevük) bizonyíthat az első keretben.

A Nantes, a rutinos Thierry Anti edző együttesének különlegessége, hogy tíz évvel ezelőtt még a második vonalban játszott, ám a fentebb részletezett módszeres, türelmes építkezésnek, a csapat együtt tartásának és jó gazdálkodásának – évi költségvetése a Szegedéhez hasonló, 7–8 millió euróra becsülhető –, valamint az arányos korfának köszönhetően az idén Kölnbe jutott.

A Montpellier 14-szeres bajnok, és az egyetlen francia BEK-győztes. A Veszprém jellegű, tradicionális klub azzal is kiérdemelte a figyelmet, hogy a földrajzi régió együtteseként úrrá lett korábbi nehézségein, kiegyenlítette tartozásait, s manapság jelentős mértékben a saját utánpótlására alapoz. Ugyanakkor megfizethető, kiemelkedő tudású külföldieket is alkalmaz – ahogy ezt a csapat élén 1994 óta álló Patrice Canayer edző bevezette.