Kézi: Kiril Lazarov – a klasszis hazajár Magyarországra

– A Nantes veresége ide vagy oda, barátok, ismerősök, szurkolók zsongták körül a vasárnapi BL-mérkőzés előtt és után a szegedi sportcsarnokban. Pedig újra ellenfélként érkezett. Mi a népszerűsége titka?

– Erre mit mondjak? Talán szerencsésebb lenne őket kérdezni, mert én rettentően elfogult vagyok magammal szemben – tért ki némi öniróniával a válasz elől a 38 éves Kiril Lazarov, a Nantes világklasszis jobbátlövője, aki fényes karrierjéből öt évet a Veszprémben töltött 2002 és 2007 között. – De komolyan… Bármit is mondanék, szerénytelenségnek hatna a vasárnap kettővel elvesztett meccs után. Az viszont biztos, hogy Magyarországon veszprémi játékosként főleg kellemes dolgok történtek velem, és ezt igyekeztem és igyekszem viszonozni. Érezhetik ezt a szurkolók is, mert tényleg lelkesen, szeretettel fogadtak.

BŐVEN TÚL AZ EZREDIKEN

– Még Szegednél maradva; jól látjuk, hogy ide szinte hazajár, akárcsak Veszprémbe?
– Mindkét csapatban sok a barátom, de az utóbbi időben Szegedre jövök gyakrabban, mert a BL-sorsolás úgy hozta, hogy a Nantes tavaly is azonos csoportba került Carlos Pastor edző együttesével. Ez csak azért kellemetlen egy kicsit, mert a Szeged folyamatosan erősödik, egyre jobb játékosokat szerződtet, vagyis tartja a helyét az európai topcsapatok között. Az előző idényben kétszer is legyőztük, vasárnap viszont a Pick nyert. Némi szerencsével, de nem véletlenül.

– Mi jut eszébe, ha azt mondjuk, ezer és Szeged?
– Szép emlék. Három évvel ezelőtt, ősszel a Barcelonával érkeztem, és azon a mérkőzésen lőttem az ezredik BL-gólomat. Akkor nem is tudtam, hogy ehhez a jubileumhoz közeledek, és azt is itt mondták meg a csarnokban, hogy a BL-ben addig senki sem lőtt ennyi gólt.

– Vasárnap is elemében volt, a mezőny egyik legjobbjaként hat gólt lőtt. Hogy bírja ezt a tempót a negyvenhez közeledve?
– Egészen jól. Nem érzem, hogy öregednék. Először is, a sors kegyelméből szerencsések az adottságaim, jól bírom a fokozott terhelést az edzéseken is. Fontos, hogy sportszerűen élek és táplálkozom. Ebben sokat segít a feleségem.

– Miért olvadt el vasárnap csapata négygólos előnye? Talán kicsit elbízta magát a Nantes?
– Ez velünk nem fordulhat elő. Ismerjük az erényeinket, de a gyengéinket is. Képesek vagyunk hatvan percen át ugyanabban a feszes ritmusban és fegyelmezetten játszani. Vasárnap azonban valami elszakadt az ötvenedik perc környékén. Sorra rontottuk el a helyzeteinket, ezzel helyzetbe hoztuk a Szegedet, s a végén egyszerűen kicsúszott a kezünkből a meccs, az első fordulót követően újra buktunk két pontot.

– Ez a fájóbb vagy a Flensburg ellen otthon elvesztett csata?
– Érdekes kérdés… Mindkettő. Szerintem azt is, ezt is meg kellett volna nyernünk, négy ponttal rajtolhattunk volna a csoportban.

– Így meg pont nélkül állnak. Volt emiatt dorgálás?
– Ez sem szokás a klubunkban. Meg aztán vasárnap is ötven percig uraltuk a meccset, csak a végén volt gond, mert akkor Bodó Richárd és Maqueda nagyon megszórt bennünket, Sego pedig zseniálisan védett. Utólag is azt mondom, nagyon nagy kár volt az eladott labdákért, a kihagyott biztos helyzetekért. Lesz mit javítanunk a hét elején a tréningeken, mert csütörtökön bajnokira érkezik a Montpellier, amely címvédőként szintén két vereséggel kezdte a BL-szezont.

– Mi volt a legjobb a Nantes játékában vasárnap?
– A csapatszellem. Nálunk mindennek ez az alapja. Ha nincs összhang, esélyed sem lehet nyerni. Nincs kétségem, sokkal jobb meccsek következnek még az ősszel, majd a januári világbajnokság után a folytatásban.

– Tavaly a Barcelonából érkezett Nantes-ba. Jó döntés volt a váltás?
– Elég sokat válogattam az ajánlatok között, nem volt könnyű négy évet magam mögött hagyni. A Nantes vezetőségével, edzőjével azért sikerült két évben megállapodni, mert BL-csapatba kerülhettem, amelynek a háttere minden tekintetben ideális, a szakmai stáb viszonylagos állandóságra törekszik a keret alakításakor, és ebben nekem tetsző feladatot szánt. Az előző idényben kölcsönösen beváltak a számításaink, elég, ha a Bajnokok Ligájában elért eredményünkre, a fináléba jutásra utalok.

– Hogy került három francia együttes a kölni négyes döntőbe?
– Ez a kérdés azóta is sokakat foglalkoztat. Akad, aki egyszerűen a szerencsére fogja, de ez nem igaz. Mások a többi európai élcsapat mélyrepülését emlegetik, ebben azért van igazság. Szerintem meg a francia nevelési és versenyeztetési rendszer és a bajnokság erősödése a magyarázat.

– Ez így túlságosan általános.
– Egy éve szerepelek a francia bajnokságban, és ezalatt nekem az tűnt fel, hogy a klubok egyrészt figyelnek és áldoznak a tehetséges fiatalok nevelésére, versenyeztetésére, mielőbbi rutinszerzésére, másrészt külföldről csakis nagyon igyekvő, már otthon jó alapokat kapó, ügyes fiatalokat, illetve olyan rutinosabb játékosokat igazolnak, akiktől tanulhatnak az ifjak.

– Például önt.
– Sorolhatnánk tovább a példákat, de a Nantes-nál és a magyar kézilabdánál maradva, klubunk nem véletlenül szemelte ki Faluvégi Rudolfot.

MAGYARUL IS JÓL BESZÉL

– Mi a véleménye a feltörekvő irányító-átlövőről, Faluvégi Rudolfról?
– Kiválóan kezdett, gyorsan átvette a tempót Nantes-ban, aztán a súlyos vállsérülése visszavetette, de az idén nyáron már újra velünk edzett, Szegeden is pályára lépett, gólt is lőtt. Az ereje már a régi. Nehéz időszakon van túl, de szerintem hamarosan visszanyeri a formáját is.

– Milyen nyelven beszélgetnek egymással?
– Magyarul is. A csapatban az angol a közös nyelv, de minden külföldi nagy erővel tanul franciául. Rudi is és magam is küzdök vele, nem egyszerű.

– Az anyanyelvén kívül hallottuk már spanyolul, angolul, horvátul, franciául és magyarul is beszélni.
– Mert minden országban, ahol eddig játszottam, igyekeztem valamennyire megtanulni a nyelvet. A magyarral sok gondom volt, mert nagyon különleges, de Faluvégivel kicsit felfrissítem, gyakorolom.

– Veszprémben már az ön idejében is sok nemzet játékosai szerepeltek. Miként gondol azokra az időkre?
– Az még a spanyolok nagy kiáramlása előtti időszak volt, amikor Zdravko Zovko edző gárdájában a kubai, szerb, román, orosz, szlovák játékosok mellett akadt egy macedón is. Én.

– Akkoriban az öt évvel fiatalabb öccsét is az NB I-be csábította. Miért?
– A szintén válogatott Filip, aki balátlövő, a Metalurgból egy idényre a PLER-hez szerződött, de aztán inkább visszatért, jobban érezte magát otthon. Két-három éve kalandozik megint, játszott már a román és a török bajnokságban is, jelenleg pedig német klubban szerepel.

– Mások is vándorolnak. Az ön családja miként fogadja, hogyan viseli a költözéseket?
– Nem egyszerű a gyerekek miatt. A fiunk és a lányunk, Blagojcse és Lana kamaszodik, de a feleségem, Ljubica okosan, ügyesen szervezi, igazgatja az életünket.

– Ön mit tervez erre a szezonra?
– Válogatottunk a románok legyőzésével kijutott a januári világbajnokságra, ahol egy csoportban lesz a spanyolokkal, a horvátokkal és az izlandiakkal, vagyis igencsak erős ellenfelekkel. Klubcsapatomnak a bajnokságban kell kiemelkedően szerepelnie, a vezetők a BL-terhet levették rólunk. Aztán hamarosan beszélnünk kell a hogyan továbbról, mert a jövő nyáron lejár a szerződésem. A családom jól érzi magát Franciaországban, a gyerekek Nantes-ban járnak iskolába, vagyis meglehetősen sok érv szól amellett, hogy Nantes-ban, esetleg másik francia klubban maradjak.

KIS LÉPÉSEK A KUPÁBAN

– A BL-ezüst után nem várják el a csapattól, hogy újra Kölnbe jusson?
– A bajnoki aranyért kell harcban állnunk, a Bajnokok Ligájában pedig egyelőre csak a csoportmeccsekre koncentrálunk. Az előző idényben is így volt, aztán BL-döntőt játszottunk.

– Jól értjük, hogy ez jelenleg nincs a Nantes elé tűzött célok között?
– A csapat nyilván szeretne újra a négyes döntőben szerepelni, ugyanakkor tény, hogy erre legalább hét-nyolc csapat esélyes. Ebben benne vagyunk, de még csak szeptember van, májusig nagyon sok minden történhet.