Ambros Martín: Vállaltam ezt az áldozatot, amikor Rosztovba igazoltam

Ambros Martín hatéves győri időszaka alatt négy alkalommal nyert Bajnokok Ligáját az ETO-val, majd az év elején úgy döntött, új kihívást keres. Végül az orosz Rosztov-Donhoz vezetett az útja, ahol júliusban állt munkába. Az elmúlt fél évben kevesebbet hallottunk felőle, így miután a román és a magyar válogatott egy csoportba került a középdöntőben Nancyban, megragadtuk az alkalmat, hogy az első oroszországi élményeiről is kérdezzük.

„A csapat és az egész klub nagyon meleg fogadtatásban részesített, az elejétől kezdve éreztették velem, mennyire örülnek annak, hogy ott vagyok – kezdte Martín a Nemzeti Sport Online-nak. – Ez mind lényeges volt, mivel egy új országban, egy teljesen új kultúrában kezdtem el dolgozni. Először mindent fel kellett fedeznem a városban. A sok újdonság miatt teljesen a feladataimra kellett koncentrálnom, így szinte egy szempillantás alatt eltelt ez a fél esztendő.”

A kezdeti időszakban csak arra figyelt, hogy megértse, hogyan zajlik az élet, és ne vesszen el Rosztovban. Minden kihívást jelentett számára, ráadásul az orosz nyelvet még a magyarnál is nehezebbnek tartja, mostanra azonban teljesen berendezkedett.

A spanyol szakember udvariasan visszautasította azt a felvetést, miszerint csak ő hiányzott volna az orosz együttesből ahhoz, hogy eséllyel szálljon harcba a BL-címért.

„Rosztovban egyáltalán nem kellett mindent elölről kezdenem, már egy ideje dolgoztak egy erős gárda felépítésén, én csak egy újabb eleme voltam a kirakósnak. Eddig azt mondhatom, minden a tervek szerint alakul, és nemcsak az eredményekre gondolok, hanem a csapatnál uralkodó hangulatra is.”

„Tudjuk, hogy több együttes még előttünk jár, de nagy léptekkel haladunk, hogy minél hamarabb utolérjük őket. Hasonló a helyzet, mint amikor Győrbe érkeztem, ahol szintén egy már jól felépített csapat fogadott, csak idő kérdése volt, hogy mikor érik be a munka. Az biztos, hogy szükségünk van még több komoly meccsre, hogy teszteljük, hol is állunk valójában.”

Játékos csapatépítés Martínnal a felkészülési időszakból

Ha két igazán eltérő habitusú embert szeretnénk mondani Európából, a spanyollal és az orosszal nem nagyon lőhetünk mellé. „És most mégis együtt dolgozunk” – mondta nevetve Martín. A megállapítás azért is érdekes, mert a Rosztov keretét néhány légióst leszámítva kizárólag hazai játékosok alkotják.

„Azonban rendkívül nyitottak voltak arra, ahogy dolgozom, tanulni szerettek volna. Tetszett nekik, amilyen taktikát várok tőlük, ki akarták próbálni és megvalósítani. Nem volt egyszerű az elején, mert sok volt az új elem. De ez nem jelenti azt, hogy minden korábbit kidobtunk volna a kukába. Ami működött, azt megtartottuk, továbbfejlesztettük, én is alkalmazkodtam hozzájuk. Más típusú játékosok állnak rendelkezésemre, mint Győrben, ám az előző szezonban is bejutottak a final fourba, a válogatottjuk olimpiai bajnok volt, szóval fizikailag nagyon erős, tehetséges kézilabdázókról beszélünk.”

Rosztovban Martín előtt is ténykedtek külföldi trénerek, a játékosok pedig beszélnek angolul, így nem volt nehéz munkához látnia. „A csapat támadásban és védekezésben is csinált izgalmas dolgokat, s ami tetszett belőle, beépítettem a taktikánkba. A magyar kézilabdából is sokat tanultam, ezáltal mind csak gazdagabb lettem. Erre vágytam, ezért is mentem külföldre, hogy megtapasztaljak különböző kultúrákat, módszereket.”

Nem volt egyszerű a helyzete, ugyanis két irányítóját is elveszítette az idény előtt. Jekatyerina Iljina egészségügyi problémája miatt volt kénytelen felhagyni a játékkal, míg a brazil Ana Paula Rodrigues a budapesti négyes döntőben szenvedett súlyos sérülést, és az is kérdés, pályára léphet-e egyáltalán az évad során. Igazoltak ugyan szezon közben két fiatal oroszt, ám alapvetően más játékosokat kellett Martínnak bevetnie ebben a pozícióban. „Nagyon fontos poszt, de miután mindenki megtanulta a rendszeremet, könnyebb volt megoldaniuk a feladatot.”

A holland Lois Abbingh mellett többnyire Anna Vjahireva tűnt fel irányítóban is, az oroszok klasszisa igazi kulcsember a Rosztovban. „Nagy okos játékos, ugyan nem olyan erős, ám rendkívül intelligens, az együttes egyik motorja. Azonban nem szeretek egyes játékosoktól függeni, mindig a csapat áll nálam az első helyen.”

Egy másik érdekes karakter a brazil Mayssa Pessoa, aki még a kapusokhoz mérten is különösen „őrültnek” tűnik: „Ő tényleg különbözik a többiektől. Előzetesen más véleménnyel voltam róla, de miután napról napra együtt dolgozunk, már máshogy látom. Nagyon szeretem, mint ahogy mindhárom kapust, szép kihívás eldöntenem, mikor ki védjen, mert mindannyian hozzá tudnak tenni, amikor lehetőséget kapnak.”

Eddig az eredmények is jöttek, a Rosztov-Don hibátlan a bajnokságban, és egy döntetlen mellett a BL-ben is minden meccsét megnyerte. Martín azonban gyorsan leszögezte, már elég rutinos edző ahhoz, hogy tudja, mindegy mit csinálnak a szezon első felében, a fontos dolgok úgyis májusban dőlnek el.

„Azért igazoltam Rosztovba, hogy egy másik klubbal is megnyerjem a Bajnokok Ligáját, ennek szellemében dolgozunk. Tudjuk, hogy a Győr kicsit előttünk jár, és valószínűleg a Bukarest is erősebb lesz az idény végére.”

Az ETO kapcsán arra is kíváncsiak voltunk, mennyire követte korábbi csapata őszi szereplését, és mi a véleménye a Danyi Gábor által alkalmazott gyors játékról. „Nem sok meccsét láttam a Győrnek, egy Siófok elleni bajnokit néztem meg a román játékosok miatt, és a THC elleni BL-mérkőzés második félidejét figyeltem. A rendelkezésre álló topjátékosokkal megtehetik, hogy ilyen típusú kézilabdát játsszanak. Más gárdákkal ez kész öngyilkosság lenne. A szezon végén majd meglátjuk, sikeresek lesznek-e vele.”

Nagyon hiányoznak a gyerekei, miután a családja Spanyolországban maradt. Ez volt a helyzet Győrben is az első évében, de akkor könnyebben haza tudott repülni, míg most csak az oda-vissza út elvesz két napot. „Vállaltam ezt az áldozatot, amikor úgy döntöttem, hogy ki szeretném magam próbálni egy új környezetben, és a családom támogatott benne. Így aztán minden másodpercét kiélvezem, amikor végre velük lehetek. Az új iskolából nem egyszerű elkérni a gyerekeket, hogy értelme legyen, legalább négy napra van szükség. A karácsonyi időszakot együtt tudjuk tölteni, akkor igyekszem feltöltődni az idény második felére.”

A román válogatottra áttérve, nagyon fontosnak nevezte a mostani Eb-t. „A fő célunk a tokiói részvétel kiharcolása, márpedig az Eb-ről egy válogatott egyenes ágon kijut, mi is ezért küzdünk itt Franciaországban. A további helyezések is számítanak a jövő évi vébé sorsolása miatt.”

Martín úgy látja, kicsit talán előrébb is jár alakulata az olimpiai ciklus felénél, mint előzetesen gondolta volna. „A csoportkörben minden úgy alakult, ahogy szerettük volna, míg a hollandok elleni középdöntős meccsen szinte semmi. Soha nem lehet tudni, hogyan hat egy csapatra egy háromnapos szünet, lehet, hogy kiestünk a ritmusból. Ráadásul mindenki az elődöntőről beszélt a holland találkozó előtti napokban, amivel extra nyomást helyeztek ránk, pedig a csoportkör alatt mindig csak a következő találkozóra koncentráltunk.”

Könnyen elképzelhető, hogy a szerdai, mienk elleni mérkőzésen múlik majd mindkét fél továbbjutása. „Követtem a magyar válogatott hollandok elleni összecsapását, amelyen nagyon jók voltak, és csupán a végén vesztették el az esélyt. Aztán érdekes volt látni, hogyan reagáltak a norvégoktól elszenvedett vereségre, hogy milyen magabiztosan érkeztek a németek elleni küzdelemre. Egy biztos, meccsről meccsre kell haladnunk, és arra figyelnünk, hogy úgy játsszunk, mint korábban.”