„Ököllel hátba ütött; abba akartam hagyni” – Pintea megdöbbentő vallomása korábbi edzőjéről

Vágólapra másolva!

2019.02.24. 12:47

Címkék

Eddig nem hallott részleteket árult el Crina Pintea, a Győri Audi ETO női kézilabdacsapatának szezon közben szerződtetett beállója a CSM Bucuresti elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés előtt korábbi román edzőjéről, Gheorghe Tadici-ról, aki folyamatosan terrorizálta őt, de olyan is előfordult, hogy egy válogatott találkozón ököllel hátba ütötte.

Crina Pintea 2010 és 2015 között volt a HC Zalau játékosa, ezen időszak alatt rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül, mivel az edzője, Gheorghe Tadici folyamatosan terrorizálta. Többször megfordult a fejében, hogy abbahagyja a kézilabdát, mégis kitartott szeretett sportága mellett. Az átélt borzalmas pillanatokról azonban sokáig nem beszélt, most is nehezére esett felidézni a történteket.

„Miatta többször is felvetődött bennem, hogy befejezem a kézilabdát – mondta Pintea a fanatik.ro-nak. – Aztán nem tettem, mert nagyon szeretem ezt a sportágat., talán mondhatjuk, hogy a megszállottja vagyok. Nagyon szomorú voltam a Zalaunál, és mondtam, hogy távozni szeretnék. Megfenyegetett, ha nem hosszabbítok a klubbal, tönkre fog tenni, ő hozott a kézilabdába, de ő is fog eltávolítani onnan. Szintén a fejemhez vágta, hogy a válogatottságot is neki köszönhetem, mert ő tanított meg játszani. Több éven keresztül nem engedett távozni.”

NEM VOLT SZABAD MOSOLYOGNIUK
A pressone.ro is hosszabb, portrészerű cikket közölt Pinteáról, amelyből további részletek derültek ki a gyötrelmes zilahi időszakáról. „Az edzéseken a falról visszajövő labdákat kellett elkapnom. Egy méterre állított a faltól, és a hátam mögül nagy erővel dobta a labdát. Nem láttad, honnan érkezik a labda, és a sebessége is túl nagy volt, nem volt esély idejében reagálni. Csináltam ezt a gyakorlatot Németországban és Franciaországban is, de ott a labdák normál sebességben érkeztek, nem törték be a fejedet” – emlékezett vissza Pintea, hozzátéve, hogy egy idő után mindig úgy kelt fel, hogy bárcsak ne kellene edzésre mennie. „Többször nem csak verbális agressziónak voltam kitéve. Volt, hogy megütött vagy leköpött. Egyszer addig szorongatta a kezemet, amíg sebes lett, majd meglökte a fejemet. Egy meccsen nem azt a megoldást választottam a kapussal szemben, amit mondott, és kimaradt a helyzet. Odahívott magához, üvöltözött velem, és a szemembe köpött. Nem lehet elmondani, hogyan éreztem magamat, nagyon megalázó volt.” A másik nehezen hihető rész, hogy a játékosoknak tilos volt örülniük a góljaiknak. „Ha valamikor néha mégis elmosolyodtam, egyből megkaptam a kérdést, hogy min nevetek? Nem volt szabad.” Pinteát a jövőjéről is kérdezték a CSM elleni meccs előtt, a beálló erre csak annyit mondott a Telekom Sportnak, hogy *„döntöttem, de nem szeretnék még róla beszélni.”* Az biztos, hogy a Győr jövő szezonra tervezett keretében nem szerepelt a neve a beállók között.

A beálló hozzátette, sokszor előfordult, hogy Tadici arról beszélt neki, semmiben sem elég jó, nincs meg a szükséges ereje és gyorsasága. „Reggelente hat órakor keltem, és mentem a csarnokba. Mindent megtettem azért, hogy fejlődjek, ennek ellenére azt mondta nekem, hogy nem vagyok elég jó. A hosszú évek alatt talán két vagy három olyan alkalom sem volt, hogy valamiért megdicsért volna. Az emberek el sem tudják képzelni, miken kellett keresztülmennem. Sokan a fejemhez vágják, hogy elfelejtettem, honnan indultam. Ez nem igaz, ez olyan, ami egész életre beleégett az emlékezetembe. Ha egy férfi mindennap azt mondja neked, buta vagy, előbb-utóbb elhiszed. Ez történt velem a hat év során.”

Tadici igazán akkor lett mérges, amikor Pintea közölte vele, hogy nem akar hosszabbítani. „Teljesen elborult az agya, és mindenfélét a fejemhez vágott, de nemcsak engem, hanem a családomat is zaklatta. Azt állította, nélküle már nem is élnék. Rendben, talán nem lett volna belőlem kézilabdázó, de valahogy boldogultam volna. Másokkal is hasonlóan bánt, de velem különösen undok volt.”

A beálló elmondta, akik szembeszálltak az edzővel, büntetést kaptak. Azok a játékosok jobban jártak, akiknek befolyásosabb szüleik voltak. „Az apám tizenkét osztályt végzett, az anyám tízet, Tadici fejében a szüleim írástudatlanok voltak. Magamra maradtam a küzdelemben.”

Tadici-csal ráadásul a román válogatottban is együtt kellett dolgoznia, az interjúban a 2014-es magyar–horvát közös rendezésű Európa-bajnokságról emelt ki egy fájdalmas esetet. „A németekkel játszottuk az első meccset, védekezésben voltam fenn a pályán, amikor az egyik német játékos betalált tíz méterről. Ezután leparancsolt a kispadra, odaült mellém, és ököllel hátba ütött. Egyből könnyek között törtem ki. Megragadta a kezem, és azt kérdezte, miért sírok. Hogyan tudtam volna ezek után folytatni a játékot? (…) Nem lehet, hogy mindig engem kritizáljon. Én nem szóltam, ő meg folytatta. Jó, lehet, nem kézilabdáztam volna, de nem így bántak volna velem, nem köptek volna le és anyáztak volna.”

A Gazeta Sporturilor szembesítette Tadici-ot az elhangzottakkal, a 66 éves szakember a maga stílusában reagált, leszögezve, hogy nem ütötte meg Pinteát. „Amit elért, azt kilencven százalékban nekem köszönheti és tíz százalékban a saját munkájának, mert valakinek meg kellett látnia őt ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjen kézilabdázni. Nem igaz, hogy megütöttem. Nagy gondjaim voltak, amikor behívtam a válogatottba. Az egyetlen voltam az összes román edző közül, aki képesnek látta arra, hogy a válogatottban szerepeljen.”

„Nézzen vissza és lássa, honnan indult, hogy a mezőgazdasági szakiskolából jött. Nekem köszönhetően végzett gimnáziumot, a nővérével együtt. Én hoztam el a szakiskolából, amikor Valceán mindenki azt mondta, hogy adja fel, mert semmi esélye, hogy vigye is valamire. Nem vitatkozom csekély értelmű emberekkel. Csak annyit akarok mondani, én csináltam belőle játékost a semmiből, nem ő csinált belőlem edzőt” – jegyezte meg Tadici.