Női kézi: Magyarország áldott állapotban van – Rasmussen

Kim Rasmussen lassan három éve irányítja a magyar női válogatottat, ezalatt különböző okok miatt soha nem tudta a potenciálisan legerősebb keretet összehívni, azonban – mint mondja – már hozzászokott a folyamatos kihívásokhoz, hogy soha ne tervezzen túlságosan előre. Az előző heti összetartáson azért már valamivel jobb volt a helyzet (még Planéta Szimonetta sérülése ellenére is), mint az egyébként jól sikerült decemberi Európa-bajnokság alkalmával.

„Klivinyi Kinga egyre jobb formát mutat, és Tomori Zsuzsanna is újra velünk van. A Dunaújvárosból az FTC-be igazoló Klujber Katrin értékes tapasztalatokat gyűjtött, szóval általánosságban jobban állunk. Az itt töltött időm során azonban megtanultam, hogy bármikor új kihívás adódhat. Ettől izgalmas a feladatom, azonban szeretnék már végre legalább egy éven keresztül ugyanazzal a kerettel együtt dolgozni” – mondta Rasmussen a stregspiller.com-nak adott interjúban.

A problémák ellenére kellemes gondjai is vannak a dán szakembernek, ugyanis egyre több fiatal játékos kopogtat a felnőttválogatott ajtaján, ha Háfra Noémire vagy Klujber Katrinra gondolunk, ők már egyértelműen helyet is követelnek maguknak a csapatban.

„Háfra már mostanra is messzire jutott, de még sok tekintetben tudja fejleszteni a játékát. Például a játék olvasásában, védekezésben, vagy a szélsőkkel és a beállókkal való kapcsolatban. Ugyanakkor igen ritka tulajdonsága, hogy soha nem adja fel. Fizikailag erős, mindkét irányban meg tudja verni a védőjét, jók a lövései – szóval fényes jövő áll előtte.”

„Amit nem szabad elfelejteni ezen fiatal játékosokkal kapcsolatban, hogy még nincsenek húszévesek, így sok évük van arra, hogy fejlődjenek, tehát türelmesnek kell lenni. Magyarország áldott állapotban van azáltal, hogy hány tehetséges játékosa van, és nemcsak az előbb említett két játékosra gondolok. Például nagy reményeket fűzök Tóth Nikoletthez. Sajnos néhány hónapra kidőlt vállsérüléssel, de gyorsan halad a visszatérésben. A további korosztályos válogatottakban is nagy tehetségeink vannak. Például ott van Pál Tamara, akitől azt várom, hogy megteszi a következő lépést, mert meccsrutinra van szüksége a folyamatos fejlődése érdekében. Eljön az a pont a játékos karrierjében, amikor döntést kell hoznia, hogy igazán keményen szeretne-e dolgozni, vagy csak jól akarja érezni magát, miközben elvesztegeti a tehetségét.”

Rasmussen szerint ha a fiatal játékosok felveszik a munkáskesztyűt, és profi módon dolgoznak, szép karriert futhatnak be. „Háfra testesíti meg a legjobban azt a hozzáállást, amit keresek. Rengeteg energiát fektet be a munkába, öröm vele együtt dolgozni. Több fiatallal még nem volt módom eddig együtt dolgozni, de ha nekik is Háfrához hasonló a hozzáállásuk, a magyar kézilabda elkövetkező legalább tíz éve nagyon ígéretesen alakulhat.”

A már említett Pál Tamara esete jól példázza a fiatalok esetében felmerülő dilemmát, ugyanis a Győri ETO-ban hiába edz naponta a sportág klasszisai között, ha a pályán csak kevés idő jut neki, megrekedhet a fejlődésben. Ezért is lesz üdvözítő, ha az ETO a várakozásoknak megfelelően őt is kölcsönadja a következő szezonra.

„Norvégiában és Dániában már láthattuk, mi történik, ha a fiatal tehetségek túl hosszú időn keresztül csak a padot koptatják. Ha más játékosok élveznek elsőbbséget, akkor az olyanoknak, mint Pál Tamara, tovább kell lépniük. Egy évig, vagy maximum kettőig még rendben van, ha egy fiatal egy topklubban készül, magas színvonalú edzéseken vesz részt, de nyomás nélkül nincs fejlődés. Nem leszel képes megtenni a következő lépést, ha nincs következménye annak, ha kimarad egy lövésed, mert a csapatod már tizenöt góllal vezet, amikor pályára lépsz. Meg kell tanulnod felelősséget vállalni, ehhez ott kell lenned a pályán, amikor eldőlnek a mérkőzések. Csak így fejlődhetsz! Amíg ezekben a helyzetekben csak a padon ülnek, nem lépnek előre.”

Rasmussen hozzátette, úgy látja, Magyarországon egyre többen tisztán látják ezt a veszélyt, és azok a fiatalok, akik meghallották a hangját és megfogadták a tanácsát, gyorsabban fejlődnek. „Klujber remek példa, a Ferencvárosban egyből meghatározó tudott lenni. Háfra egy évet töltött az MTK-ban, ahol sokat fejlődött. Egyre többen felismerik, megéri elmenni egy alacsonyabban jegyzett klubhoz, ha ott sokat játszhatnak.”

Klujber Ferencvárosba való berobbanására külön is kitért a kapitány, ugyanakkor rámutatott, még sokat kell tanulnia. „Az egyik legfontosabb lecke, amit a Bajnokok Ligájában megtanulhat, hogy a hibákat bizony megbüntetik, ha a legjobbakkal találod szemben magad. Ezzel együtt szeretem a hozzáállását, hogy nem gondolja túl a helyzeteket. Nem tart attól, hogy ütéseket kap, és ha látja a rést, egyből megtámadja, nem foglalkozva a következményekkel. Nem számít, hogy gyengébb ellenféllel találkozik, vagy éppen Franciaországgal, megragadja a lehetőségeket. Ez igen ritka, főleg a fiatal játékosok között. Nagyon tetszik a bátorsága, és amilyen szeme van a játékhoz.”

Rasmussen elárulta, ha nem lett volna a tavalyi bokasérülése, valószínűleg már az Eb-n is számolt volna vele. A következő nagy kérdés, hogy ő is hajlandó-e felvenni a fent említett munkáskesztyűt. Ha igen, nagy fegyver lehet a klubjában és a válogatottban egyaránt.

A júniusi, Ausztria elleni vb-selejtező kötelező feladat lesz a csapatnak, utána következhet a Japánban rendezendő olimpiai kvalifikációs világbajnokság. A kapitány úgy tervezi, a mostani bővebb kerettel már lehetősége lesz többet futni a mérkőzéseken, ami már az elejétől a tervei között szerepelt.