Férfi kézi: Jókor vagyok jó helyen – Juan Carlos Pastor

– Az Európa-bajnokság miatt december közepe óta nem játszottak tétmeccset a Szegeddel. Sikerült kipihennie magát?
– Sok időt töltöttem a családommal, meglátogattam a barátaimat Spanyolországban, ráadásul a szabad hétvégéimet is hasznosan töltöttem – mondta a Nemzeti Sportnak a Mol-Pick Szeged férfi kézilabdacsapatát 2013 óta irányító Juan Carlos Pastor. – Jó volt otthon lenni karácsonykor, szilveszterkor, sikerült rendbe tennem magam.

– Sokszor emlegeti a családját – nem lehet könnyű nélküle.
– Talán ez az edzői munka legnehezebb része, csaknem háromezer kilométerre lenni a szeretteidtől.

– Azért az Európa-bajnokságot figyelemmel kísérte, ugye?
– Természetesen. Néztem a játékosaimat, és arra is kíváncsi voltam, mi van a piacon.

– Volt, akinek a teljesítménye meggyőzte?
– Érdekes, izgalmas torna volt kiegyenlített meccsekkel, habár óriási meglepetésekkel azért nem szolgált. Végül az a csapat nyert, amelyik a legjobban osztotta be az erejét és az idejét. A spanyolok pihentek voltak, ellentétben a Németországban játszókkal, a Bundesligában ugyanis még december végén is rendeztek bajnokit – ez meg is látszott néhány játékoson. Az Európa-bajnokságon azok nyújtottak kiemelkedőt, akik a BL-ben is meghatározó szerepet töltenek be.

– A kilencedik helyen záró magyar válogatottról mi a véleménye?
– Szurkoltam Magyarországnak, végül is ez a második hazám. Kár, hogy nem sikerült egy ponttal többet szereznie. De nem most, két év múlva kell lemérni, hol tart az önök válogatottja, hazai pályán minden esélye megvan egy kiugró eredményre.

– Spanyolországgal szövetségi kapitányként világbajnokságot nyert, Európa-bajnoki ezüst- és olimpiai bronzérmet szerzett. Nem hiányzik, hogy ismét nemzeti együttest irányítson?
– Teljesen más az edző élete egy klubcsapatnál, sokkal több ideje van mindenre. Még akkor is ezt mondom, ha az elmúlt néhány hétben nem tudtunk minőségi munkát végezni Szegeden. Volt ugyan két kapusunk és néhány mezőnyjátékosunk, de utóbbiak sérültek voltak vagy sérülésből jöttek vissza, ha pedig egészségesek lettek volna, hazájuk válogatottjában szerepeltek volna. A legfontosabb, hogy ne helyezzünk nyomást ezekre a játékosokra, szépen lassan újból fel kell építeni őket. Másrészről ki kell használni, hogy az Eb-n sokan jól teljesítettek, jó formában vannak, sokat játszottak, ebből csapatként profitálhatunk. Hogy a kérdésére is válaszoljak: megtisztelő feladat volt a spanyol válogatottat irányítani, de az életem sokkal stresszesebb volt.

– Ezek szerint a szlovén válogatottat sem vállalta volna el?
– Nem minden pletykának van valóságalapja. Bármi történjen, az első, aki megtudja, az elnök úr lesz. Jelenleg a két legbiztosabb pont az életemben a Mol-Pick Szeged és a családom.

– És a Barcával mi a helyzet?
– Ha én lennék ott az edző a jövőben, arról az elnök úr már tudna. Egyébként volt már olyan megkeresésem, amit önök, újságírók sem írtak meg, mégsem lett belőle semmi. A lényeg, hogy gyorsan kell reagálni, így lehet elejét venni a híreknek.

– Borut Mackovsek Veszprémből érkezik a nyáron, Jorge Maqueda viszont éppen a bakonyiaknál folytatja a következő idénytől. Várható egyéb bejelentés, vagy kivárásra játszanak?
– Csak a jelenlegi kerettel foglalkozom, majd az idény végén elmondom, miért igazoltuk át Mackovseket, és miért távozik Maqueda. Nálam ez a tisztelet jele, de mindennek eljön az ideje.

– Általában együtt él a játékkal, van, hogy egy percre sem ül le a kispadra. Mindig ennyire pörög?
– Nehezen „jövök le” a kézilabdáról, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Más biztos ki tud kapcsolni, én nem. Ilyen vagyok.

– Még egy pohár jó magyar bor sem tudná elterelni a figyelmét a munkáról?
– Akkor inkább egy tál szegedi halászlé, azt jobban értékelném.

– Hogy érzi magát Szegeden?
– Remekül, de nemcsak a várost, az országot is szeretem. Kilencven százalékban spanyol, a maradék tízben pedig magyar vagyok. A nyelvükkel viszont egyáltalán nem boldogulok, szerencsére sokan beszélnek itt angolul. Jókor vagyok jó helyen, kár, hogy a családom olyan messze van tőlem…

– A Veszprém elleni idegenbeli találkozó előtt sokáig beszélgetett honfitársával, az örök rivális edzőjével, David Davisszal. Nem tűnt idegesnek, pedig ez a legnagyobb magyar rangadó.
– Átérzem a súlyát a Veszprém elleni mérkőzéseknek, legtöbbször ezeken a meccseken dől el a bajnoki cím vagy a kupa sorsa. A nemzetközi kupasorozatok átalakítása miatt még jobban felértékelődnek ezek a párharcok a jövőben. A színvonal mindig nagyon magas, ami jót tesz a magyar kézilabdázásnak, a hangulat fenomenális. Valladolidban már átéltem valami hasonlót, ott is zengett a csarnok, de ami itt megy, az valami eszméletlen. Örülök annak is, hogy egyre több családot, kisgyereket látni a lelátókon.

– Mikler Roland kiválóan védett az Eb-n, de ön inkább Mirko Alilovicot favorizálta az ősz nagy részében. Folytatódik ez a tendencia?
– A mindennapi munka mellett attól is függ, ki kezd, hogy milyen csapattal játszunk. Mindenesetre ezt a három edző dönti el. Ha valaki rosszabbul teljesít, nem leültetjük a kispadra, hanem lehetőséget adunk neki. Ez eddig működött nálunk, mert akkor küldtük be Mirkót a Bajnokok Ligájában, amikor Roli jól védett. Kényelmes helyzetben vagyunk Szegeden, nálunk mindegy, ki áll a kapuban. Ha eljutunk Kölnbe, az elődöntőben és a helyosztón is más-más lesz a gólvonal előtt.

– Bánhidi Bence nevét megismerte ország-világ, miután bekerült az Eb álomcsapatába. Nem gondolja, hogy a „hirtelen” jött hírnév miatt az ellenfelek jobban készülnek rá?
– Bence eddig is jó játékosnak számított a posztján, Európa egyik legjobb beállója. Sokat dolgoztunk vele, de még több munka áll előtte. Az izomzatát teljesen át kellett alakítani, az állóképességével viszont nincs baj, de ezt ön is láthatta, szinte végig a pályán volt. Egyedül a dánoknak sikerült kikapcsolniuk, ellenük valamiért nem megy neki. Talán mert a magyar válogatott mindig összekerül velük.